Piton és Hermione egyre jobban összemelegedtek. Ha a motelben voltak, csak egymás karjaiban tudtak lenni, és bár csak porszemek és némi szorgalom hiányzott volna a Grant-ügy megoldásához, ők mind inkább halogatták az üggyel való foglalkozást, és előnyben részesítették az egymással való törődést. Már egy hét telt el az erdei kaland óta, de a fényképek, amit gyorsan előhívattak, még mindig a tartójukban várakoztak.

Egy este, miután vacsoráztak, és bezáródott mögöttük a motel ajtaja, Piton eddig rejtegetett szenvedéllyel vette birtokba Hermione ajkait. Hogy ne kelljen a magasságkülönbség miatt lehajolnia, gyorsan vízszintesbe helyezte mindkettejüket az ágyon. A csók közben keze gyengéden felkúszott a pulcsi alatt, és a melltartó kapcsával hadakozott.

- Megakadt, professzor úr? – kérdezte nevetve Hermione.

- Mi lenne, ha segítene kisasszony és kikapcsolná – mondta Piton. Hermione kissé felült az ágyon. Most először próbálkozott nála Piton, és nem tudta eldönteni, hogy mennyire komolyak a szándékai.

- Miért tegyem?

- Ha leveszed a melltartód, adok öt pontot a Griffendélnek – válaszolta egyik szemöldökét felhúzva a férfi.

- Nahát, szégyelld magad! – nevette el magát az ajánlaton Hermione.

- Megtagadta az utasításomat, Ms. Granger? Ezért büntetőmunka jár – mondta Piton csábos tekintettel, és Hermione fölé magasodott.

- Büntess meg! – válaszolta vágyakozva a lány.

- Akkor most nem mozdulhatsz – utasította a férfi a lányt, és kissé felhúzta a pulcsiját és közel hajolt a köldökéhez. Hermione fel akart ülni, de Piton rászólt.

- Mondtam, hogy nem mozoghatsz. A büntetőmunkát a legkomolyabban veszem.

Piton szeme csillogott, és elszántság lüktetett benne. Hermione nem mozdult, hagyta, hogy a professzor irányítson. Piton megcsókolta köldöke alatt a hasát, majd kis csókonként haladt feljebb, és mikor a melltartóhoz ért, szenvedélyesen a lány fölé hajolt. Hermione most először érezte, hogy Piton kívánja őt, és ezt szándékosan tudomására is akarta hozni, mikor éreztette combjához dörzsölt férfiasságát.

- Nekem nem elég az ajkad – suttogta a lánynak, aki teljesen bele pirosodott a történtekbe és a hallottakba. – Olyan sokáig türtőztettem magam melletted, és most, hogy így alakult a kettőnk viszonya, nem igazán tudom visszafogni a vágyaimat.

Hermione zavartan pislogott, nem tudott mit mondani. Csak nyelt nagyokat, és igyekezett nem nézni az éjfekete szemekbe, mert akkor sohasem tudott józanul cselekedni, csak azok által megbabonázódva. Piton a nyakába csókolt és finoman lehelte az arcát. Hermione libabőrös lett, mert a férfi nem fogta vissza a szenvedélyt, amit eddig jól leplezett.

- Vigyázok rád, ne félj…

- Nem az a baj – mondta végül Hermione.

- Akkor?

- Nézd, őszinte leszek – kezdett bele Hermione. – Azért nem akarom, mert ha megkapsz, és megoldjuk a Grant-ügyet, akkor megyünk vissza a Roxfortba és ott meg mindaz, ami eddig köztünk volt, véget ér. Nem a skalpod akarok lenni.

Hermione nem csak szomorúnak, de kicsit csalódottnak is tűnt. Piton hátrébb húzódott, és komoly arcot vágott.

- Én is gondolok arra, hogy mi lesz velünk, ha visszakerülünk az iskolába. Ha Caramel megtudná, hogy mi van közöttünk, mindkettőnket kirúgnának. De még itt vagyunk. Nem skalpnak akarlak, hanem mert megszerettelek – ahogy ezeket mondta a férfi, Hermione szeme könnyes lett. – Soha nem gondoltam, hogy veled ennyire jó lesz, akár csak egy nap is. De most, hogy megismertelek, egyre nehezebben tudlak elképzelni úgy, hogy nem vagyunk együtt – mondta egész lassan és komolyan a lánynak. - Az elmúlt hetek nyugalmat, boldogságot és reményt adtak, hogy talán nekem is van esélyem a normális társas kapcsolatra. Én se szívesen cserélem vissza ezt az életet a roxforti életemre – ahogy ezt kimondta, Hermione arcán végig gördültek a könnycseppek. Piton lecsókolta őket.

- Azt hittem, hogy te vagy a világ legérzéketlenebb embere – mondta Hermione.

- Én meg elviselhetetlen, tudálékos kis fruskának gondoltalak – válaszolt Piton.

- Akkor mi vagyunk a legtökéletesebb pár – nevette el magát a lány és megcsókolta a férfit. Piton a szerelmével akarta vigasztalni Hermionét, aki hagyta, hogy a férfi úgy szeresse őt, ahogy csak tudja. Azon az estén lehullott róluk ruha és minden erkölcs. Hermione biztonságban tudta magát a forró karok között, Piton pedig megismertette a lánnyal, milyen az, mikor egy férfi igazán szeret. És bár Hermione nem ismert tapasztalatot e téren, egyet tudott: Piton nagyon szereti őt!

Reggel Hermione még aludt, párja már egy ideje fenn volt, és magában elmélkedett. Az járt a fejében, hogy már nem vágyik annyira a mágia világába, mint azelőtt. Mikor ide kerültek, Londonba, gyűlölte a kialakult szituációt. Ő, mint mugli, ráadásul egy kislány társaságában… enyhén szólva is nevetséges. Aztán egy szobában aludni valakivel, akit alapjába véve nem kedvel egy kicsit sem. Még Frics állásáért is visszament volna akkor a Roxfortba. Most pedig maradna. A lánnyal, aki tegnap ékes jelét adta, hogy szereti őt és megbízik benne. Hermione megébredt mellette, ő pedig fölé hajolt.

- Jól aludtál? – kérdezte tőle.

- Nagyon szépet álmodtam – válaszolt szerelmes tekintettel amaz.

- Valóra váltom, ha nem baj – mondta Piton és lassan lehúzta a takarót a lányról.

- Nem erről álmodtam, ez a te álmod – húzta vissza magára a paplant a lány.

- Akkor te teljesítsd az enyémet – válaszolta frappánsan Piton.

Egy kis ugratás után Hermione engedett a csábításnak és teljesítette Piton dédelgetett álmát, amit persze ő sem bánt utólag. Lementek reggelizni. Piton jókedvét mutatta, hogy visszaköszönt a gnóm pultosnak. Odakint sűrűn esett az eső, amin a tulaj nem győzött mérgelődni.

- Bárcsak lenne valami varázslat, amivel megállítható lenne ez a buta idő – mérgelődött az ablakon kinézve. Hermionéék összemosolyogtak.

- Egész nap esni fog? – kérdezte Hermione a tulajt, aki morcos képpel bólogatott. – Mit fogunk csinálunk, ha ilyen rossz az idő?

- Hát lenne elképzelésem – mondta röhögve rusnya fogait villogtatva a gnóm, - de én nem hallok, nem látok, nem beszélek ugyebár.

- Ebből a háromból eddig egy tulajdonságát sem ismertük meg – válaszolta Piton, de nem volt mérges, mint szokott, inkább csak várta a hatást. Hermione oldalba bökte a férfit, de nem bírta visszafojtani a nevetését. A beszólást hallották a mindig a társalgóban ücsörgő kártyázók is és ők is jót mulattak a megjegyzésen.

Az idő valóban nagyon rossz volt egészen kora délutánig. Fenn a szobában Hermione végre átnézte a fotókat, és átrágták magukat az adatokon. A falra firkált utcanevek egyeztek azokkal az utcákkal, melyekben a gyilkosságokat elkövették. Az aláírásos papíron pedig csak egy megjegyzés tűnt el a többitől, a sok-sok Greta Grant aláírás között ott lapult egy sor: „Tiszta vér, tiszta név”.  Pitont kicsit jobban megfogták az utcanevek, Hermione inkább Greta életrajzát elemezte.

- A tiszta név csak egyet jelenthet, bár mugli árvaházban nőtt fel, tudja, hogy a szülei varázslók és ő aranyvérű – jegyezte meg Hermione.

- Már megint ez a hülye aranyvér mánia? – acsargott Piton. – Mintha különbet pottyantana a vécén, mint mi, mugli származásúak.

Hermione nem akart hinni a fülének, mikor ezt meghallotta a férfi szájából. De Piton morcos arca elárulta, hogy komolyan gondolta, amit mondott.

- Na és a tiszta név? – kérdezte a lány.

- Talán kiderítette, mi a szülei neve és őt eredetileg nem is Greta Grantnak hívják – tippelt Piton és arrébb söpörte a képeket maga elől.

- Hagyjuk ezt a Grantet. Nem kell olyan gyorsan megoldani a rejtélyt.

Ennyi elég volt, és Hermione már állt is fel az asztaltól.

- Nemsokára lemegy a nap, nincs kedved romantikázni egyet? – kérdezte a férfi derekát átölelve.

- Jaj, az olyan giccses, nem mondod, hogy ilyenekért rajongsz – mondta Piton gúnyolódva. Hermione elmosolyodott.

- Victorral sokat sétáltunk naplemente közben – kezdett bele a lány, mire Piton összehúzta a szemeit.

- Victorral? Victor Krummal? –kérdezte gyanakodva. Hermione bólogatott.

- Vedd a kabátod – mondta ki végül Piton. – Nézzünk romantikus naplementét. Nem fogom hallgatni, hogy az a görbe orrú milyen romantikus álomlegény.

Hermione beleprüszkölt a levegőbe.

- Te azt mondod Victorra, hogy görbe orrú?

- Igen – Piton kinyitotta az ajtót. – Rád meg hogy nagyon szemtelen vagy.

Nagyon jól érezték magukat kint a városban. A nap már rég lement, és az utcai lámpások váltották fel. Hermione belekarolt Piton karjába, és úgy rótták a kis utcákat. Már kilenc óra is elmúlt. Épp egy kis éjjel-nappali bolt előtt haladtak el, egy utcányira a moteltől, mikor Piton megtorpant.

- Mi lenne, ha vennék egy üveg bort, és amellett néznénk át a rejtélyes Grant aktát? – kérdezte a lányt, aki átlátott a szitán.

- És egy üveg bor után a Grant ügy lesz a legfontosabb?

- Hát lehet, hogy összetévesztem a blúzoddal, és az oldom… ki – válaszolt a férfi, miközben átölelte Hermione derekát.

- Úgy végződjön a napunk, ahogy indult? Ágyban? – viccelődött Hermione, miközben beálltak a kis ablak elé, ahonnét kiszolgálnak, de eladó még nem jött. Egymás arcát lehelték, hogy kicsit felmelegedjen a londoni hidegtől.

- Egy pillanat és megyek! – kiáltotta ki egy fiatal fiú a pult mögül, majd megint eltűnt a raktárba.

- Mi lenne, ha előre mennél, és várhatnál valami meglepetéssel, mondjuk… - azzal Hermione fülébe súgott valamit, amitől a lánynak elkerekedett a szeme.

- Nahát de disznó vagy – reagálta le. – Na, jó, előre megyek, de semmi meglepi.

Azzal elengedte a férfi kezét, és pár szerelmes pillantást még felé küldve elindult, hogy az utca végén lekanyarodva visszamenjen a motelbe. Piton a kiszolgáló ablakba ragasztott hirdetéseket olvasta. Megütötte a szemét egy kis versike:

Szívem miért fáj?    

E sóhaj mit jelent?

Ragyogó szemed,

Elém képzelem.

Talán megmondanám,

Lelkem érzéseit

E rövid kis versike

Kezdő nyolc betűit.      

Ahogy elolvasta, és megnézte az értelmezés alapján a kezdőbetűket, elmosolyodott. Mit ki nem találnak a szerelmesek – gondolta magában. És ahogy belegondolt a vers szerkezetébe és mondani valójába, hirtelen, mintha fénykép vakuként villantak volna, eszébe jutottak az utcanevek: Greenock road, Relf road, Edithna street, Tyson road, Aruside street, Granby street, Rochester road, Addle hill és Neal street.

- Greenock, Relf, Edithna, Tyson, Aruside, Granby, Rochester, Addle, Neal… - sorolta fel őket félhangosan, majd megértette; újra felidézte sorban az utcaneveket, és maga elé képzelte a kezdőbetűiket: - G. R. E. T. A. G. R. A. N. – mondta betűzve.

Piton tudta, hogy most fejtette meg Greta tiszta név ideológiáját, és hogy miért is ott gyilkolt, ahol. Így akarta tisztára mosni Londonban a nevét, hogy véget vessen a Meta Greta csúfolódásnak, ami mindazt a szenvedést idézi fel benne, amit a metamorf mágia miatt elszenvedett.

- Mit adhatok? – kérdezte az éjjel-nappali kiszolgálója, kiszakítva őt a gondolataiból. Piton feleszmélve zavartan oldalra pillantott, ahogy egy utcatábla nézett vissza rá, és ami egy balra forduló nyíllal jelezte a motel utcájának nevét: Townsend Street.

Velőtrázó sikoly hallatszott abból az utcából, ahová Piton előre küldte Hermionét. Piton rohanni kezdett, de úgy érezte, mintha nem vinnék a lábai, és ezernyi tűvel szurkálnák a gyomrát. Csak az lebegett előtte, hogy nehogy későn érkezzen Hermione segítségére. Mikor bekanyarodott a Townsend streetre, egyből meglátta a sarokba szorított lányt, akire egy szakadt kinézetű nő fegyvert fog.

- VIGYÁÁÁZZZ! – kiáltotta el magát, mire a nő megijedt és meghúzta a ravaszt. Hermione felsikoltott, de nem találta el a lövés. Piton azon nyomban nekiesett a támadónak és próbálta elvenni tőle a pisztolyt. Az egy hatalmas lökéssel falhoz nyomta a férfit és egy szempillantás alatt farkassá változott. Piton épphogy feltápászkodott, mikor Greta, vagyis a farkas, nekirontott. Hermione felkapott egy kiálló utcakövet, és hozzávágta az állathoz, aki fájdalmasan felnyüszített, de mégsem Hermionét támadta újra, hanem Pitont. Ráugrott és meg akarta marni, de Piton elkapta a nyakánál fogva és a földön hemperegve próbálta ártalmatlanná tenni. Ahogy a nyakát szorította, az állat hirtelen alakot váltott, visszaváltozott Gretává, aki teljes erőből gyomorba rúgta Pitont. A férfi összegörnyedt a fájdalomtól, Greta felpattant, elővette a pisztolyát és eldördült a lövés, ami után Piton csak Hermione ernyedt testét látta összeesni.

Piton úgy érezte minden lelassult körülötte. Hallotta a pukkanást, amikor Greta Grant hoppanált az utcából, látta, amint Hermione vére egyre terebélyesedik a teste körül, érezte, ahogy ő maga megindult és átölelte a lányt, próbálta szorítani a vérzést. Nem volt ura a gondolatainak, a tetteinek és az agya nem bírta feldolgozni az előbb történteket. A sokkból a gnóm moteltulajdonos hangja mozdította ki, aki közvetlenül mellette kiabált, hogy valaki hívja már a mentőket. Piton Hermione füléhez hajolt:

- Kérlek, ne hagyj itt – mondta remegő hangon és egy óriási könnycseppet hullajtott a lány göndör hajára. Magához szorította a testét. Valahol felzúgott egy mentőautó hangja és szép lassan, ahogy közeledett elnyomta a zajt és sikoltozást, amit az utca hallatott.