Búcsúzás... 

Nem bírtam magammal. Nem tehetek róla, vártam, hogy jöjjön. Csütörtökön megígérte, hogy valamelyik nap eljön. Szombat van. Éreztem, hogy ma fog jönni. Ugyanakkor féltem is, hogy mit fogunk csinálni egy egész napon át. Igaz, Dracot ismerve nem lehetett azt mondani, hogy egyértelmű, mire várhatok, de mégis kíváncsi voltam.

És akkor megjelent. Arcán boldog mosollyal közeledett hozzám, majd megszólalt:

- Kész vagy?

- Hová megyünk? – kérdeztem gyanúsan méregetve, hiszen nem voltam hozzászokva ehhez a viselethez. Fekete, rövid ujjú póló volt rajta, ami feszült felsőtestén, illetve koptatott farmer egy sportcipővel. Ahogy megláttam a ruháit, elgondolkodtam rajta, vajon honnan tudja, hogy ez a mai divat a fiúk körében.

- A városba.

- A városba? De ott semmi érdekes nincs, csak a...

- Vidámpark.

- Te egy vidámparkba akarsz engem vinni? Meg vagy őrülve?

- Miért?

- Nem bírom a gyomorforgató dolgokat. Az óriáskeréktől kezdve egészen a hullámvasútig mindentől rosszul vagyok. És ha nem akarod, hogy hányjak, akkor nem viszel oda.

- Elmegyünk. Beülünk a szellemvasútba, eszünk, és szórakozunk. Ha nem tetszik, elmegyünk oda, ahová akarsz menni.

- Rendben. – ahogy voltam, egy farmerban, atlétában és sportcipőben indultam el Draco mellett a városba. Többen meg is bámultak minket. Egy-két fiatal kislány meg is szólította Dracot.

- Szia. Te vagy az a gonosz fiú a Harry Potterből?

- Draco Malfoy?

- Igen.

- Igen, én vagyok.

- Anya, anya! Nézd, itt van az az undok fiú, aki bántja Harryt!

- Katie, húzzunk innen. – el is rángatott onnan, hogy minél hamarabb eltávolodjunk a kislánytól és az anyjától. Azt hittem, kirántja a karom, ahogy húzott maga után. Végül mikor elértünk a Vidámpark bejáratához, megtorpant. – Van nálad pénz?

- Miért, nálad nincs?

- Nekem csak galleonom van. Meg sarlóm, meg knútom.

- Akkor menjünk innen, mert egy cent sincs nálam.

- Nagyszerű. Miért nem hoztál pénzt?

- Gondoltam szerinted, hogy nem hozol magaddal? Te hívtál, azt hittem, van annyi eszed, hogy szerzel!

- Úgy látszik, nincs. – morogta sötéten, majd elindultun visszafelé. Kínomban nevetnem kellett, de rosszul tettem, mert azt hitte, őt nevetem ki: - Most meg mit röhögsz?

- Bocs, de ez az egész helyzet... Túl jól kezdődött, hogy ne ilyen csúfosan érjen véget. Nem lehetett minden tökéletes.

- Miről beszélsz?

- Arról, hogy szerencsétlenek vagyunk.

- Milyen meglepő. Hová menjünk akkor?

- Hozzám. – elmentünk a házunkhoz, majd bementünk, és bezárkóztunk a szobámba. – És mi lenne ha beszélgetnénk?

- Miről?

- Van a varázsvilágban barátnőd?

- Milyen kérdés ez? Meg akarsz tudni valamit, vagy konkrét célod van ezzel a kérdéssel?

- Azt hiszem, meg akarok tudni valamit.

- Akkor mondd, mit akarsz tudni.

- Azt, hogy van-e barátnőd?

- Nincs. Egyéb kérdés?

- Nem tudok mit kérdezni. Végül is mindent tudok, ami érdekelhet.

- De én nem. Neked van barátod?

- Nincs.

- Mi a kedvenc színed?

- A fekete, a zöld, az ezüst, a narancs, és a citromsárga.

- Ó. A mardekáros színeket megértem, de a narancs és a citrom nem illik oda.

- Az a kettő kicsi korom óta végigköveti a stílusomat.

- Értem. Mi a kedvenc sportod?

- A kosárlabda és a foci.

- Nem tudom, milyenek, de biztos jók lehetnek, ha szereted.

- Azok.

- Mit szeretsz enni?

- Bármit megeszek.

- Bármit?

- Bármit, ha tudom, hogy miből van.

- Ja, úgy mindjárt más. – hirtelen elhallgattunk. Semmi érdekes nem jutott eszünkbe. Végül én törtem meg a csendet.

- Érdekes lesz egész nap némán ülni egymás mellett.

- Van jobb ötleted?

- Nincs. Neked?

- Nekem lenne.

- Na és mi az? – mikor megláttam a mosolyát, majdnem leestem az ágyról. – Nem gondolod komolyan.

- Dehogynem.

- Draco, nem lehet.

- Na és miért nem?

- Mert ez lehetetlen. Nem vállalom az esetleges következményeket.

- Milyen következményekről beszélsz?

- Akármiről. Utána nem fogok tudni a szemedbe nézni, és te is kellemetlenül fogod érezni magad.

- Az csekélység lesz ezek után.

- Nem is tudom.

- Jól gondold meg. Talán ez az egyetlen lehetőség az életedben, hogy velem tölthess egy forró, szenvedélyes éjszakát.

- Mennyi gondolkodási időm van?

- Hát úgy körülbelül most járt le.

- Vicces.

- Na? – kérdezte Draco, miközben közelebb hajolt hozzám, és felváltva nézte hol a szemeimet, hol az ajkamat. Nem tudom, mi ütött belém... Egy hirtelen ötlettől vezérelve szájon csókoltam. Ő átölelt, majd lassan az ágyra döntött. Csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, és teljesen belefeledkeztünk abba, hogy felfedezzük egymás testét....

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom. Lassan kinyitottam a szemeim, és mikor megláttam Dracot, azt hittem, álmodok. Elmosolyodtam, majd odabújtam hozzá.

- Jó reggelt. – mosolygott rám.

- Jó reggelt.