Hermione beleszeretett Piton szemeibe. Amióta az anyja felhívta rá a figyelmét, mindig a szemébe nézett, amikor csak tudott. Másnap délután a kis asztal mellett ücsörögtek a cikkek felett, és Hermione szeme megint csak megakadt Pitonon. A férfi érzékelte olvasás közben, hogy nézik, és ránézett a lányra, aki zavarában elnevette magát.

- Mi van? – kérdezte Piton, mire Hermione a tenyere mögé bújt és onnét kuncogott. Két ujját „v” alakban szétnyitotta és egy szemmel nézte a férfit, aki nem értette, mi ütött Hermionéba.

- Bocsánat, csak nem megy ki a fejemből valami – mondta Hermione szégyenlősen.

- Avasson be, nevesse ki magát és haladjunk – szólt kissé mérgesen Piton. Hermione megint a tenyere mögé bújt és tovább kuncogott.

- Nem tudom elmondani – szólt ki az ujjai közül.

- Elég ebből, mi van? – kérdezte Piton türelmetlenül.

- Na, jó – mondta Hermione és Piton szemébe nézett jó mélyen – anyukám azt mondta tegnap, hogy vigyázzak, mert akármilyen szép szemű is a tanár úr, el ne csábuljak tőle.

Piton hirtelen nem tudott mit reagálni. Most már összeállt neki a kép, miért nézte őt, annyit a lány, de hogy „szép szemű” meg „elcsábulni”, ezekkel nem tudott mit kezdeni. Azonban látta, hogy Hermione arca paprika piros színben táncolt, és nem tudta kihagyni, hogy ki ne használja a helyzetet. Bár soha nem gyakorolta, ösztönből úgy nézett Hermionéra, mintha el akarná csábítani egy pillantásával.

- Erre gondolt a kedves mama? – kérdezte közben. Hermione egy pillanatig nem is tudott kibontakozni a pillantásból, de aztán sűrű pislogás közepette erőt vett magán.

- Ne nézzen így! – mondta neki a lány. Pitonnak nagyon tetszett, hogy ilyen hatással van Hermionéra a téma. Próbálta minden pillantásával szuggerálni a lányt, és a hadművelet minden alkalommal sikerrel, vagyis Hermione zavarba ejtésével végződött, aki folyton csak nevetett azon, ahogy Piton játszik vele. Ez egy teljes napig nagyon szórakoztató volt mindkettejük számára. Este a vacsoránál Piton előbb ment le. A váróteremben a szokásos baráti társaság ült, szólt a tévé, azok az asztal körül kártyáztak, a gnóm tulaj meg odasomfordált Piton mellé.

- Közben megüresedett még egy szoba, ha még mindig át akarna költözni – mondta közönyösen, majd viccesnek tűnve hozzá tette – vagy mégsem olyan égető probléma az egy ágy?

Még mielőtt Piton a válaszra nyitotta volna a száját, megjelent Hermione, és inkább az asztalhoz kísérte. Megvacsoráztak, de arról, amit a tulaj mondott, hogy külön szobába költözhetnek, egy szót sem szólt. Miután végeztek, Hermione nagy ásítások és bocsánatkérések közepette fölment a szobába és amint az látszott is rajta, amilyen gyorsan csak tudott, lefeküdt aludni. Piton nem volt álmos, leült a baráti társaságtól tisztes, mégis hallótávolságba és a lenti újságokat is átolvasgatta. Utólag szerencsésnek tartotta eme ötletét, mert az egyik fickó azt ecsetelte, hogy van egy bár, ahol mostanság sok a fura alak és a balhé. Pedig régen jó hely volt, felkapott, divatos, de a megsokasodott rosszarcú alak miatt, kezd alábbhagyni az érdeklődés. Piton kihallgatta, hogy merre van a hely, de a neve nem hangozz el, így kénytelen volt a tulajjal beszélgetni a pultnál.

- Elnézést, melyik Sohóról beszélnek az urak? – kérdezte a körmét rágó tulajtól.

- Az a neve hogy Három Haver.  Az utca szélén lévő saroképület. Mér’ kérdezi?

- Csak. A külön szoba pedig egyelőre nem kell – mondta diszkréten, mire a tulaj mintha valami faviccet hallott volna, elkezdett nevetni.

- Szerencsés fickó maga! – Piton próbálta csendességre inteni pár köhintéssel - Nem kő’ ezt titkolni. Látott már ilyet a történelem. Fiatal hölgy, öreg férfi…

- Jó éjszakát – mondta mérgesen Piton, és faképnél hagyta a tulajt. Még hogy ő öreg. Ezt azért nem érzi jogosnak. Mikor belépett a szobába, Hermione már mélyen aludt. Ő is megágyazott a kanapén és szép lassan elaludt egy furcsa tervvel a fejében.

Másnap Piton feltűnően sokszor mélyedt el a gondolataiba, és Hermione úgy érezte, sétál egy kicsit, hátha csak egy kis magányra vágyik a férfi. Mikor este hét körül kissé átfagyva belépett a szoba ajtaján, Piton szövetnadrágban, szürke ingben állt a tükör előtt, és a nyakkendőjével hadakozott.

- Randija lesz? Ki a szerencsétlen? – kérdezte, miközben kihámozta magát a kabátjából. Piton megfordult és megint a szebbik nézésével bűvölte Hermionét.

- Maga – mondta. Hermione nem tudott megszólalni.

- Ne nézzen így! – szól végül mosolyogva. – Hova visz? El akar csábítani? Először is nem hagyom magam, másodszor meg bünteti a törvény.

- Elvinném valahova, úgyhogy öltözzön csinos fiatal muglinak – mondta Piton kissé zavarban.

- Ez most komoly? – kérdezte gyanakodva Hermione, mire Piton bólintott. Hermione oda lépett elé és kiszedte a nyakából a nyakkendőt.

- Akkor ez nem kell. Ha én fiatal csinos mugli lány leszek, akkor maga egy sármos mugli férfi, de ezzel a nyakkendővel nagyon idétlenül fest – mondta feldobódva, de Piton homlokráncolva figyelte minden mozdulatát. Aztán belenézett a tükörbe és valóban, az a nyakkendő tényleg nem illet hozzá. Karjára tette kabátját, majd a lányhoz fordult.

- Nem fogok órákat várni, úgyhogy kapja össze magát, és húsz perc múlva indulunk a hallból – mondta komolyan és kilépett az ajtón. Lement a váróba, és magára kanyarította a kabátját. A gnóm már ott is termett a tenyerét dörzsölve.

- Egy kis esti mulatozás? - kérdezte romlott fogait megvillantva. Piton csak elhúzta a szája szélét, válasz gyanánt. Már jó negyed órája várt. Ránézett az órára.

- Óh, a nők lassan készülnek el – sóhajtott a tulaj, de ahogy ezt kimondta, fenn az emeleten csukódott egy ajtó.

- Az enyém nem – válaszolt Piton, és a lépcsőre pillantott. Még soha nem érzett olyat, hogy egy nőről ne tudná levenni a szemét, de most bekövetkezett. Hermionét szebbnek és nőiesebbnek látta, mint valaha. Ahogy jött felé mosolyogva a lépcsőn, megszűnt minden létezni kettőjükön kívül.

- „Wáó, az anyja” – röfögte Piton fülébe a csapos, akinek a lehelete kijózanította a pillanatnyi mámorból. Bármennyire is unszimpatikus volt a tulaj, most kimondta azt, amit Piton soha nem mert volna. Hermione megállt előtte és mosolyogva megkérdezte:

- Jó lesz? – Piton végignézett rajta; a fekete térdig érő csizmán, a farmer mini szoknyán, a csillogó, finom dekoltázsos pulcsin, egyszóval kéjesen végigmustrálta lentről felfelé haladva, és kissé elmosolyodva bólogatott. Hermione is kabátot húzott. Piton jobb karját behajlítva odanyújtotta a lánynak, hogy karoljon belé. Ő pedig nagy örömmel teljesítette a kérést. Gyalog mentek a szórakozóhelyre, ami nem is volt olyan messze, főleg, hogy nem is az utat, hanem minduntalan egymást nézték lopva.

 A hely, ahová mentek, a Három Haver a híresztelésekkel ellentétben hangulatos kis csehónak tűnt. Szólt a zene, villogtak a fények, azt nem lehetett mondani, hogy teltház lenne, de akiket ott láttak, egytől-egyig jó hangulatban voltak. Piton a pulthoz vezette Hermionét, ott elvette a kabátját, és az oldalsó akasztóra tette. Hermione teljesen feldobódott. Szeme csak úgy pásztázta a Három Haver minden pontját. Piton a csaposhoz fordult.

- Kérek egy whiskyt jéggel, meg egy… - ránézett Hermionéra, aki kérdőn nézett vissza. – Meg egy őszi levet.

Hermione felült a bárszékre, Piton mellé.

- Mit keresünk itt?

- Greta Grantet – mondta Piton, mire Hermione kissé csalódott képet vágott. – Azt hitte randizni hívtam?

- Nem – válaszolta kissé gúnyosan Hermione – csak fura, hogy itt keresi, mióta jár diszkóba Greta Grant?

- A lenti kártyás brigád szerint sok itt a fura alak – válaszolt megemelt hangon Piton. Hermione bólintott, s az asztallapon dobolva elkezdett nézelődni. A csapos kiadta az italokat. Piton egy húzásra megitta a whiskyt, Hermione csak kóstolgatta az övét. Körülbelül öt perce üldögéltek egymás mellett szótlanul, mikor egy szőke, zselével lenyalt hajú, láthatóan izmos fiatal férfi oda lépett a pulthoz és megszólította Hermionét.

- Szia, szép kislány! Te vagy a legszebb a teremben, jössz táncolni?

Hermione válaszolni akart, de Piton gyorsabban reagált.

- A hölgy velem van! – mondta pókerarccal, mégis félelmetesen. A fiú felemelte a kezeit, mintha megadná magát és arrébb ment.

- Csak táncolni akart, legalább nem unatkoznék – szólt kissé mérgesen Hermione Pitonra.

- Nem azért jöttünk, hogy maga idegen férfiakkal szórakozzon – válaszolta mérgesebben Piton. Ezen Hermione megsértődött, és további fél óra szótlan üldögélés következett. Piton figyelte az embereket, de semmi gyanús nem volt bennük. Még sötét sarkokban gyülekezők sem voltak. Szinte mindenki a táncparketten ropta a gyors dallamokra. Hermionéra pillantott, aki neki hátat fordítva ült és láthatóan vágyakozott egy másik helyzetbe. Piton vívódott, mert nem akart semmi olyat tenni, ami azt sugallná, hogy ők egy rendes szerelmes pár, de valahogy mégis Hermionét vidámnak akarta látni, és boldoggá akarta tenni. Kisebb habozás után megfogta a kezét és a lány legnagyobb meglepetésére bevezette a táncparkettre. A kínos pillanat csak ezután következett, mert a Dj mintha csak erre várt volna, mintegy kibabrálásként lekeverte a gyors ritmust és helyére lassú dallamokat indított útjukra. A szerelmesek azonnal egymás nyakába borultak és ki szolidabban, ki mohóbban birtokba vette partnere száját. Hermione körbenézett és annyira abszurdnak vélte a szituációt, hogy megindult vissza a pult felé, de Piton karja nem engedte. Ekkor ránézett. A férfi arca nem mutatott érzelmet, csak átkarolta a derekát az egyik kezével és már táncoltak is a lassú zenére. Piton felnézett a plafon felé, majd vissza azokkal a csábos szemeivel.

- Nem vicces! Hagyja abba – mondta nevetve Hermione.

Piton elmosolyodott. Hermione még nem érezte ilyen biztonságban magát soha. Piton karja erős volt, de mégsem durva, a mozgása pedig, mintha évek óta együtt táncoltak volna, olyan finoman vezette őt. Piton még mindig az arcokat pásztázta, és mikor Hermione feje fölött átnézett, észrevette, hogy a lány őt figyeli. Mikor egymás szemébe néztek, olyan volt, mint egy nagyon hosszú pillanat. A két szempár egymásban lüktetet, a szívükben fura szorító érzés motoszkált, és a két szempár teljesen eggyé olvadt össze. Nem kellettek szavak, mert nem volt mit mondani, csak tekintetből beszélgetni és még úgy is elrejteni, amiről a szív árulkodik. Néha még egymásra pillantottak, de megvárták a dal végét, és elváltak egymástól, amint az utolsó dallamok is lecsengtek.

- Én kimennék egy pillanatra, addig várjon meg a pultnál, kérjen valamit nekem – mondta Piton, majd Hermione után szólt: - És ne szedjen össze senkit, ha lehet.

Hermione nevetve odament a helyükhöz. A tánc lebegett a szeme előtt.

- Adhatok valamit? – kérdezte a csapos.

- Még egy őszi levet kérek és egy whiskyt jéggel – mondta, és a csapos kérdő pillantására hozzátette – a whisky a páromnak lesz.

Ahogy ezt kimondta, elmosolyodott magában. Piton, mint a párja. Akárhogy is próbálta józanságra inteni magát, csak a férfira tudott gondolni. Ebből a mámorból az a szőke fiú rángatta ki, aki előtte is próbálkozott. Látszott rajta, hogy azóta jó sokat ihatott.

- Na, cica, most jöhetsz táncolni? – kérdezte Hermione arcába mászva.

- Kösz, de nem – válaszolta a lány kitérően.

- Ne szédíts, most nincs itt a palid, gyere már baba. Meglátod jó lesz.

- Nem megyek, te süket vagy? – szólt a tolakodó srácra erélyesen Hermione, mire az ideges lett. Megragadta a lány karját.

- Kéreted magad? Mit játszod az agyad kisanyám.

Ekkor a férfi karját is elkapta valaki, úgy ahogy az Hermione-ét. Piton volt a hős. Szeme szikrákat szórt, és olyan erősen ragadta meg a szőke fiút, hogy az rögtön ordibálni kezdett. Piton felé ütött a másik kezével, de a professzor elkapta egy kezével a támadó öklét, a tenyerét rázárta és összeszorította. A szőke fiú először nem értette mi történt, majd eltorzult fejjel egyre mélyebbre ereszkedett. Piton úgy szorította egy öklével a támadója ujjait, mintha össze is akarná roppantani azokat. Homlokán kidudorodott egy ér az idegtől, ami benne dolgozott, és a szőke, mikor már jajgatva, térdre ereszkedve rimánkodott, hogy ne törje tovább az ujjait, megkegyelmezvén Piton belökte őt egy mozdulattal a székek közé.

- Megmondtam, hogy a hölgy velem van.

A kocsmában mindenki néma csendben figyelte a jelenetet.

- Menjünk innét – mondta Hermione Piton elé lépve, finoman hátrébb tessékelve őt. A szőke fiú az összeaszalódott ujjait siratta, és dühösen feltápászkodva kiment a helységből. Piton felsegítette Hermionéra a kabátot, majd felhúzta a sajátját is. Karon ragadta a lányt, mintha a testőre lenne és kivezette a Három Haverból. Gyorsan hazasétáltak a motelbe, de útközben egy szót sem szóltak a történtekről. Pedig Hermionénak lett volna mondanivalója bőven. A motel üres volt. Felsiettek a lépcsőn, és mikor Piton a szobaajtót kinyitotta Hermione finoman visszatartotta a küszöbön.

- Köszönöm, hogy megvédett – mondta hálás szemekkel.

- Nem hagyhattam, hogy bántsák – válaszolt Piton, de amíg ezt kimondta, a szemük ismét egymásba kapaszkodott. Hermione teljesen elveszett abban a csábító éjfekete alagútban, és már rég nem az esze irányította, hanem a szíve. Piton szintén csak nézte őt. Aztán ott a küszöbön állva, ahol a szoba sötétsége és a folyosó fénye különös árnyékban sejtette arcukat, a pillantásuk véget érni nem akaró perceiben Hermione úgy érezte, nincsenek határok. Lassan közelítette arcát Pitonéhoz és a férfi fogadta a közeledést, és amíg csak a szemük sarkából tudták nézni egymást, addig ezt is tették. Majd Hermione ajka Piton arcára simult és nyomott rá egy gyengéd puszit.

- Maga a hősöm – suttogta a fülébe halkan. Pitonnak nagyon jól esett az intimitás, és mikor Hermione visszahúzta az arcát, ő közelebb dugta a sajátját. Az orruk hegye szinte összeért, és mikor a lány jobbra döntötte lassan a fejét, a férfi is, és ugyanígy játszottak egymással a másik irányba. Piton finoman neki döntötte az ajtófélfának a lányt és megtámasztotta a kezét a feje felett. A szíve vadul kalapált, de közelített az ajkával Hermione szája felé. Érezte, hogy a lány gyorsabb ütemben lélegzik, és ekkor…

- Elkaplak az anyád!

A szemközti ajtón a gnóm tulaj rohant ki egy egérfogóval a kezében. Pitonék szétugrottak és láthatóan nagyon zavarba jöttek, egymásra sem mertek pillantani és a tulaj is megtorpant.

- Jaj, bocsánat – mondta zavarában. Piton is és Hermione is odabiccentet neki és bezáródott mögöttük az ajtó.