11. Fejezet

Az igazi gondok

Másnap Katie úgy döntött, este bemegy Fredhez, hogy megbeszéljen vele egyet s mást. Úgy érezte, az lesz a legtisztább, ha őszintén elmond neki mindent. Felvett egy fekete szűk szárú farmert, szárát belehúzta tűsarkú csizmájába, egy fekete kötött garbót, majd rá a talárját, és elindult a kihalt folyosón. Mikor bement a gyengélkedőre, a fiú épp Bagoly Berti - féle édességet evett.

- Bocsáss meg Fred, hogy csak így rád török, de beszélnünk kell, és nem várhat a dolog.

- Miről van szó, tanárnő?

- Rólad és rólam. Ideje végre pontot tennünk ennek az egész felfordulásnak a végére. Tudod... nem akartam elmondani neked, de tudnod kell róla. Az év elején megkérdezted, hogy van-e valakim, amire én azt válaszoltam, hogy nincs.

- Igen? - a fiú különös rándulást érzett a gyomrában. Tudta, hogy valami rossz hírt fog most hallani, ezért letette a kezében lévő cukrot, és alig láthatóan megkapaszkodott a takaróban. - Kérem, mondja tovább, Tanárnő.

- Változott a helyzet. – Fred arca elkomorodott. - Van egy férfi, aki érdekel, akiért mindenem odaadnám. Én… nem tudom, mit kezdjek az érzéssel, és azt se tudom, vele mit csináljak, de nem szeretném, ha hamis reményeket táplálnál egy olyan dologba, ami sosem válhat valóra. - Szünetet tartott, hogy összeszedje gondolatait, de aztán halkan így szólt: - Nem is értem, miért beszélek erről neked. – Azzal felpattant, és visszament a szobájába.

Eközben a zsíros, fekete hajú férfi egyre csak mászkált a szobájában. Hol leült, hol felállt, az ablakhoz lépett, majd leült egy fotelba. Soha nem gondolta, hogy egy ostoba beszélgetés ilyen hatással lehet rá. A két nő, aztán a gyengélkedőn a látogatás Frednél... és az az álom... Egyszerre túl sok dolog kavargott a fejében. - Erről még beszélni fogok vele, az biztos. Hogy képzeli, hogy ilyet mond rlam, utána meg látogatóba megy ahhoz a szemtelen Griffendéles kölyökhöz?! Ha tényleg annyira érdekelném, aligha lenne nála most is. - aztán magába erőltetett egy nyugtató bájitalt, majd leült íróasztalához, és dolgozatokat kezdett kijavítani, de nem sokáig tehette ezt, mert elálmosodott. Átöltözött, majd lefeküdt ágyába, és nyomban elnyomta az álom.

Egy szobával arrébb a sötétbarna hajú nő lelökte pulóverét, majd elkezdett játszani kígyójával. Gyakran tette ezt, hiszen Médeának is szüksége van mozgásra, és játékra. Ám most a hatalmas kígyó viselkedése furcsa volt. A kígyó egyfolytában sziszegett, megállás nélkül tekergőzött Katie karjain és testén, majd egy hirtelen mozdulattal megmarta a mit sem sejtő nőt, lekúszott róla, és az ágy alá mászott. Katie óvatosan mozgatni kezdte kezeit, és mikor nem érzett semmit, átöltözött. Felvette hálóingjét, majd lefeküdt az ágyra. Nem sokat tudott aludni. Alig egy óra múlva már mindene fájt.

Felült, majd úgy döntött, átmegy Perselushoz, hogy segítséget kérjen tőle. Halkan bekopogott hozzá. Hallotta, amint a férfi morcosan kimászik az ágyából, és különféle átkokat szór, amiért éjnek évadján háborgatni merészelik, de mikor meglátta a sápadt, és izzadt nőt, kissé megrémült. Megfogta a karját, és bevezette a szobába.

- Mi történt, Katherine?

- A kígyóm… - többet nem is kellett mondania, a férfi egyből értett mindent.

- Hol? – Kinyújtotta karját, és Perselus akkor látta meg a hatalmas kígyó fogainak nyomát. – Hogy történt?

- Majd később azt is elmesélem. Adjon rá valamit, kérem.

- Máris. – Átsietett a szertárába, majd keresni kezdett. Nagy igyekezetében néhány fiolát lelökött a polcokról. Jó néhány percbe beletelt, mire megtalálta a keresett bájitalt. Katie addigra már alig tudott állni, és levegőt sem kapott rendesen. Odalépett elé, majd gyengéden ráparancsolt: - Igya meg. – A nő hátrébb lépett, és lassan megitta.

- Mi ez? - kérdezte fintorogva. A férfi elnevette volna magát, ha nem az aggasztja a legjobban, hogy életben marad-e a nő.

- Nyugtató hatású, méregoldó ital. Ha szerencséje van, nem jutott túl mélyre a testében a méreg, és időben megállítjuk.

- Köszönöm. – Elindult az ajtó felé, hogy visszamenjen a szobájába, de pár lépés után úgy érezte, lábai nem tartják meg tovább. Egyenesen Perselus karjaiba esett. Lassan felemelte a fejét, és a professzor szemeibe nézett, melyek most különösen csillogtak. Katie meg mert volna rá esküdni, hogy valamiféle vágyat lát a bogárfekete szemekben. De nem tudott sokáig ezen gondolkodni, mert Piton óvatosan lehajolt, és megcsókolta. Katie - akit meglepett ez a dolog - átölelte a férfi nyakát, és viszonozta a gyengéd csókot. Piton, ráeszmélve, hogy mit csinál elhúzódott tőle, majd lefektette az ágyára, és gondosan betakarta a félájult nőt.

a

Amikor reggel Katie felébredt, egy sötét, nyomasztó hangulatú szobában találta magát. Óvatosan felült, és amint észrevette, hogy csak egy vékony hálóing van rajta, magára rántotta a takarót. Ám ijedtsége csak növekedett, mikor meglátta a bájital tanárt közeledni a fürdőszoba felől.

- Hogy kerültem ide?

- Mondd csak… mire emlékszel a tegnap estéből? - a nő figyelmét nem kerülte el a hirtelen tegezés, majd el kezdett gondolkodni, és mikor eszébe jutottak az első percek, megszólalt:

- Lássuk csak: a vacsora után egyből bementem a szobámba, mert nagyon fáradt voltam, de bosszantott, hogy nem sikerült tisztáznom a dolgokat Freddel, így elmentem hozzá. Utána… utána a kígyómmal játszottam egy kicsit, és megmart. És átjöttem hozzád. – a férfi kíváncsi tekintettel nézte Katie-t, mintha várt volna még valamire.

- És aztán? – tette fel a kérdést, nem titkolva, hogy valami másra kíváncsi. Katie ekkor jutott el arra a felismerésre, hogy csókolóztak. Némán nézett a férfi fekete szemeibe, nagyot nyelt, majd lassan közeledni kezdett hozzá. Ajkuk gyengéd csókban forrt össze ismét. Aztán Katie elhúzódott, magára kapta a köntösét, és visszaszaladt a szobájába. Sietségében nem vette észre, hogy a folyosó egyik oszlopa mögül a gyengélkedőből kiengedett Fred Weasley épp őt figyeli. Bement szobájába, majd átöltözött. Mire leért a nagyterembe, a tanárok többsége már értesült balesetéről, így nem kellett magyarázkodnia, miért olyan sápadt.

- Jobban van, Katherine? – érdeklődött McGalagony professzor - Perselus említette, hogy a kígyó…

- Jobban vagyok. Hála Perselus bájitalának, semmit sem érzek az egészből.

- Látszik még a helye?

- Nem, semmi.

- Perselus, ez jó jel?

- Mindenképpen. Azt jelenti, nem került túl mélyre a méreg. Ami a szerencsének is tudható.

- Melyiknek? Ami elhagyni készül engem? – nevetett Katie, majd mikor a diákok felé pillantott, és meglátta Fred dühös arcát, elkomolyodott. Lassan megreggelizett, majd elment első órájára, ami a hetedévesekkel volt. – Jó reggelt! Ma a Cruciatus átokról tanulunk. Ki tudja megmondani nekem, mi ez az átok? Fred?

- Kérdezze Pitont – vetette oda a fiú félvállról.

- Talán inkább Piton professzort, ugye Fred? Akkor halljuk George-tól a választ. – Mikor a fiú meg akart szólalni, Fred közbeszólt:

- Piton biztos jobban tudja.

- Fred, elég legyen ebből! Mi az ismertetőjük? Angelina?

- Ugyan, tanárnő! Hiszen jól tudja, hogy Piton nem egyszer használta is ezeket az átkokat.

- Elég legyen, Mr. Weasley! Ha nem hajlandó visszafogni magát, írok a szüleinek. A szemtelenkedésének köszönhetően tíz pontot vonok le a Griffendéltől, és most mindenki dolgozatot ír. Írjanak le mindent a főbenjáró átkokról. Van rá fél órájuk. – Kivárta a fél órát, majd beszedte a lapokat, és szélnek eresztette a diákokat. Kifelé menet azonban elállta Fred útját és visszaparancsolta a terembe. - Fred, beszélnünk kell.

- Ó, most már Fred?

- Mégis mire véljem ezt a viselkedést? Talán nem voltam elég világos tegnap este?

- De, hogyne! Bizonyára Piton szobájában is elég világos volt minden…

- Micsoda?! Már kémkedsz is utánam?

- Én nem… - próbált mentegetőzni, de Katie csak nem hagyta annyiban.

- Álljon meg a menet! Te most számon kérsz engem? Mégis hogy veszed a bátorságot ehhez? – kiabált Katie a fiúval, aki a kezdeti gorombaságából kizökkenve most megszeppenten hallgatta tanárát. – Azt hittem, tegnap érthetően elmagyaráztam, hogy az égvilágon semmit sem akarok tőled, de úgy látszik neked még ez sem volt elég egyértelmű! Ha ezek után sem tudod felfogni, hogy nálam kár próbálkoznod, csak sajnálni tudlak!

- Engem csak ne sajnáljon! – csattant fel a fiú. - Különben sem kezdenék ki egy olyan nővel, akinek bármi köze is van Voldemorthoz! - majd kirohant a teremből.

Katie bosszankodva lépett ki a fiú után a folyosóra, ahol szembe találta magát Pitonnal. Dühösen megrázta a fejét, jelezve, hogy nem akar a történtekről beszélni. Épp vissza akart menni a terembe, de a férfi megragadta a karját.

- Most ne, kérlek. - szólt csalódott hangon.

- Mi a gond? - A férfit egyszerre kezdte dühíteni, hogy nem tud zöldágra vergődni a nővel. - Ha nem mondod el, legilimenciához folyamodok.

- Tipikus mardekáros hülyeség. Rögtön hátba kell támadni a másikat.  - Gondolta Katie, de végül belekezdett:

- Fred meglátott, hogy kijöttem a szobádból, és nyilván azt hiszi, hogy… - még a gondolatba is belepirult. Piton erre felnevetett. Bársonyos hangja nyugtató volt még úgy is, hogy kinevette a nőt. – Ne nevess ki! – szólt rá rosszallóan Katie.

- Bocsáss meg, de ezt nem tudtam kihagyni. Az arcod a hajad színével vetekedik, és…

- Jaj, fejezd már be! – szólt nevetve. – Rémes vagy! – a férfi közelebb lépett. Ajka pár centiméterre volt a nőétől, és egyre csak közeledett.

- Tudom, de épp ezért szeretsz. – Ajkai milliméterekre voltak már csak Katie ajkaitól, mikor torokköszörülést hallottak. Hirtelen hátrébb léptek, és meglátták Dumbledore huncut mosolyát, melytől még kínosabban érezték magukat. A férfi próbálta menteni a helyzetet: - Ööö, igazgató úr… ez nem az, aminek látszik.

- Miért, minek látszik? – kérdezte Dumbledore nyugodtan, miközben sejtelmesen mosolygott szakálla alatt. - Csupán azért jöttem, mert hallottam arról, mi történt Önnel Katie, és örülök, hogy már jobban van, de sajnos a kígyót el kell zárnunk, amíg meg nem bizonyosodunk róla, hogy ártalmatlan.

- Persze. A szobámban van, máris kihozom. – Azzal bement. Pár perc múlva nyugtalan arccal jött ki.

– Igazgató úr, felmerült némi probléma.

- Mégis micsoda?

- A kígyóm eltűnt. Sehol sem találom. Este az ágyam alá bújt be, de most nincs se ott, se a szoba többi részében.

- Ez igencsak nyugtalanító. Máris szólok Hagridnak, hogy azonnal induljon a keresésére. – Már indult volna, de tekintetével még visszafordult feléjük. – Apropó, Perselus… Ugye jól emlékszem, hogy a bájital teremben most nincs óra? – Meg sem várva a választ, derűs arccal távozott. Perselus és Katie csak álltak ott a terem ajtajában szótlanul, kipirult arccal, mint két kamasz, akik nem tudják eldönteni, hogy rossz fát tettek-e a tűzre. Egy ideig nézték Dumbledore távolodó alakját, majd önkéntelenül bementek a bájital terembe.

- Huhh, ez szörnyen kínos volt – kezdett bele Piton a beszélgetésbe. – De mondd, Katie. Mi akkor most…

- Igen? - tette fel a kérdést Katie ártatlan hangon, pedig tudta, miről beszél a férfi.

- Most mi együtt vagyunk?

- Kedves professzor úr, felvilágosítana, mit ír az iskola házirendje a tanár-tanár kapcsolatról? – gúnyolódott Katie, majd lilára változtatta a haját.

- Ugyan már, ne bolondozz! Komolyan kérdeztem.

- Hát… mivel idáig nem mondtad… - és a hajszíne ismét megváltozott, ám ezúttal feketére.

- Mondanom kellett volna? Tudhatnád, hogy nem vagyok a szavak embere – válaszolt kelletlenül, közben pedig rosszalló pillantásokat vetett a nőre, aki továbbra is mosolyogva beszélt hozzá.

- Na, azt észrevettem. Te a tettek embere vagy. – Majd még egyszer összehúzta a szemöldökét, ám koncentrálni már nem tudott, mert a férfi rászólt:

- Ne csináld ezt!

- Mit?

- A metamorfálást! Az őrületbe kergetsz vele!

- Igen, tudom. Az a célom – szólt nevetve.

A férfi erre már nem tudott mit mondani. Beszélgetésüknek az ebédet jelző harangszó vetett véget. Aznap Piton professzor igen különösen viselkedett bájitaltan órán, még Neville Longbottom fejét sem üvöltötte le, amiért felborította a bájitallal teli üstöt. A diákok - bár nem értették, mi történhetett „kedvenc” tanárukkal - örültek a hirtelen jött változásnak.