- Tudod, én voltam az, aki tizenöt évvel ezelőtt kihallgatta a Jóslatot. És ezután pár hónappal történt valami, ami miatt átálltam erre az oldalra, és kezdtem kémkedni Dumbledore-nak és a Rendnek. - mondta Piton minden szokásos írónia nélkül. Sötét szemei kétségbeesést és fájdalmat tükröztek és arca még a szokásosnál is sápadtabb volt. Arcán a reménytelenség látszott. Harry mégsem sajnálta meg.

Harry inkább lenyelte afféle csípős megjegyzését, hogy " akkor azért fejezte be, mert még sosem beszélt ennyit egyhuzamban" és inkább hallgatta a férfi beszámolóját.

- Nos… Ami azt illeti én szeretnék mihamarabb kikerülni ebből a halálfalós szerepből. És mivel te vagy az, aki legyőzheti a Sötét nagyurat...

- Aha. És minden rossz feltételezés nélkül higgyem el, hogy csak a jó szándék vezérli.- mondta Harry.

Piton ránézett és szemeiből Harry könnyen kiolvasta a választ: „Kérlek.”

A fiú egy pillanatig össze volt zavarodva. Nem tudta hihet e régi bájitaltan tanárának vagy sem. Míg tanította nem sok okot adott a bizalmára, viszont most egész őszintének tűnt.

Harry szerette volna tőle megkérdezni, hogy miért állt be halálfalónak, de inkább nem tette. Most vette csak észre, milyen kimerült Piton. Úgy döntött nem zaklatja tovább. Ma legalábbis nem.

- Tulajdonképpen fogalmam sincs. Csak egy hálószoba van, de átalakíthatjuk a kanapét. - felelte a bájitalmester. - Nem számítottam rá, hogy vendégeim lesznek. Nagyon hiretelen kitalált ötlet volt. - tette hozzá kissé gúnyosan.

Még soha nem zuhanyzott hideg vízzel, de úgy gondolta jót fog tenni egy kis felfrissülés.

Mikor már bebújt az ágyba, jutott eszébe az a gondolat, hogy ennél furcsább nyara valószínűleg soha nem lesz. Ha egyáltalán megéri a következőt.

A következő napokban egyre többet beszéltek egymással. Igaz, általában a bájitalokról, de ez kettejük kapcsolatában már haladásnak bizonyult. Egyik alkalommal Piton még azt is megengedte neki, hogy segítsen a bájitalfőzésben. Harry kicsit bizonytalan volt ezen a téren, de mikor megtudta, hogy Százfűlé főzetet készítenek, sokkal jobb kedve lett. Tisztán emlékezett még rá, mikor második roxforti évében barátaival készítették el ezt a főzetet, hogy kikérdezhessék Malfoyt. Most végre bebizonyíthatja, hogy nem olyan béna, mint azt Piton gondolta.

Ezután nem sok szó esett közöttük. Mikor végeztek Piton egy elismerő pillantást vetett rá. Mielőtt Harry megszólalhatott volna, egy pálca fúródott az oldalába. A fiú rémülten fordult meg. Vagy tíz halálfaló állt a szobában.

- Capitulatus! - kiálltotta az egyikük. Harry és Piton pálcája a kezében landolt.

Harry kétségbeesetten nézett Pitonra, de erre láthatólag ő sem számított. Nem tehettek mást mindketten az ajtó felé indultak.

- Csak ne olyan sietősen! Azért van egy-két biztonsági intézkedés. Stupor!