Hermione csöndesen becsukta a könyvet, és a korlát fölé hajolt, hogy jobban halljon.

A Rend Lovagjai? Óh… A.R.L.

- Az első rendbeli dolgunk az – mondta Piton –, hogy igyunk. – Pálcája egyetlen pöccintésétől mindenki előtt megjelent egy serleg, tele valamilyen itallal – úgy tűnt, vörösborral. Hermione majd’ kiugrott a bőréből ijedtében, amikor az ő kezében is megjelent egy. Úgy gondolta, ez biztosan egy olyan általános bűbáj volt, ami italt adott annak, aki részt vett a gyűlésen, így mázlinak fogta fel a dolgot, mivel ő éppenséggel hallgatózott. Piton feltartotta a serlegét. – Az első elesett lovagra. Regulusra.

A többiek is felemelték a poharukat, és együtt kántálták.

- Regulusra.

Aztán egy emberként döntötték le a vörösbort, Hermione pedig csatlakozott hozzájuk. Érezte, ahogy az alkohol lecsurog a torkán, és az érzékeit elborítja a keserűség. Ahogy a bor elfogyott, a serlegek is eltűntek.

Lucius illően megköszörülte a torkát, nem túl hangosan, mégis magára vonva az egész helyiség figyelmét.

- Ahogy mindannyian tudjuk, közeleg az új tanév a Roxfortban. Így a Sötét Nagyúr újoncok után fog kutatni. – A férfi szünetet tartott, a lány szerint nem volt más oka rá, csak a hatásvadászat.
- Tessék, Amherst – szólított fel valakit.
- Van egy listám a lehetséges jelöltekről – azokról, akiket a Sötét Nagyúr tervezi, hogy megközelít. Ha nem vezettek félre, Parke-nál pedig olyan névlista van, akiket már becserkészett, és kiválasztott a beavatásra.

Lucius intett a két férfinak, hogy lépjenek közelebb. Azok így is tettek, és átadták neki a listákat.

- Köszönjük – mondta Piton. – Egy pár napot ezeknek a tanulmányozására szentelünk, és kiválasztjuk azoknak a listáját, akikkel a Rend rendelkezhet.

A többiek beleegyezően morogtak, majd Rabastan mosolyogva pillantott fel.

- Most pedig meg kell beszélnünk a kis hercegnőt.

Meglepődött kuncogások suhantak át a termen. Hermione a korláton át is látta, hogy sok fej Perselus felé fordult. Nyilvánvalóan nem ez volt az első alkalom, hogy így utaltak rá. Sőt, úgy érezte, ez volt az a tipikusan megvető mód, ahogy Piton általában hívta.

- Ahogy tudjátok, szerepet kellett játszanom az erőszakos megszöktetésében, Perselusnak viszont sikerült kimenekítenie őt a szeretetreméltó öcsém kezei közül, hogy itt tarthassa. Ez, ahogy emlékezhettek, a megtörése álcája alatt sikerülhetett… hogy megtanítsa őt meghajolni a Sötét Nagyúr előtt. A tanév kezdetével Perselus kap egy új osztályt, amelynek a hercegnő is tagja. Ki kell dolgoznunk egy tervet arra, hogyan vigyük őt vissza sértetlenül a Rend főhadiszállására, és hogy hogyan maradjon Perselus is sértetlen. Javaslatok?

Hermione a lépcsőn ült, és hallgatta, ahogy a gyűlésen megtárgyalják a helyzetét. Dühítette, és rosszul esett neki, hogy nem lehet beleszólása. Hirtelen meg tudta érteni Harry helyzetét, hogy hogyan is érezhette magát a legtöbb helyzetben. A zajon keresztül mindig meghallotta Piton, Rabastan és Lucius hangját. Úgy tűnt, nekik hármuknak több szavuk volt ebben a szervezetben, mint akárki másnak. A sötétségen keresztül visszapillantott rájuk. Piton felemelte az egyik kezét, hogy csendre intse a társaságot.

- Eldöntöttük. Folytatni fogom az oktatását, hogy megtanulja az okklumencia azon fajtáját, amelyet a legszükségesebb. A legközelebbi halálfaló-gyűlésen Rabastan felveti a lehetőséget, hogy kém vagyok, ha nem folytatom a tanítást a Roxfortban, Lucius pedig elmondja majd, hogy mennyivel jobb lenne, ha Miss. Granger önként csatlakozna hozzánk. Mielőtt a gyűlés véget ér, a Sötét Nagyúr el fogja rendelni a szabadon engedést… most az egyszer.

Megint felhangzott az egyetértés moraja a helyiségben. Hermione ott maradt a sötétben a lépcsőn ülve, miközben a gyűlés véget ért, és a „lovagok” elkezdtek távozni. Hamarosan újra egyedül maradtak a házban. A sötétben ülve a lábára meredt, és úgy markolta a könyvét a mellkasán, mintha az élete múlna rajta. A szeme sarkából látta, ahogy Rabastan és Lucius azon dolgoznak, hogy eltüntessék a székeket meg a többi kelléket. Észrevette, hogy Piton felé sétál, de nem nézett fel.

Perselus odasétált, és megállt a lépcső előtt. A kezei össze voltak kulcsolva a mellkasa előtt, és nagyon elégedetlennek tűnt. Tudta, hogy itt volt a lány egész idő alatt. Időközben Hermione megpróbálta feldolgozni azokat az információkat, amiket hallott. Felidézve a beszélgetéseket a Rendből, sosem hallott még ezekről a „lovagokról”. Tudta, hogy Piton ott áll, és őt nézi, leszidva őt, amiért itt volt. Anélkül, hogy felnézett volna, megszólalt.

- Az összes lovag kém? – suttogta.

Perselus lenézett rá, és felfedezte az idegességet és a stresszt az arcán. Egy halálfalókkal teli házban volt fogoly.

- Nem, nem azok.

Hermione felnézett, a homloka ráncokba szaladt a koncentrálástól. A férfi egy sóhajtás után folytatta.

- Igen, úgy hívjuk magunkat, hogy A Rend Lovagjai, mert, hasonlóan a Rendhez mi is a Sötét Nagyúr feletti győzelmet óhajtjuk. Mégis, mi egy külön szervezet vagyunk... mi vérbosszút akarunk állni a Sötét Nagyúron. A legtöbben vagy halálfalók, vagy a Rend tagjai. Együtt tartjuk egyensúlyban az információkat mindkét oldalon.
Hermione eddig a lábát bámulta, de most hirtelen felpattant. Ezzel a feje egyenlő magasságba került Pitonéval.
- Mégsem mondanak el semmit ezekből a Rendnek?

Szavainak vádló hangsúlya felidegesítette a férfit.

- Miss. Granger! Mi visszük a Rendnek azokat a híreket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy legyőzzük a Sötét Nagyurat! Sem többet, sem kevesebbet nem mondunk.
- Tehát manipulálják a Rendet!

Ettől a ponttól Rabastan és Lucius is tanúja volt a vitának. Ki akartak lépni az ajtón, most pedig ott álltak a küszöbön őket figyelve.

- Hogy biztosítsuk a győzelmüket… pont úgy, ahogy a Sötét Nagyurat is manipuláljuk, hogy biztosítsuk az elestét.

A lány füstölgött magában.

- Ha az egész Voldemortról szól, akkor miért én vagyok a beszélgetés témája?

Perselus úgy nézett rá, mintha nem hinné el, amit kérdez. Nem fogta föl?

- Nem értette meg a veszélyt, amiben van, Miss. Granger?
Piton kinyújtotta a kezét, mire Lucius – aki értette a célzást – odaadta neki az egyik listát. A férfi kikapta a kezéből, és a lány arca elé tartotta.
- Kinek a nevét látja rajta? Kinek?

Hermione most megijedt a Piton szemében lobogó vad, dühös tűztől. Rákényszerítette a tekintetét a pergamenre, amin meglátta a nevét. A szemei kissé tágra nyíltak. A férfi észrevette az arcán a rádöbbentést.

- Pontosan, Miss. Granger. A Lovagok felelősségei közé tartozik, hogy megvédje a halálfalóktól a legértékesebb embereit, és maga, Miss. Granger, a lista tetején szerepel.
Visszaadta a pergament Luciusnak.
- De – itt egy kicsit hezitált, ránézett Rabastanra; Luciusról biztosan tudta, hogy utálja a mugliszületésűeket –, én mugliszületésű vagyok, uram. Voldemort nem akarhat szolgájának olyasvalakit, mint én.

A hangja halk volt, mintha azt kívánná, hogy ne kelljen a mágikus örökségének a hiányáról ilyen hallgatóság előtt beszélnie. Perselus meghallotta benne a remegést és talán a szégyenkezést is. Harag bugyogott fel benne. Kinyújtva az egyik kezét, megragadta a lányt a felkarjánál, és közelebb húzta, majd meglökte. Ő is felállt a lépcsőre. Hermione tágra nyílt szemmel figyelte az általa oly’ jól ismert alakot, aki most fölé emelkedett.

- Gondoljon bele, Miss. Granger: a tudás hatalom, így amikor az intelligenciát nézzük, a Sötét Nagyúr listájának a tetején szerepel. Komolyan azt hitte, hogy minden halálfalója aranyvérű? Ugyanis kivételeket szokott tenni, Miss. Granger. A maga közeli kapcsolata Potterrel csak megédesíti az alkut. – Érezte, ahogy a kezei még jobban megszorítják. – Mindenki úgy el van foglalva azzal az erővel, amelyet Potter birtokol, hogy a maga képességei és ereje észrevétlen maradnak. Bízzon bennem, amikor azt mondom, a Sötét Nagyúr észrevette. – A férfi érezte, hogy a lányban bennreked a levegő. – Féljen csak, Miss. Granger! Nagyon féljen!

Piton elengedte a lányt, és nézte, ahogy az gyorsan felrohan a lépcsőn, olyan távol kerülve tőle, amennyire csak lehet. Megfordult, és lelépett a lépcsőről. Rabastan és Lucius még mindig a küszöbön álltak.

- Muszáj volt megijesztened a lányt? – kérdezte Rabastan, miközben enyhén összevonta a szemöldökét.

Piton horkantva tekintett rá.

- Igen, Rabastan, muszáj volt. Fel kell, hogy fogja, hogy félnie kell, különben megnézheti majd a tetteinek a következményét, amelyeket a griffendéles bátorsága idézett elő.
- Így igaz – mondta Lucius, arcán egy apró gúnyos mosollyal. – Habár hogyan segít, ha azt éred el, hogy tőled féljen?

Egy pillantással, amellyel a halálba kívánta őket, Perselus Piton dühösen kiviharzott a házból azzal a felkiáltással, hogy majd jön.

*

Már harminc perce is megvolt, hogy Hermione önkéntesen száműzte magát a hálószobába. Körülnézett azt kívánva, hogy kimehessen. Ettől csak a ruházata tartotta vissza. Az egyetlen éjszakai öltözetét viselte, amit Lucius elhozott neki, és nem érezte volna jól magát, ha ebben flangál a házban. Lassan kinyitva az ajtót kidugta rajta a fejét. Malfoy éppen akkor sétált el mellette a lépcső felé, amikor észrevette a lányt. Megállva felhúzott szemöldökkel nézett rá.

- Amikor összegyűjtötte egy pár ingóságomat, nem tudott volna legalább egy darab talárt is hozni?

A férfi lépett egyet az ajtó felé. Hermione – miután úgy döntött, hogy nincs semmi szégyellnivalója – kihúzva magát kilépett. Nem akarta, hogy legyen még egy férfi a börtönében, aki miatt kisebbségi komplexusa támad. Belépve az ajtón Lucius végigjáratta a lányon a tekintetét egy apró lenyűgözött mosollyal az ajkán. Kinyújtva a kezét, megragadta Piton egyik varázslótalárját.

- Csak vegye fel ezt fölé. Perselus biztosan nem fogja bánni, mivel csak meg akarja magát védeni a kíváncsiskodó szemek elől.

Egy kis nevetéssel otthagyta a lányt Piton talárjával a kezében. Lehetséges, hogy még jobban feldühíti ezzel a férfit? Igen, talán igen. Törődött most vele? Nem. Felvéve a talárt belenézett a tükörbe. A ruhadarab teljesen elnyelte őt. Szorosan összehúzva magán útját az üres előszoba felé vette.

*

A konyhába lépve Lucius három kehely társaságában találta Rabastant. Csöndben nézte, ahogy Lestrange a kezébe vesz egy kis fiolát, tele átlátszó folyadékkal. Az egyik pohárba csöpögtetett pontosan egy cseppet, majd kesztyűs kézzel beledugta az egyik ujját, és elkente a kehelyben. A konyhaszekrény felé nyúlva Rabastan előhúzott egy friss üveg Lángnyelv Whiskyt.

- Mit csinálsz? – kérdezte végül Lucius.

Rabastan mosolyogva fordult felé, a kesztyűket beledobta a szemetesbe.

- Egyszerűen belekeverem az italba a veritaserum változatának a tömény formáját.
- Változat?

Vigyorogva bólintott.

- Igen. Ahelyett, hogy a személy szimplán képtelen hazudni, elveszti a gátlásait. Az abszolút igazságszérum.

Lucius úgy nézett rá, mintha kétségbe akarna vonni valamit.

- Biztos vagy benne, hogy bölcs dolog ezt Miss. Grangeren kipróbálni?
- Perselus nincs itt, Lucius. És biztos vagyok benne, hogy a lánynak szüksége van egy kis italra azok után az éjszakák után.

Rabastan az ajtó felé fordult. Mielőtt kiment volna, meghallotta Lucius hangját.

- Hozok még egy kelyhet. Draco nemsokára megérkezik.

*

Hermione a díványon ült. Lábait felhúzta maga mellé, ahogy a tűzbe bámult. A lovagok létezésének gondolata kötötte le minden figyelmét. Lelki szemei előtt a neve lebegett, ahogy meglátta a lista tetején. Félelmetes volt. Pitonnak nem kellett volna mondania, hogy féljen, csak a neve látványa elég volt neki, de a férfi továbbment ennél.
A gondolataiban elveszve ült. Arról elmélkedett, hogy vajon Piton mindenkihez ilyen fanyar és gonosz volt-e. Mindig ő volt az a professzor, akire felnézett… és mindig kitartott mellette. Az árulásakor érzett csalódottság, amikor megtudta, hogy ő ölte meg Dumbledore-t, elviselhetetlen volt. A megkönnyebbülés, hogy bebizonyították az ártatlanságát ugyanolyan érzés volt.

Hermione felnézett az ajtó felé, amikor felfogta, hogy valaki ott áll és nézi őt. Rabastan volt az, és a keretnek támaszkodott. A haja szokás szerint összekötve lógott, de most tartott a kezében valamilyen üveget, ami Lángnyelv Whiskynek tűnt és még három kelyhet is. Amikor Lucius is feltűnt mögötte, Rabastan belépett a szobába. Az üveget és a kelyheket elhelyezte az asztalon, pont Hermione elé. Mindenkinek töltött egy kis italt, majd az egyik kelyhet neki adta.

- Élhet vele, bízzon bennem.

Lucius leült az egyik székbe, és megragadta az egyik kelyhet. Rabastanról Hermionéra siklott a tekintete, azon morfondírozva, hogy vajon a griffendéles Hercegnő megiszik-e olyan dolgokat, mint a Lángnyelv Whisky. Figyelte az arcát és a számtalan érzést, ami átsuhant rajta.

A pokolba is, kit érdekel?

A lány egy hálás mosollyal átvette a kelyhet.
A szoba csöndes volt, ahogy Hermione felemelte a poharát, és hörpintett egyet belőle. Úgy érezte, hogy még ez a kis nyelet is megégeti a torkát, ahogy lecsorog. Rabastan egy apró mosollyal az ajkán nézte, ahogy behunyja a szemeit. Miután ráhangolódott a Lángnyelv Whisky ízére, újra kinyitotta a szemét. A fejében hallotta Pitontól az elmúlt évek szidalmait, amelyek végül ezzel a lépcsős összeütközéssel végződtek. Újra a szájához emelte a kelyhet, és most egy sokkal nagyobb kortyot nyelt le. A harmadik alkalommal már meg volt róla győződve, hogy a torka érzéketlen lett.

Mindannyian csöndben ültek, a tűzbe bámultak, és itták az italukat. Rabastan várt, hogy meglássa: hat-e a lányra az „abszolút igazságszérum”, ahogy ő hívta; Lucius pedig mindig készen állt egy kis szórakozásra. Hogy az Hermione lesz-e, amint a szérum hatása alatt van, vagy Perselus, amint leszidja Rabastant, mert megitatta a lánnyal a szérumot, mindegy volt. A férfi először nem volt biztos benne, hogy jól hallja-e, amit hall. Halk volt. Aztán hangosabb lett. Hermione egy olyan dalt dúdolt, amit nyilvánvalóan nagyon jól ismert. Rabastan csak nézte őt. A dúdolása egyre hangosabbá és erősebbé vált.

- Ha megkérdezhetem, mit dúdol? – kérdezte Rabastan.
A lány nem tudta elmagyarázni. Szükségét érezte annak, hogy teljesen őszintén csinálja azt, amit tesz. Mielőtt még felfoghatta volna, a dúdolása átváltott éneklésre, és meghallhatták a dal egy részét.

“Go on and hold her till the screaming is gone
Go on believe her when she tells you
nothing's wrong
But I'm the only one
Who'll walk across the fire for you
I'm the only one
Who'll drown in my desire for you
It's only fear that makes you run
The demons that you're hiding from
When all your promises are gone
I'm the only one.” *

Lucius szemöldöke enyhén megemelkedett, ahogy a lány visszatért a dúdoláshoz. Úgy tűnt, nem csak, hogy hatott az igazságszérum, de a hatására olyan dalt énekelt a lány, ami teljesen elütött az éjszakák kalandjaitól… sőt, teljesen más gondolatok örvénylettek a fejében. A Rabastan arcán ülő kifejezésből rájött, hogy a férfi gondolatai is ezen a sínen haladnak, mivel úgy nézett ki, mint egy macska, aki épp lenyelt egy egeret. Előrehajolva, közelebb került Hermionéhoz, és megkérdezte azt, amire Lucius is számított.

- Szóval, Hercegnő, elárulná nekem, hogy mi a leghőbb vágya, amit mindig is szeretett volna Perselustól megkapni?

Következő fejezet: Perselus visszatér… egy halálfaló-gyűlés… egy Megszeghetetlen Eskü.

* A dalt, aminek a címe: I’m the only one és Melissa Etheridge énekli itt hallgathatjátok meg: http://www.youtube.com/watch?v=wD1AczTlhoo&feature=related