Pattanásig feszült helyzet, izgatott pár és kínosan lassan múló percek. Ez jellemezte ezen a délutánon az ifjú Malfoy házaspár lakosztályát. Draco óvón átölelte Hermionét és elgondolkozva játszott a hajtincsekkel, amik rakoncátlanul kereteztél a lány révedő arcát. Siettette volna az időt, de sajnos ez nem állt módjában.

Nagyon szerette volna tudni, hogy mi lett a teszt eredménye. Bizsergető izgalom járta át a testét, erősen szorította meg a törékeny nő kezet. Szemük egy végtelennek tűnő röpke pillanatig összefonódott. Draco lelkét egy vallomás nyomta és úgy érezte ki kell mondania, de nem tudta, hogyan. Bár ha emlékezett volna, hogy már megtette párszor akkor nem kellett volna neki ennyit aggódnia.

A percek egyre csak teltek, a szoba sarkában álló ingaóra ketyegése volt az egyetlen, ami megtörte a nehéz hallgatást. Hermione izgatott szívdobogással várta az eredményt. Nagyon meglepődött magán, gyermeki izgalommal mosolygott Dracóra. Még mindig abszurdnak tűnt az ő és Draco házassága, no meg a gyerekvállalás. Hihetetlen és mégis igaz. Gondolkodott rajta, hogy keresnie kellene egy pszichológust, aki végre rendet tenne a fejében és csökkentené a benne levő feszültséget.
- Fekete- állapította meg Draco.
Hangja tisztán csengett és Hermione úgy vélte szavai visszhangot vernek a falakon.
- Igen én is látom- sóhajtott Hermione és hirtelen egy világ omlott benne össze. Rettenetesen szomorú lett.
- Mit jelent?
- Azt, hogy nem lesz kisbabánk- közölte elhaló hangon, majd elkezdett sírni.
- Jaj ugyan már, ez nem jelent semmit.
- Tudom, de...
- Én is azt szerettem volna, hogy ha pozitív lesz, de nem így alakult. Ne sírj már!- mondta kedvesen.
- Ne haragudj! Csak kicsit kiborultam. Nem tudtam, hogy ennyire meg fog viselni- s újra elsírta magát. Draco nagyot sóhajtott, majd szorosan magához ölelte.
- Ugyan már nincs semmi baj.
- De van- potyogtak továbbra is a könnyei.
- Tovább próbálkozunk és össze fog jönni. Ne izgulj!
- Jól van- szipogta a lány és Dracóhoz bújt, majd megint kitört belőle a zokogás.
Az ifjú férj az ölébe vette Hermionét és csendesen suttogva neki, ringatni kezdte a reszkető lányt. Megszakadt a szíve érte, és egy keserű mosollyal magában elraktározta ezt a pillanatot. Hermione is éppen úgy akarta a babát, mint ő és ez hihetetlen boldogsággal ajándékozta meg őt, még ha negatív is lett a teszt. Torokszorítóan jó érzés, ami egész testét végigjárta és átmelegítette a szíve tájékát is, olyan erőt adott neki, mint semmilyen más erősítő bájitalfőzet.

Érezte, hogy Hermione és ő összetartoznak. Lehet, hogy a frigyük nem a szerelem jegyében köttetett, de mégis úgy látszott egymásnak teremtette őket az ég, s Merlin segedelmével végre talán boldog család lehetnek. Ahogy a karjaiban tartotta a pityergő szépséget a boldogság mellé némi szomorúság is vegyült. Átérezte a lány lelkének kínzó fájdalmát és eldöntötte, sosem hagyja Hermionét szenvedni. Még mindig nem érzett magában elég erőt, hogy megvallja szívének legtitkosabb vágyát, immáron józanul tiszta fejjel. Nem ez volt a megfelelő pillanat.

Hermione oltalmat keresve kapaszkodott Dracóba és úgy ölelte, mintha sosem akarná elengedni. Vágyott egy gyerekre és most, hogy kiderült, mégsem növekszik benne egy újabb élet, teljesen összetört. Hagyta Draconak a kényeztetést és ettől lassan-lassan megnyugodott. A férfi óvatosan a közös ágy felé vitte a nőt, majd gyengéden lefektette.
- Nem akarom ezt többet megcsinálni- suttogta a lány halkan.
- Nem is kell többet!- mondta Draco és homlokon csókolta Hermionét. - Nem hagyom, hogy szenvedj!

Egyikük sem vette észre, hogy a főzet színt vált, majd szép lassan köddé vált és semmi sem maradt az üvegcsében. Talán jobb is volt így, mivel nem emlékeztette őket a szörnyű valóságra.

***

Draco reggel egy bagoly panaszos huhogására ébredt. Reménykedett, hogy Hermione nem hallotta meg és nem ébresztette fel. Hajnalig beszélgettek, mire el tudtak aludni. Nem is gondolta volna, hogy a lánynak ekkora fájdalmat és szomorúságot okoz egy egyszerű teszt. Őt annyira nem rázta meg, de szerette volna, ha már most sikerült volna. Még bele sem gondolt igazából milyen apának lenni- jutott eszébe hirtelen.

Eddig csupán egy teljesítendő feladat volt mindez, most meg kezdett igazán valósággá válni ez a csodálatos, de egyben rémisztő kihívás, amivel Hermionéval együtt vállalkoztak. Maga sem értette, miért ijed meg a felelősségtől. Ő is akarta, hogy gyerekük legyen, és kezdte azt gondolni nem csak az utódlás miatt. És igen akkor miért rémült mégis meg? Fáradt és nyúzott volt ennek a kérdésnek a boncolgatásához, inkább úgy döntött felkel és átveszi a bagolytól a levelet.

Fájdalmas sóhajt hallatott. Édesanyja írt neki és kérte, hogy azonnal fáradjon a lakosztályába, mert beszélni szeretne vele. Draco tudta miről van szó, viszont semmi kedve nem volt, hogy ezt megvitassa az anyjával. De mit tehetett? Felöltözött és elindult.

Sosem láttam még ennyire nyomasztónak a kastély ezt a részét. Talán a ködös és nyirkos kinti idő teszik, hogy még idebent sem lát semmi szépet. Fáradtan kopogott be az ajtón, ami azonnal utat engedett neki. Mintha ebben a szobában az idő állt volna meg. Már kiskorától fogva így nézett ki, anyját még most is annak a tündéri tüneménynek látta, mint régen.

Kecses, törékeny szépség, aki mindig óvta és védte őt. Nagyon szerette az anyját, akinek mindig volt pár jó szava hozzá. Fogalma sem volt, hogy miért nem állt a fehér mágusok oldalára, ahogy a nagynénje Andromeda. Sosem harcolt a háborúkban inkább megbújt a Malfoy kúria rejtekében körülvéve a sok növénnyel, ami kitöltötte a szabadidejét.
- Jó reggelt fiam!- köszöntötte Narcissa, amint a virágokat rendezgette a polcokon.
- Jó reggelt anyám! Hogy aludtál?- köszönt vissza Draco és egy puszit nyomott az anyja arcára.
- Igazán tűrhetően. És te?
- Fogjuk rá, hogy jól.
- Történt valami?- fordult hozzá, miközben valamiféle oldatot spriccelt a sarokban álló hatalmas növényre, ami előtt bimbókat növesztett, majd a virágai lassan nyílni kezdtek.
- Igazából semmi lényeges, csak megcsináltuk a terhességi tesztet.
- Ez neked nem lényeges?- háborodott fel hirtelen az asszony- Hermionét is kértem, hogy értesítsen, ha megvan az eredmény, de nem tette meg.
- Nem volt abban az állapotban, hogy megtegye- sóhajtott Draco.
- Mi történt?- kérdezte aggódó tekintettel.
- A teszt negatív lett.
- Ez igazán nagy baj- mondta, majd újra a növényeihez fordult. - Tudod Draco, hogy sürget az idő.
- Annyira nem sürget.
- De igen. A Nagyúr két hét múlva audienciára fog hívni.
- Ezt árult el honnan tudod?
- Apád mondta a minap.
- Azt hittem időt nyertem a verssel- forgatta meg a szemét Draco.
- Igen, akkor nyerted azt a két hetet.
- Olyan jutalom ez, mint a leprikónok aranya.
- Több azért a semminél- jegyezte meg Narcissa.
- De nem csinálunk több tesztet.
- Ugyan miért nem?
- Mert Hermione kiborult tőle.
- Nagyanyád szóvá fogja tenni ez- sóhajtott egy hatalmasat Narcissa.
- Nagyi nem fog semmit sem szólni.
- Rosszul ismered Draco. Amibe bele tud, abba beleköt.
- Túlzásokba esel- mondta Draco.
- Nem kívánok nagyanyádról vitatkozni. Maradjunk abban, hogy egy áldott jó asszony.
- Ahogy kívánod anyám- bólintott Draco.
- Most pedig jobb lesz, ha a szalonba mész.
- Miért?
- Dominique Gilles megérkezett.
- Ez hiányzott a napomból- sóhajtott Draco, majd elköszönt anyjától és megszaporázott léptekkel a szalonba sietett.

***

Másnap reggel Hermione a Malfoy kastély szalonjában ücsörgött egyedül és a Reggeli Prófétát olvasgatta. Nem írtak semmi érdekeset, csupán szokványos eseteket közöltek le. No meg persze a szokásos dicsőítés Voldemort irányába, aki bábokként mozgatta a minisztériumi dolgozókat. Hermione kicsit elhúzta a száját és inkább továbblapozott. Talált egy képet Dracoról, amint Nagini születésnapi zsúrján szaval és egy rövid cikket, ami az ifjú Malfoy poétai képességeit magasztalja. A lány nem állhatta meg, hogy hangosan fel ne nevessen. Pálcájával gyorsan kivágta a cikket és talárja egyik zsebébe süllyesztette és elhatározta, hogy rászedi a kedves férjét egy kis vásárlásra. Nagyon szeretett volna megszerezni egy albumot, amibe ezeket a cikkeket beleragaszthatja.

Amint így mosolygott magában egy férfi lépett be a szalonba. Hermione mosolya kicsit elhalványult és megpróbált hideg arckifejezéssel nézni a férfira. A Nagini -féle bálon találkozott Dominique-kal, akit már akkor sem kedvelt, csupán eljátszotta az érdeklődő nő szerepét, hogy bosszanthassa Dracot. Ellenszenves volt neki a férfi, de a cél érdekében egy kis jó modort bevetni végül is nem baj, és senki sem róhatta meg azért, ha valakivel emberien beszélt. De mekkorát tévedett, amikor túlbecsülte az illető intelligenciáját.
- Jó reggelt Ms Malfoy!
- Jó reggelt!
- Örülök, hogy újra láthatom- mondta a férfi, majd kezet csókolt Hermionénak, akinek ettől felfordult a gyomra.
- Én is- szólalt meg színtelen hangon.
- Meg se kérdezni miért vagyok itt?- mosolygott negédesen.
- Úgy is elárulja, ha nem tévedek.
- Magát akartam látni.
- Sajnos ezt nem tudom értékelni- sóhajtott a lány.
- Ugyan miért?
- Mert férjezett asszony vagyok.
- Nekem az nem jelent gondot.
- Már pedig jobb, ha felhagy ezzel a játékkal, és keres magának egy nő, akivel leélheti az életét.
- Szabad szellem vagyok, engem nem lehet csak úgy lekötni- nevetett.
- Azt ajánlom, hagyjon engem békén, mert megismerkedhet a pálcámmal!- morogta Hermione és nem vette észre, hogy az ajtó mögül Draco árgus szemekkel figyeli a jelenetet, no meg majdnem szétrobban a méregtől.
- Jól van kedvesem, nem kellene ilyen hevesnek lennie, talán az elfojtott vágy van önre ilyen hatással.
- Már megbocsásson azért jött ide, hogy sértegessen?
- Nem inkább meghódítanám az ön szívét.
- Kár a gőzért- legyintett Hermione, amikor is a férfi elkapta a kezét és magához rántotta.
- Igazán?
- Ha nem akar a férfiassága nélkül távozni ajánlom, hogy engedjen el!- kiabált Hermione.
- Csak egy csókot- szorította magához a nőt, aki undorodva fordította el a fejét.
- Mi maga, valami hős szerelmes vagy mi?- mérgelődött Hermione és észrevette Dracót- Édesem te viszont most már tényleg közbeléphetnél és leszedhetnéd rólam ezt az idiótát!

Dracónak sem kellett több előkapta a pálcáját és a megfelelő átokkal a falhoz kente a bájgúnárt. Megrészegedve tekintett a földön elterülő férfira, akivel mindig is ezt szerette volna tenni, de sosem volt rá alkalma. Elővette legarisztokratikusabb arckifejezését és lángoló, dühös tekintettel közelítette meg a földön mászó ijedt betolakodót.
- Mit keresel itt?
- Apádhoz jöttem.
- És a feleségemet inzultálod?
- Nem csináltam semmit.
- Nyilván csak ok nélkül szorongattad és követeltél csókot tőle- mennydörögte Draco.
- De én nem...
- Nem akarlak többé a feleségem közelében látni! És ha jobban meggondolom Nagyúrnak is tudnia kell erről.
- Kérlek csak ezt ne!
- Akkor gondolkodtál volna, amikor belekötöttél a feleségembe.
- De hiszen csak egy koszos sárvérű- nevetett.
- Azt ajánlom, hordd el magad, mielőtt még nagyobb bajod esik!- sziszegte és közelebb nyomta pálcáját a férfi nyakához és egy lábával rálépett a férfi vállára.
- Mi ez a lárma?- jött be a szalonba Lucius.
- Áh apám, a vendégünk megsértette a feleségemet, engem és a családunkat.
- Mi történt?- sóhajtott gondterhelten a férfi, mintha az egész világ összes gondja az ő nyakába szakadt volna.
- Ki akart kezdeni a feleségemmel- morogta Draco, majd Hermionéhoz ment.
- Ez igaz?- nézett a zilált hajú, dühös Hermionéra, aki egész testében remegett.
- Igen- mondta határozottan.
- Hazudik!- találta meg a hangját Dominique.
- Sosem hazudnék.
- Valld be, hogy csak színjáték volt az egész.
- Ez nem igaz!- dühödött fel a lány és Draconak kellett visszatartani, nehogy kikaparja a férfi szemét.
- Mr Gilles kérem, azonnal távozzon önként vagy ha nem, én dobatom ki!- adta meg a végszót Lucius. - Ne aggódjon a Nagyúr is értesülni fog róla, hogy milyen arcátlan vétséget követett el a családunk és menyem ellen.
- Hogy nevezhet a menyének egy sárvérűt, maga véráruló?
- Hogy merészeli? Ennek a lánynak tisztább a vére, mint a magának.
- Micsoda?- kérdezte Draco és Hermione egyszerre.
- A lány aranyvérű- mondta egyszerűen Lucius.
- Ez lehetetlen- vágta rá Hermione.
- Voldemort vére.
- Mi?- kérdezett vissza, aztán elsápadt, majd Draco karjaiba ájult. Lucius megforgatta a szemét, aztán riadoztatta az őrséget.
Pár perc múlva Dominique már a kapukon kívül találhatta magát egy hatalmas pocsolya kellős közepén. Lucius őt is felírta a meggyilkolandók népes listájára és a következő ballépésnél, amit a Malfoyok ellen követ el, az lesz a sorsa, hogy csendesen el fog tűnni a névtelen sírban.

***

Draco úgy döntött a legjobb, ha egy gyógyítót hív az ájultan heverő Hermionéhoz, aki persze tiltakozott ez ellen, miután felébredt. Viszont Draco hajthatatlan volt és egy órás veszekedés után végre rábírta a lányt, hogy vizsgáltassa ki magát. A Malfoy család orvosa mindig rendelkezésre állt, ha kellett valami, szóval ez egyáltalán nem okozott a családnak problémát. Így alig pár perccel később, már meg is érkezett, hogy kivizsgálja Hermionét.

Az igazat megvallva Draco nagyon meg volt ijedve. Attól tartott a lánynak komoly baja is lehet. A várakozást soha nem viselte könnyedén, ezért alig bírt nyugodtan ülni a fotelben. Nagyon mérges volt még mindig arra a szemét bájgúnárra, aki nem hagyott békét az ő feleségének. Nem lett volna rest megfojtani, de tudta, hogy erre semmi szükség.

Két óra múlva a gyógyító fáradtan lépett ki a lakosztályból. Az ifjú férj rögtön felugrott a helyéről és kérdőn nézett a gyógyítóra.
- Mrs Malfoy teljesen ép és egészséges. Csupán egy kicsit felizgatta magát, ezért ájult el.
- Szükséges valamiféle óvintézkedés esetleg?
- Vitaminokat írtam fel neki. De más egyébre nincs szüksége. Esetleg legyen sokat a szabad levegőn.
- Rendben, és még annyit, hogy ugye tudja kisbabát szeretnénk a feleségemmel...
- Ne aggódjon egyelőre nincs miért! Mindketten rendben vannak, úgyhogy igazán nincs ok az idegeskedésre.
- Hát akkor nagyon szépen köszönöm, hogy idefáradt!
- Igazán nincs mit Mr Malfoy! Akkor viszont látásra.
- Viszont látásra- mondta Draco és azonnal Hermionéhoz sietett.
A lány a fotelban ült és mérgesen meredt Dracóra.
- Most haragszol rám?
- Igen- mondta a lány.
- De nem csak rám?
- Nem csak rád.
- Rám miért haragszol?
- Mert egy halom felesleges vizsgálatnak tettél ki.
- De csak a te érdekedben.
- Tudtam, hogy semmi bajon nincs- állt fel és tette csípőre a kezét.
- Én biztosra akartam menni. A gyógyító megerősítette, hogy mindketten rendben vagyunk, szóval semmi gond.
- Miért nem hallgatsz rám sose?- kérdezte a lány hadonászva.
- Miért baj, ha óvatos vagyok?
- Nem baj.
- Akkor?
- Áhh... nem tudom.
- Csak szeretném, ha minden rendben lenne veled.
- De nincs semmi bajom.
- Hála Merlinnek!Nem tudnám elviselni, ha történne veled valami- mondta Draco és átölelte a lányt.
- Hát fontos vagyok neked?- kérdezte Hermione és belesimult az ölelő karokba.
- Igen nagyon- csókolta meg lágyan.
- Miért?
- Mert nagyon szeretlek. Nem tudom, hogy és mikor, miért, de megtörtént. Fontos vagy nekem, minden tekintetben és nem akarlak elveszíteni, mert abba belepusztulnék. Fogalmam sincs, hogy érzel irántam, de azt hiszem, én sem vagyok számodra közömbös.
Lehet ez egy cseppet sem összeszedett vallomás, amiről mindenki álmodik. Viszont egyet tudok, hogy szeretlek, veled akarok lenni és nem érdekel senki más csak te. Lehet, hogy a Nagyúr kényszerből adott össze minket és talán szerelemnek is túl korai ezt nevezni, de akkor is ezt érzem. A szívem majd kiugrik a helyéből, csak te jársz a fejemben, még az álmaimba is ott vagy. Én a szívemet adom neked és cserébe nem kell más csak a te szíved az enyémért.
- Én is szerelek téged- mondta Hermione és hevesen megcsókolta Dracót. Csak ennyit tudott mondani.
- Tényleg, igazán, őszintén?
- Igen- nevetett a lány.
- Ez csodálatos- nevetett Draco is.
Béke és mély boldogság telepedett a lelkére szinte világgá kürtölte volna, hogy Hermione szereti. Azt hitte a szíve halott és nem tud senkit sem szeretni, de ez egyáltalán nem így volt. Ahogy a törékeny testet karjaiban tartotta végleg megnyugodott.

"Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal. Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben... te ezt tetted velem..."
(Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai)