Harry kinyitotta a szemét, de a sötétben az orra hegyéig sem látott el. Lüktetett a karja attól, ahogy az egyik halálfaló megcibálta. Hol a fenében lehet? Teste alatt hideg volt a kő.

Emlékei fokozatosan tértek vissza. Piton! Átverte és elárulta. Képes volt egész végig áltatni, hogy megbízzon benne. Maga is meglepődött, hogy ez mennyire fáj. Felkelt és elindult valamerre. Kis idő múlva egy rácsnak ütközött. Ennél jobb már nem is lehetne! Nem értette miért van úgy meglepődve, hisz számíthatott volna rá. Bolond volt. Piton most biztos dicsőségban fürdik valahol és a halálfalók ünnepelnek, mert elhozta nekik a Kis Túlélőt. Vagy inkább Voldemortnak. De ez már mindegy. Így is, úgy is meghal. De nem most. Tudta mi következik. Kínzások hosszú sora, míg Voldemort nem lesz olyan kegyes, hogy megöli. Kínozni fogják, de nem annyira, hogy meghaljon tőle. Ez a feladat csakis a Sötét Nagyúrra vár. Harry hatalmasat rúgott a rácsba. Szeme lassan kezdte megszokni a sötétséget.

-Lennél szíves abbahagyni az idegbetegeskedést Potter?

Harry szíve hatalmasat dobbant. Piton? Mit keres itt? Hát nem ő volt, aki beárulta? De akkor ki?

-Tanár úr?

-Attól tartok.

Harry hátrafordult és neki esett a rácsnak, mikor meglátta a fekete szempárt.

-Már azt hittem, hogy...- itt elakadt.

-Hogy mégis meggondoltam magam?

Harry nem válaszolt, csak lesütötte a szemét. Piton nem firtatta tovább a témát, és elkezdte végigkocogtatni a falat valamiféle titkos járat után.

-Nem hinném, hogy Voldemort ide zárt volna be minket, ha lenne bármiféle kijárat a cellaajtón kívül.

-Ráérünk - felelte erre Piton.

Harry inkább csatlakozott hozzá. Végülis igaza van Pitonnak. Ez is jobb, mint a tehetetlenül ülve rágódni az elkövetkezendőkön.

Mikor már az összes létező zugot végigtapogatták, Harry leült az egyik sarokba és összébb húzta magán a pulóvert, amit viselt.

-Fázol?

Harry bólintott. Piton felsóhajtott leült Harry mellé és átölelte. Harry meglepődött a gesztuson, de elfogadta.

-Még víz sincs - állapította meg.

Piton felhorkant.

-Voldemort nem a vendégszeretetéről híres. Nem lesz kellemes, ami most ránk vár. Vizet egyébként kapni fogunk, de csak minimális mennyiséget. Éppen csak annyit, hogy ne haljunk szomjan. Az étellel ugyanez a helyzet.

Harrynek elszorult a torka.

-Hol vagyunk?

-Nem tudom - ismerte be Piton kelletlenül.

-És mit fognak csinálni velünk?

Piton ránézett.

-Megkínoznak. Nem csak a Crutioval lehet embereket kínozni. Rengeteg átok van. Tiltott is meg legális is.

-Legális? - Harry el sem tudta képzelni, hogy lehet egy kínzásra használható átok megengedett.

-Meg kellett engedni néhányat, hogy az auroroknak legyen módszerük kihallgatni a foglyokat, ha azok esetleg nem akarnának önszántukból felelni a kérdésekre. Mondanom sem kell, milye3n tömeges felháborodást váltott ez ki. De a...

Kinyílt az ajtó.

-Milyen megható - mondta a halálfaló aki bejött. Szeme jéghideg szürke színben pompázott. Szőke haja a válláig ért, de most összefogta.

-Elnézést, hogy megzavartam ezt az idilli pillanatot - mondta Lucius Malfoy, lepillantva harry és Piton kettősére - de a Sötét Nagyúr már vár titeket.

Harry nyelt egyet. Malfoy előhúzta a pálcáját.

-És már nagyon türelmetlen.

Piton felállt, Harry pedig követte a példáját.

***

-Nocsak, nocsak - mondta a vörörs szempár gazdája, mikor beléptek az ajtón. - Megérkezett a kedvenc ellenségem.
Harry állta a tekintetét.

-Ismertetem az esélyeidet kedves Harry. Átállsz hozzám és megkíméllek attól ami erre vár - bökött a bájitalmester felé. - Vagy addig foglak kínozni, amíg át nem állsz hozzám. Két hét után viszont megöllek.

Két hét. Addig fogja kínozni ez a szörnyteg. Két átkozott héteg!

- Azt hiszem az utóbbit választom - felelte.

- Majd meglátjuk.

Voldemort visszasétált a székéhez és leült.

- Kezdjétek - mondta a halálfalókhoz intézve szavait. - Hallani akarom, ahogy sikítozik.

Harry becsukta szemét. Eltalálta az első átok. Rosszabb volt mint a Crutio. Harry felszisszent és megroggyantak a térdei.

-Ez fájt igaz? - kérdezte halkan Voldemort. - Pedig ez egy legális átok. Ettől eltekintve szeretem ezt használni...Kezdetnek.

Harry szinte látta, ahogy Voldemort elvigyorodik. Szemét még mindig szorosan lehunyva tartotta. Szóval ez csak a kezdet volt. Mi lesz akkor később? Ezen már nem volt ideje gondolkodni. A következő átok sokkal rosszabb volt. Térdre esett, de nem kiáltott fel. Most Piton jött, a férfi is a földre zuhant. Harry magához képest sokáig bírta egyetlenegy hang nélkül, de körülbelül az ötödik vagy  hatodik – már rég nem számolta -  őt ért átok után nem bírta tovább. Hangosan felordított.

-Tiéd a dicsőség Macnair - hallott egy hangot. A halálfalók nevettek. Majd újabb és újabb átkok. Gyomra émelygett. Képtelen volt gondolkodni. Sokáig kínozták mire Voldemort megunta és közelebb jött Harryhez. Harry Pitonra pillantott. Őt sokkal keményebben kínozták. Már elveszítette az eszméletét.

-Nos Harry Potter még mindig nem gondoltad meg magad?

Harrynek már csak arra futotta az ereje, hogy megrázza a fejét, mielőtt elsötétült előtte a világ.