Ahogy becsukódott az ajtó mögöttük, Hermione azonnal bement a fürdőszobába. Piton se szólni nem mert, se utána menni. Mert ami az ajtóban lezajlott, az puszta gyengeség és pillanatnyi elmezavar volt csupán. Tudta, hogy nem szabad így éreznie, és nem szabad azt megtennie, amit annyira kívánt ott az ajtóban, ami már egy ideje ott motoszkált benne, és ami majdnem megtörtént az imént. A csók. 

Hermione bent a fürdőben, míg átöltözött, folyamatosan azon rágódott, hogy miért nem volt egy kicsit határozottabb. Már jó ideje hajtotta a kíváncsiság, hogy milyen lehet Piton, mint férfi. Férfi, aki őt csókolja, őt öleli és szereti. Gyorsan fogat mosott, és mikor kinyitotta az ajtót, Piton ott állt előtte. Nem szóltak egy szót sem, csak némán eloldalaztak egymás mellett a szűk ajtóban.  Mikor Piton becsukta az ajtót maga mögött, tudta, hogy most kell magát elhatároznia, és nem hagyni ezt a dolgot tovább gyűrűzni. Nem szabad engednie a csábításnak, és nem gyengülhet el, bármennyire is kívánja a boldogságot. Ő is átöltözött, és fogat mosott, majd mikor kilépett az ajtón, és szokásos fekhelyére, a kanapéra nézett, egy pillanatra megtorpant. Nem volt ott az ágyneműje. Az ágyon pihent a takaró és a párna, Hermione fekhelye mellett.

- Mit csinál? – kérdezte gyanakodva.

- Nem akarom, hogy ott nyomorogjon – válaszolt Hermione, és közben nyakig betakarózott. Piton nem mozdult az ajtóból. Egy ideig még a kanapét nézte és néha az ágyra pillantott, mintha elemezné a szituációt, majd nyelt egy nagyot és így szólt:

- Nem tartom jó ötletnek.

Hermione oldalra fordult és lekapcsolta a feje mellett lévő kislámpát, így csak a fürdőből kivilágító fény maradt a szobában.

- Felnőtt emberek vagyunk. Ez meg egy hatalmas ágy, én jobbra fordulok, maga meg balra. Vagy fél mellém feküdni? – mikor az utolsó mondatot kimondta, azért Pitonra nézett. Aztán behunyta a szemét, mintha máris aludna. Piton visszafordult a fürdő felé, lekapcsolta a villanyt, és szép lassan odasétált az ágy üres feléhez. Gyorsan bebújt a takarója alá, és ahogy Hermione is mondta, a lánynak háttal, a másik oldalára fordult, ő is behunyta a szemét, és mielőbb magára erőltette az álmot.

Másnap reggel narancssárga fényben úszott a szoba. A korai napfény bekúszott az ablakon, és sugaraival átszínezett mindent. Piton szeme alá is bekúszott a narancssárga tónus, pedig a fény forrása az ágy mögül érkezett. A hátán feküdt, mikor szemei kinyitódtak, és a plafon ismeretlen repedését vélte felfedezni. Ekkor minden felrémlett neki; a tegnap este, az ajtófélfás jelenet, és feleszmélt, hogy nem fáj ébredéskor a nyaka, hiszen ott fekszik a franciaágyban, Hermione mellett. Oldalra pillantott, és Hermione őfelé fordulva aludt. Olyan szép volt számára a lány, mint egy angyal. Nézte, ahogy göndör fürtjei hanyagul lógtak a nyakába, ahogy álmában is a szeme kissé szigorúan összeszűkül, és ahogy piheg lassan, csendben.

Piton csak nézte a lányt. Nem bírta levenni róla a szemét. Hiszen csodát látott. Varázslatot a muglik világában, egy tündért, aki mellette aludt. A reggeli harangszó magához térítette. Óvatosan kiszállt az ágyból, és csendben bement a fürdőbe, ahol megborotválkozott és átöltözött. Mikor kilépett, Hermione már ágyazott.

- Nahát, felébresztettem? – kérdezte zavartan Piton a lányt.

- Nem, a harang a tettes – mondta válaszként. Egy pillanatra egymásra mosolyogtak, majd Piton kilépett az ajtón. Hermione gyorsan összekapta magát, és lesietett reggelizni. Piton az újságot olvasta és a kávéját szürcsölte. Hermione is vett magának egy croissant és még egy adag kávét, és nekilátott ezek elfogyasztásának.

- Hoppá – szólt hirtelen Piton és az újság egyik cikkére bökött.

- Valami érdekes?

- De még mennyire. Itt azt írják, hogy egy London közeli kis erdőben egy kisfiú váltig állítja, hogy egy félig ló, félig emberi lényt látott, ami még beszélt is hozzá és elzavarta őt a környékről – olvasta fel a professzor.

- Nem lehet, hogy ez valami kamu cikk? – kérdezte Hermione étkezés közben.

- Mióta állítja egy mugli gyerek még a rendőrségnek is, hogy látott egy kentaurt? – kérdezte Piton elgondolkodva. - Mit őriz egy varázslény ilyen közel Londonhoz?

- Akkor mi a terv?

- Holnap elmegyünk oda – mikor Piton ezt kimondta, Hermione beleprüszkölt a kávéjába.

- Na és mivel megyünk?

- Amivel a muglik, hát busszal – mondta Piton kissé elmosolyodva.

Délután kimentek a buszpályaudvarra érdeklődni, hogy Gravewood közelében van e buszmegálló, és ha igen, mikor mennek arra járatok, illetve vissza. Sétáltak még egy nagyot a folyó mentén, sült gesztenyét majszolva, és beszélgetve. Hermione kifaggatta Pitont, hogy mit utál legjobban a tanításban, majd próbálta meggyőzni, hogy Harry Potter nem is olyan arrogáns és beképzelt, mint ahogy azt Piton állítja.

Este megvacsoráztak és megtűzdelték egy csomó lopott pillantással. Mikor lefekvésre került a sor, megint tettek pár szégyenlős tiszteletkört az ágy miatt.

Aztán Piton újra odafeküdt a franciaágyba. Egy könyvet vett kezébe olvasni, hogy gyorsabban elálmosodjon. Még a harmadik oldalnál sem járt, mikor a neki háttal fekvő lány felé fordult. Piton rápillantott. A szemeik megint egymásban táncoltak.

Aztán Hermione odakúszott a férfi mellé, és mielőtt Piton reagálhatott volna, fölé hajolt és megcsókolta. Piton hagyta magát. Hiszen a csók szenvedéllyé változott át. Az első, Hermione által kezdeményezett gyengéd érintő puszik szenvedélyes csókolózásba torkolltak, amit már Piton irányított. A lányt gyengéden a hátára fektette, de száját nem hagyta eltávolodni az övétől. Hermione átkarolta a nyakát és a hátát, Piton pedig simogatta a testét. Bár mindkettejük takarója ott volt a testük között, olyan szorosan ölelték egymást, hogy teljesen összelapult a két paplan. Hermione nyelve játszott a férfiével, olyan hosszan és oly perzselő szenvedéllyel csókolóztak, hogy se az kezdetét, se a végét nem tudták mindannak, amibe hagyták magukat belecsábítani. Végül Piton bontakozott ki először.

- Ne szabadna… - mondta nagy levegőt véve.

- De én akarom – válaszolta suttogva Hermione.

- Én is – Piton nyelt egyet – de én olyanra is vágyom veled, amitől édesanyád óva intett.

Hermione egy pillanatra oldalra pillantott, majd vissza a férfira.

- Az a baj, hogy teljesen elvesztem ezekben a gyönyörű szép szemekben! – mondta szerelmesen.

- Én meg ezekben a mókus fogakban – válaszolta visszafojtott nevetéssel Piton. Aztán egyszerre kitört belőlük a kacaj. Összedugott homlokkal nevettek magukon szívből, és ölelték egymást szerelmesen. Aztán csak csókolóztak, amíg valamelyikük behunyt szeme álomba nem merült. De hogy melyikük volt, arra nem emlékeztek, mert a sok kis csók közül nem lehetett kihámozni, hogy melyiket ki adta.