- Utálom a sulit…

- Na persze! Régen alig vártad, hogy elkezdődjön! – nevetett a morgó Harry-n kedvese, lágyan végig simított az arcán, majd kinézett a Roxfort Express ablakán. Mintha az idő is a fiút igazolná, sötét fellegekből ömlött az eső, eltakarva szinte Roxmorts fényeit. Hermione mégis mosolygott. Örült, hogy visszamehetett az iskolába barátai közé. Egy cseppet sem zavarta, hogy így még egy évet itt kell töltenie. Tanulással, leckék sokaságával. Azt hitte most, hogy Voldemort meghalt, végre nyugalomban tudják kijárni a sulit, és a legfőbb baja az lesz, hogyan vegye rá Harry-t és Ron-t a tanulásra.

Tévedett. Nyugalom, béke?? Messze elkerüli Roxfort-ot. Kinnt Roxmorts közelében, egy eldugott kis barlang szájánál egy férfi állt a sűrű ködben, figyelve a lassan lassító vonatot. Szeme vidáman csillant meg, ahogy meglátta a nevető hármast kiszálni a vagonból, de igazából csak a fekete hajú fiatalon tartotta szemeit. Leste mozdulatait, kereste a hasonlóságot maga, és a fiú között, végig követte minden lépését egészen addig, míg el nem nyelte a diákok árja, és a köd. Ekkor telintetét lassan a mellette alvó nőre emelte, halkan kuncogva simított ki egy vörös hajszálat annak homlokából.

Aluj csak, kedvesem! Álmodj gyermekedről! Annyi éven át a fogságban erről a napról álmodtál!! Most várj még néhány órát. Még nem jött el az ideje a meglepetésnek! Még nem jött el a MI időnk. De már közeledik... – halkan fütyörészni kezdett, kezével végig simított egy régi karmolás nyomot a barlang falán – úgy bizony, készülj csodás Roxfort!! Visszatér a Kiskirályfi, akiből azóta Király lett! Bizony, Tappmancs barátom – kuncogott halkan – visszatér a Tekergők Királya!!

A szél erősödő szárnyai egymásba olvasztották a következő mondat szavait, már nem halljuk őket! Kérlek, nyájas olvasom, ki most hallod szavaim, légy még egy kis türelemmel! Már csak a következő fejezetet kell békében kivárnod, és megtudsz mindent! Új fordulatot vesz a történet, az idillből öröm, ujjongás lesz, de ami egynek öröm, másnak tragédia. Mi egynek hazatérés, amásiknak árulás... Vajon túllehet élni, ha a szíved meghasad, és még az is elhagy, aki eddig legfőbb támogatod, barátod volt?? Majd megtudod, ha a múzsák velem vannak, és vezetik tollam a pergamen felett, hogy szavakba tudjam önteni szárnyaló képzeletem kis cseppjeit!

Csak várj... és fordul egyet a világ...