A fiúk újra itthon

Hermione feljött az alagsori laborból, alig várva, hogy megvacsorázzon. A konyhába lépve ott találta Luciust, aki mély beszélgetésbe merült Rabastan Lestrange-dzsel.

Mikor jött meg?

Hermione besétált, és egyenesen a saját tányérja felé tartott. Tűnődve nézett körül, hogy hol lehet Piton. A két férfi abbahagyta a beszélgetést, helyette őt kezdték el figyelni. Amikor leült, újra körülnézett. Szemei megtalálták az utat egyenesen Lucius acélszürke szemeibe. A férfi végigmérte őt.

- Perselus nincs itt, Miss. Granger. Még egy ideig biztos nem jön vissza.

Enyhe szemforgatás után a férfi visszatért a vacsorájához, és önelégülten rámosolygott Rabastanra.

*

A vacsora után egy órával Hermione a nappaliban olvasott. A kandallóban lobogott a tűz, így a szobának az a része világos volt, míg a többi – ahol a könyvek voltak – sötét. Úgy elmerült az olvasásban, hogy nem is vette észre, amikor valaki bejött a szobába.

Hirtelen érezte, hogy a kanapé lesüllyed egy kicsit, ahogy valaki leült mellé. Lassan felnézett, és egy kicsit megriadt attól, hogy Rabastan olyan közel jött hozzá. Sötét szemei a lányról a könyvre vándoroltak. Kinyújtva a kezét kihúzta a könyvet az öléből, mielőtt megszólalhatott volna. Az egyik ujját könyvjelzőnek használva egy picit becsukta, hogy elolvashassa a borítóján lévő címet.

- Rabastan – szólt figyelmeztető hangon Lucius, ahogy belépett a szobába. – Úgy hiszem, Perselus figyelmeztetett, mielőtt elment, hogy hagyd békén a lányt.

A férfi leült egy olyan székre, ahonnan jól láthatta őket. Rabastan, akiről lerítt, hogy vereségnek fogta fel ezt, visszaadta a könyvet Hermionénak. A lány egy pergament helyezett bele, hogy megjelölje, hogy hol tart, majd felállt. A késői óra miatt Lucius tudta, hogy hova megy. Mielőtt kilépett volna a szobából, hallotta maga mögött a gúnyos hangot.

- Perselus már ágyban lesz azelőtt, mielőtt maga reggel felébredne.

Úgy döntött, hogy nem veszi tudomásul a férfit, és elhagyta a szobát. A hálószoba felé tartva még mindig a jelen és a rúnákon járt az esze, valamint Lucius szavain.

Piton figyelmeztette Rabastant? Miért?

Az ágyán heverve Pitonon kezdett el gondolkozni. Úgy tűnt, nagyon sok mindent titkol előle. Eszébe jutott Percy látogatása és az, hogy mit tett vele Piton. Lassan álomba merült, miközben ezek a képek váltogatták egymást az elméjében.

*

A ház csöndes és sötét volt, amikor visszajött. Rabastan elaludt a kanapén… egy könyv társaságában. Enyhe horkantással Piton elindult a lépcsőn felfelé, majd benyitott a hálószobájába, ahol meleget és fényt talált. Tekintete a kandallóban lobogó tűzre vándorolt. Igazából nagyon is meleg volt a szobában. Egy halk, lágy sóhaj felhívta a figyelmét az ágyában alvó lányra.

Hermione a takarón aludt. Tekintetével végigpásztázta őt. Eltűnődött, hogy vajon milyen őrület kerítette hatalmába a griffendélest, amikor ilyen keveset takaró ruhát vett fel. A létező legrövidebb alsót viselte – valamilyen shortszerűséget – és egy vékony inget. Aztán lassan megvilágosodott előtte a magyarázat, ahogy a lány újra megremegett. Lucius szándékosan ilyen ruhákat pakolt be neki, hogy ezeket viselje itt.

Talán Lucius akarta őt így látni.

Ennek a puszta gondolatától is horkantott egyet, miközben levette a köpenyét. Az éjszakai öltözetét megragadva tekintete ismét a lányra siklott. Habozott egy percig, hogy itt öltözzön-e át vagy sem, de mivel a lány látszólag aludt, vállalta a kockázatot. Gyorsan átvette a ruhát, majd bemászott az ágyba.

Immár ott feküdve rögtön az elviselhetetlen lányra pillantott. Minden este a takarók alatt aludt, ő maga pedig fölötte. Mindig szándékosan előtte kelt fel, hogy lehetőleg már reggel elkerüljék a kellemetlen, zavarba ejtő kérdéseket. Ez volt az az időpont, amikor ő elment, a lány pedig a takarók fölött folytatta az alvást, olyan kényelmesen elterülve, mintha ha csak ide tartozna. Egy halk morranás után elkapta róla a tekintetét.

A tűz fénye a szeme előtt táncolt, a látása elmosódott, majd újra kiélesedett, ahogy egy nemrég történt esemény úszott be a szeme elé. Ugyanez a lány, amint az esküvői öltözetében áll. Remus épp biztosította őt afelől, hogy gyönyörű, majd mielőtt távozott volna a Hopp-porral, őrá esett a pillantása. Tudta, hogy nem dicséretet, csak sértést várt tőle. Remus az előbb megnövelte az önbizalmát, úgyhogy arra számított Pitontól, hogy rögtön el is veszi azt a kis pluszt. Szemei összeszűkültek a táncoló lángokon és az emléken.

Minél többet gondolkodott róla, annál jobban kételkedett benne, hogy Lupin olyan „apás” stílusban mondta, hogy gyönyörű vagy pedig más miatt. Nem tudta miért, de ennek a gondolata a harag kis lángocskáját lobbantotta fel benne. Csalódottan sóhajtott egyet, majd az oldalára fordult, Hermione alakja felé.

Már nem az a tizenegy éves lány.

A saját gondolatai is feldühítették. Becsukta a szemét, remélve, hogy így ki tudja szorítani látóköréből a lányt.

*

Ez alkalommal Hermione ébredt fel Piton előtt. Egy pár pillanatig még az ágyon ült, figyelte ezt a fajta félelmetes Bájitalok Mesterét. Olyan békésnek és gyengédnek látszott, amikor aludt. Az éjszaka valamikor Piton levette a pizsamája felső részét, bizonyára a szobában uralkodó meleg miatt. A póló összegyűrve hevert az ágy mellett a földön.

Hermione végignézett rajta. Ott feküdt kinyújtózva az ágynak azon a részén, ami az övé volt. A Sötét Jegy úgy meredt rá, mintha csak emlékeztetni akarná őt arra, hogy mit is csinál itt. Szeme megbélyegzett karjáról a mellkasára siklott. Egy ezüst nyaklánc lógott a nyakáról, amin egy medál volt – egy medál, ugyanazzal a jellel, amit a bájital-laborban fedezett fel. Egy pillanatig még nézte, és megfeszülve próbált valami gondolatot kicsikarni magából, hogy mit is jelenthet.
Végül csöndesen kimászott az ágyból, lezuhanyozott, felöltözött. A lépcsőn lefelé sétálva jött csak rá, hogy sokkal korábban kelt fel, mint általában. Rajta kívül még senki sem volt ébren. A konyhában állva körülnézett.

Kávé.

Megértve, hogy Piton valami ismeretlen helyre eldugta a pálcáját, nekiállt, hogy anélkül készítsen kávét. Ahogy főni kezdett, a konyhában érezhető volt a friss ital átható illata… ez végre teljesen felébresztette.

Reggeli.

Ahogy dolgozott, a ház lassan megtelt az otthoni főzőcskézés finom illatával. Nagyon csábító volt, így gyorsan fel is ébresztette Rabastant.

- Ez a lány zseniális, gyönyörű és főzni is tud!
Hermione elfordult a pulttól egy kosár lángossal a kezében. Az asztal közepére helyezve őket egy pici mosollyal nézett vissza rá.
- A zseniális részét elfogadom. A gyönyörűség csak nézőpont kérdése, ami pedig a főzőképességeimet illeti, még nem próbálta ki az eredményt.

Rabastan mosolyogva bólintott, belépett a konyhába, és leült.

- Nézőpont kérdése, azt mondja? – kérdezte. – Igen, Perselus pedig feltételezem, hogy sosem volt az a fajta, aki kifecsegte, hogy mit gondol.

Hermione furcsán nézett rá – mintha valamilyen ismeretlen nyelven beszélt volna hozzá a férfi.

- Mi köze van ennek…?

Lucius érkezése azonban félbeszakította a mondatot.

*

Perselus lassan felült az ágyon, és jobbra nézett. Hermione nem volt ott. Egy pillanatra megdermedt. Kávé és reggeli illata hatolt át a levegőn, ez kiűzte őt az ágyból. Egy gyors zuhanyzás és ruhaváltás után a lépcsőn lefelé egyenesen a konyha felé tartott.

Nevetést, tényleg nevetést hallott a konyhából. Amikor belépett, látta, hogy az asztal étellel van tele, és Hermione, Rabastan és Lucius ült körülötte.

-… és szerintem még máig is azt hiszi, hogy Harry tette.

A hahotázás folytatódott.

- Mit hiszek, hogy mit tett Harry, Miss. Granger?

A lány enyhén megugrott, majd figyelte, ahogy Perselus elfoglalja a vele szemben lévő széket. Szemei válaszra várva tapadtak rá. Rabastan úgy legyintett a kezével, mintha egy legyet akarna elhessegetni.

- Semmi, amin rágódni kellene, Perselus. Csak régi történetekről volt szó. Inkább teszteld a fantasztikus reggelit, amit csinált.

*

Hermione egyedül volt a nappaliban. Piton, Rabastan és Lucius a konyhában voltak, és olyan dolgokat beszéltek meg, ami nem tartozott rá. Sóhajtott egyet a csöndben, majd a könyvespolc felé fordult. Piton ezekről a polcokról adta neki azt a könyvet, így biztosan nem bánja, ha ő is átolvassa a címeket.

Felállva beburkolózott a sötétségbe, ami a könyvek körül uralkodott. Szemei az alsó sarokra ugrottak, ahol számtalan könyv rejlett, és mindegyik a főnix-kígyó jelet viselte a gerincén. Körülnézve a kíváncsiság legyőzte. Kinyújtva a kezét elkezdte kihúzni az egyik könyvet a polcról, majd felállt. Amikor megfordult, pontosan Perselus Piton dühös arcába nézett.

A férfi finoman kivette a könyvet a kezéből, majd előrelépett egyet, mire a lány a polcig hátrált.

- Ezeknek a könyveknek a tartalma nem tartozik magára.
- Sa… Sajnálom, uram.

Érezte, ahogy a szíve egyre hevesebben ver. Agya keresztülsuhant azon az emléken, hogy mit tett már vele… hogy milyen volt… hogy hogy nézett ki, amikor aludt… az elméje sikoltott.

- Miss. Granger, nyilvánvaló, hogy egy bizonyos idő múlva újra szembe kell néznie a Sötét Nagyúrral… magától. Holnap elkezdi velem gyakorolni az okklumencia egy fajtáját. – Visszatette a könyvet arra a kicsi asztalra, amin a gömb volt. Még egyet előrelépett, majd lehajolt a füléhez… kezei a polcokat támasztották a lány két oldalán. – Meg fogja tanulni, hogyan rejtse el a nemkívánatos emlékeit előle. – Érezte a leheletét a fülén… az ajkai is majdnem érintették. A haja előrehullott, és az arcát csiklandozta. – Mielőtt találkozna vele, meg kell tanulnia lezárni az agyát… és bízzon meg bennem, Miss. Granger, amikor azt mondom, hogy az elméje akkor is sikoltozik, amikor beszélünk.

A lány szemei kitágultak. Merlinre, csak nem olvassa ki mindig a gondolatait? A férfi gyorsan ellépett tőle, majd elhagyta a szobát.

*

Hermione felvánszorgott a lépcsőn. Épp most végzett az alagsori laboratóriumban, és felfelé tartott a házba. A feje még mindig tele volt gondolatokkal. A jel, a rúnák, Piton szavai… Merlinre, tényleg tudta, hogy arról gondolkozott, hogy mit csinált vele? Ez egyszerűen… nem volt helyes. Ráadásul még mindig ott lebegett előtte a kérdés, hogy mikor mehet haza.

Kinyitotta a kijáratot az alagsori laborból, amikor is szembe találta magát Rabastannal. Ez volt az a pillanat, amikor bevillant az agyába, hogy mit is jelenthetnek a rúnák. Ott állt tágra nyílt szemmel.

- Minden betű egy szónak a rövidítése.

Rabastan mosolyogva állt előtte.

- Perselus túl sokáig tartotta lent? – kérdezte, miközben átadott neki egy levelet. – Ez most érkezett.

Feltépve azt a konyhába lépett, közben olvasott. Roxfortból jött… egy olyan levél, amire nem is számított.

A következő tanulók az iskolai eredményeiket figyelembe véve részt vehetnek a kísérleti irodalom órán, amelyet Perselus Piton tart:
Susan Bones
Lavender Brown
Millicent Bulstrode
Seamus Finnigan
Hermione Granger
Neville Longbottom