- Nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el!
- Hermione, drága, nyugodj le!
- Már ha tudsz.
A lány megérkezésekor a szeme elé kerülő első lény (Mary) nyakába vetette magát, azóta csak a fent említett mondatot ismételte. A csapat tagjai egyébként a park egy, a kapuhoz közeli, részén beszélgettek, míg meg nem érkezett Granger, aki most felnézett, és elengedte barátnőjét.
- Bocsi.
- Na mesélj, mi volt!
- Nem emlékszem.
- Ne hülyíts baba!
- Nem hülyítelek, tényleg nem emlékszem. Full para voltam. Az az utolsó emlékem, hogy Roxmortsban várt egy minisztériumi mágus, és azt mondta, ne menjek vonattal, mert a tárgyalás időpontját az utolsó pillanatban a védelem előbbre hozatta. Úgyhogy társas hoppanálással jutottunk Londonba. Innentől kakukk, szárnyas madár.
- Arra csak emlékszel, hogy mi lett a tárgyalás kimenetele!
- Na az fura volt. Nem tudom, álmodtam-e, vagy tényleg így történt, olyan hihetetlen.
- Ne csigázz már, regélj!
- Sz’al bemutatták a házkutatás során készült képeket. És az egyiken volt egy elmosódott alak, akit az ügyész vett észre. A nyomozóknak fel se tűnt. A vád elnapolást kért, hogy kinagyítva a képet rájöjjenek, ki volt ott. Ismeritek a mondást, hogy az elkövető mindig visszatér a tetthelyszínre? Hát erre gyanakodtak. Az esküdtek megszavazták az elnapolást. Ap… izé… a vádlott meg tök kiborult. Szerintem érezte, hogy lebukott. Kikapta a hozzá közel álló hekus pisztolytáskájából a fegyverét és rálőtt a bíróra. Pedig nem is volt biztos, hogy ő volt a képen, lehet, hogy csak egy másik nyomozó. Körülötte termett egy halom zsaru, mire felém fordította a pisztolyt. Elméletileg a lábamon ki tudtam menni, csak valószínűleg a sokktól nem emlékszem a dolgokra, tehát pár rendőr átkísért egy másik szobába, és ott kellett várnom. Kb. fél óra múlva közölték velem, hogy ha úgy gondolom jól vagyok, vissza kell mennem. Hát visszamentem, addigra Grangert megbilincselték, és legalább hat zsernyák fogta közre. Kihirdették, hogy megbizonyosodtak arról, hogy hajlamos hirtelen felindultságból agresszívvé válni, ezért az esküdtek megvárják a kép elemzését, és mindent figyelembe véve szavazásra bocsátják maguk között az ügyet. Levélben értesítik a két felet. Ezt az ügyész javasolta, nehogy hasonló botrány törjön ki. Pedig ha higgadt marad, talán még meg is nyeri. Sokkal jobban fel volt készülve, és valami menő ügyvédet fogadott…
- MI?! Ez rád lőtt? A saját lányára?
- Azt figyelembe véve, hogy megölte a saját feleségét, én nem csodálkozom a dolgon.
- Mondjuk igazad lesz Herm-Jane.
- Ja, de én akkor sem értem, hogy a saját családját hogy akarhatja megölni…
- Na jó, szerintem ejtsük a témát. Mi volt ma itt?
- Semmi különös. Átlagos sulinap.
- Aha. De mit vettünk…
- Hagyd már! Van nagyobb bajunk is. – Dracónak volt némi kellemetlen híre.
- Mi?
- Kitűzték az előadás napját.
- Milyen előadás?
- Amit a mugliismeret tannő sózott ránk.
- Ja, az.
- Mikorra kell?
- Karácsony.
- MI?! Huszonnegyedike?
- Az.
- De az itt van a nyakunkon!
- Hát ez a baj.
- Most mit csináljunk?
- Ambert hozta az infót, tudod a kiscsaj.
- Igen, Judy.
- Szóval szerinte nem ártana kicsit többet próbálnunk.
- Na az szerintem se ártana.
- Elméletileg minden délután megkapjuk McGalagony tantermét, kivéve szerda, mert akkor átváltoztatástan korrepetálást tart azoknak, akik már most bukásra álnak.
- De huszonnégy nap az huszonnégy nap!
- Ezt én is tudom, de ha belehúzunk, talán még összejön.
- Hát… talán, de akkor tényleg nagyon oda kell lépnünk, mert még a szöveggel is vannak gondjaink.
- Jó, tudod, mit? Holnaptól minden erőnkkel azon leszünk, de ma még pihend ki magad!
- Ok.

BUMMM!!!

-Mi van ott? – Mary ijedten fordult az udvari seprűtároló felé, ahol Madam Hooch iskolai seprűit tárolták. Csak füstöt láttak. Az iskolából néhány tanár és Frics igyekezett kifelé. Kisebb tömeg verődött össze a romoknál. Mert már csak romok voltak az elsősök gyakorló járgányai helyén. Nem sokkal mellette Neville állt, pálcával a kezében. A repüléstan tanárnő igen paprikás hangulatban érkezett, messzebbről is látták, hogy erőteljesen gesztikulálva dühöng. De nem csak a szerencsétlen griffendélessel. Mellette volt pár mardekáros is, név szerint Crak, Monstro, és Zambini. Ahogy közelebb értek, kérdésükre azt válaszolták az alsóbbévesektől, hogy Zambiniék cukkolták Longbottomot, aki be akarta bizonyítani mire képes. És ez lett az eredménye.

A tanárok abban maradtak, hogy büntetésből mindkét ház hetedéves tagjai minden hétköznap hetedik órában mugli módszerekkel fognak testnevelést gyakorolni. Azért nem csak az érintetteket büntették, mert ha az egész évfolyamuk részt vesz benne, akkor a házon belül is valószínűleg beindulnak a sajátos büntetések. A tanárok nem vallották be, de a diákság tudta, hogy tisztán látják és élnek vele.

*

- Ezt nem hiszem el!
- Ne nyafogj! Szóval ott tartottunk, hogy várj csak, ez a vége felé van… „Kispogári locsogás!”
- „Kispolgári? Én nagypolgár akarok lenni.”
- Ne nézd a példányt. Futás közben úgyse nagyon látod.
- Jó, jó. Szóval… „Igazgató. Sőt, vezérigazgató. Na ide figyelj!” – Kezével úgy tett, mintha telefont fogna. (Kb. fél órába telt, mire megértették vele, mi is az.) – „Halló, én vagyok! Igen, személyesen. Szállítsanak le azonnal a chicagói egységünkből ötmillió… nem, tízmillió dollár értékű…”
- „A telefon mióta nem működik?”
- „Azóta, hogy lőni kezdtek. Akkor süketült meg.”
- „Egy vezérigazgató nem így néz ki.”
- „Ez a vezérigazgató így néz ki.”
- „Egy vezérigazgató sokkal nagyobb mufti.”
- „Halló, micsoda? Hogy nem tudják prompt szállítani? KI VAN RÚGVA! Érti? És majd építek egy új ballontöltő részleget Dél-Afrikában. A chicagói részleget pedig megszüntetem… Mi, a gumi? Mennyi az? Százezer tonna? Dobják a tengerbe!”
- „Chicagónál nincs tenger. Ott csak a Michigan-tó van.”
- „Halló, a Michigan-tóba. Végeztem.”
- „Itt vagyunk, vezérigazgató ÚR.”
- „Tessék, mit akar? Ki maga?”
- „Mi a munkásság képviselői vagyunk.”
- „Micsoda? Ki engedte be ide? ... Halló, titkárság? Hogy került ide ez a nő?”
- „Hagyja csak, vezérigazgató úr. A titkárság már a miénk.”
- „Halló, központ…”
- „A telefonközpontot is elfoglaltuk.”
- „Rendőrség…”
- „A rendőrség is a miénk.”
-„… Mit óhajt?”
- „A gyárat ezennel lefoglalom a proletariátus tulajdonába veszem.”
Éles sípszó hasított a leverőbe. Hermione csak ekkor figyelt fel rá, hogy kisebb csoport verődött össze körülöttük. Nem csak ők heten, még páran a Mardekárból. Pár griffendéles is csatlakozott, persze tisztes távolságból, hogy úgy tűnjön, csak véletlenül kocognak épp olyan tempóban. Madam Hooch a tó partján állt, sípszóval jelezve, hogy az edzés mára véget ért. Viszont a tanárnő nem végzett mindenkivel. Magához intette Dracot és Hermionét. Hasonló gondolatok jártak mindkettejük fejében. „Na most megkapjuk. Kellett nekünk próbálni. Cool, most még ez is!”
- Miss. Granger, Mr. Malfoy! Megtudhatnám mi volt az a szöveg, amit futás közben mondtak?
- Öhm… A címe Gellérthegyi álmok. Tulajdonképpen büntetőmunka, és záros határidőn belül össze kellene hoznunk, sajnáljuk, hogy órán is a szöveget ismételtük, de…
- Ne folytassa, Miss. Granger! Nem akarok magukat megróni ezért. Tulajdonképpen meg szerettem volna kérni magukat, hogyha energiájuk engedi, további óráimon is gyakoroljanak, hisz ezzel rá tudták venni a magukat követő társaságot a futásra.
- Öhm… Rendben, tanárnő. Viszont látásra!
- Viszontlátásra!

- Ezt nem hiszem el!
- Mit? – kérdezte Hermione, pedig tisztában volt vele, mire céloz a fiú.
- Megúsztuk, sőt, még meg is dicsért minket! ... Na jó, nem mondta ki, de a lényeg érthető volt nem?
- Jó, jó, ha te így gondolod, nekem nyolc, de szerintem mennyünk zuhanyozni, aztán irány az átváltoztatástan terem.
- Jah, Dy már biztos órák óta a szövegkönyvet bújja.
- Dy?
- JuDY.
- Aha, értem. Azaz nem, de mindegy. Menjünk!

*

Judy egy pad tetején ült, ölében a fent említett szövegkönyvvel. Amint az ajtó megnyikordult felpillantott, kicsit pattanásos arcán izgatott mosoly húzódott. Lepattant az íróalkalmatosságról, és nekiálltak próbálni. Igyekeztek a körülményekhez mérten, de a jelenetnek megfelelő jelzésszerű díszletutánzatot összehozni. Bele kellett húzniuk, hisz alig volt pár hetük. Aznap az elejéről kezdték a darabot, ami nem volt rossz ötlet, tekintve, hogy így kiderült pár jelentős hiányosság.
- Judy! Hogy érti a forgatókönyv azt a részt, amikor itt a második oldalon Szamosújvárról, az állítólagos szülőfalumról beszélek, és először úgy mondom, mintha lexikonból lenne, aztán amikor ezt Draco megjegyzi, azt írja, hogy a következő sorokat „máshogy” mondom. Azt hogy kéne?
- Hülye példát fogok mondani.
- Nem, baj, mondd!
- Szóval tegyük fel, hogy egy rég nem látott barátnőddel találkozol, akivel van egy közös ismerősötök, aki történetesen a te pasid. És a barátnőd róla kérdez. Először feszült, kötött vagy, csak a száraz tényeket közlöd. Tudom is én, hogy Draconak milyenek lettek a RAVASZ vizsgái. Erre ő azt mondja, ezt elolvashatta volna a bizonyítványából és utal rá, hogy őt nem ez érdekli. Itt váltasz, és elmondod, mit tudom én, mondjuk, hogy mennyire jól csókol, vagy idézel egy szerelmes leveléből. Ott beleéled magad, mintha újra éreznéd… Ne nézzetek rám ilyen gyilkos tekintettel, mondtam, hogy hülye a példa, de szerintem a lényeg érthető.
- Ja, végül is igen. Akkor menjünk tovább.

Átrágták magukat a Lány belső félelmén, és állítólagos munkáján, majd a Fiú ötletén, mikor újrajátsszák az első találkozásukat. Kitalálták, hogy Hermionét kis mértékben hozzá kell szoktatniuk a cigizéshez, hogy ne legyen belőle nagy baj a további életében, de az előadáson kibírjon egy szálat. Majd tovább játszanak, a Lány összeüt valami ételt, ismerkednek egy kicsit, lemegy az első csókjelenet, kiderült némi információ a múltjukról, a Lány családjának sorsa, és hogy a Fiú miért szökött meg a katonaságtól. Aztán a második csókjelenet, és az első rész vége.

- Szerintem nagyon jól csináljátok, ahhoz képest, hogy alig pár hete kezdtetek foglalkozni vele. Illik hozzátok a darab.
- Ugyan! Én az elején úgy éreztem, hogy ég és föld, de sokkal egyszerűbb, hogy így átvonatkoztatod a való élet szituációira.
- Köszi, Hermione. Tulajdonképpen ellestem a korábbi tanáromtól. Annak idején foglalkoztam színjátszással, de sajnos abba kellett hagynom. – Elfordította a fejét, és bár senki sem látta, kicsit csillogni kezdett a szeme. – Szerintem hagyjuk mára. Elég sokat haladtunk. Igaz többször megálltunk, újrajátszottunk dolgokat, és ezért húzódott el ennyire. Ha jól nézem, a többiek már javában vacsoráznak. Majd gyertek ti is.
Azzal kifordult az ajtón. A két bent maradottat eléggé meglepte a hirtelen hangulatváltozás. Tettre kész vidámságból búskomorság?
- Hát elég furcsa kiscsaj.
- Az. Menjünk!

A további napokban hasonlóképp próbáltak. A további jeleneteken elég könnyen átjutottak, bár a csókjeleneteknél először zavarban voltak, de később sikerült beleélniük magukat a helyzetbe, és nem jelentett számukra átléphetetlen akadályt. Átrágták magukat több játékon és a szereplők múltjáról is kiderült ez-az. A darab elég érdekesen zárult. Tulajdonképpen nem volt befejezése. Azzal lett vége, hogy folytatták a „híres-embert-L-betűvel” nevet kapott játékot. A hetedik órákban már nem igazán mertek próbálni. Másrészt az amúgy is csak a szövegismétlésekre volt jó, azt viszont már tudták. Igazából le se akarták lőni a poénokat. Végül is már nem nagyon voltak rászorulva az órai próbákra. Azzal, hogy hónap elején nagyon ráhajtottak elérték, hogy nyugodt tempóval be tudták fejezni. Jelmezzel nem sokat foglalkoztak, megtette pár egyszerű, nagyjából korabeli ruha. Tulajdonképpen ezt, és a díszletet rábízták Wakefildre, és a mugliismeret szakkörre. Elvégre ők csak jobban értenek hozzá. Tizennyolcadika magasságában eszükbe jutott, hogy egy hét múlva karácsony. Villámsebességgel kezdtek el készülni arra is. Huszadikán lemehettek Roxmortsba, ahol minden szükségeset be tudtak szerezni. Végül is csak pár ajándék és egy-két üveg ital hiányzott. Utóbbit következőképp juttatták be: Mivel Frics továbbra is ellenőrizte a bemenő diákokat, arra hivatkoztak, hogy az előadáshoz van rájuk szükség. A gondnok, vonakodva bár, de beengedte őket. Nem igazán tudta mi fán terem az a darab, de úgy gondolta, hogyha tanári felügyelettel folyik, nem lehet belőle nagy gond.

Huszonharmadikán délután négy órakor Hermione Jane Granger olyan tett, amit már évek óta nem. Rágta a körmét. Méghozzá nem is akármilyen tempóban. Draco ült mellette szótlanul az átváltoztatástan terem egyik padján. Judyt várták, aki szokásától eltérően kicsit késett. (Általában már húsz perccel előttük ott volt, de most dolga adódott.)
- Ideges vagy.
- Nem vagyok.
- Aha. Én is ezt mondanám.
- Ideges vagy.
- Az vagyok.
- Nem mondtad azt, amit én.
- Áh! Kiforgatod a szavaimat.
- Tudom.
- Jó.
- Nem jó.
- Miért?
- Mert én ideges vagyok és te nem vagy.
- De az vagyok.
- Nem.
- Jó, akkor nem vagyok. Most jó?
- Nem, mondtam, hogy nem!
- Figyu, nyugi! Elég jól fel vagyunk készülve. És még van egy napunk. Holnap már csak annyi lesz a dolgunk, hogy bejárjuk a színpadot. De miért hívták meg az egész sulit? Úgy indult, hogy csak a mugliismeret szakkörnek lesz.
- Nézd, szerintem így se lesznek sokan.
- Ugyan, dehogy! Nem jön el a fél iskola, hogy röhögjön rajtunk. Minek tennék?
- Ha azért jönnek, hogy kiröhögjenek akkor pofára fognak esni.
- Honnan vagy te ebben olyan biztos?
- Megérzés. Benne van a levegőben.
- Ja, a híres Malfoy szaglás mi?
- Nyugodj már le jó? Felkészültünk, jók vagyunk.
- Ah! Jó.
- Sziasztok, izé, bocsi a késésért!
- Semmi baj, lényeg, hogy itt vagy.
- Oh, kösz Mio! Szerintem ma már nem kéne átmenni az egészen, hisz tudjátok. Van olyan jelenet, amiben bizonytalannak érzitek magatokat? Mert akkor abba kéne belenézni.
- Szerintem nincs. Hermione?
- Hát… Nem. Asszem szerintem sincs.
- Rendben, akkor nézzük meg a díszletet!
- Nem úgy volt, hogy az csak holnapra lesz kész?
- Nem, holnap állítják fel a színpadra.
- Apropó színpad. Hol lesz? Nagyterem?
- Nem. Mivel legkésőbb délben el kéne kezdeni a rendezkedést bezavarna a vacsoránál.
- Akkor szabadtér?
- Nem, mert este kb. mínusz kétszáz fok lesz, és havat is várnak. Szükség Szobája.
- Az nem titkos?
- Nem, csak kevesen tudnak róla, mert a legtöbben nem találnak rá másodszorra. Soha nem volt tiltott, vagy titkos hely, csak ismeretlen.
- Jó, értem, tudom, hogyan működik, de ha egy mód van rá, ne legyen belőle kiselőadás!
- Azért nem kell rögtön a fejemet venned! – Judyn látszott, hogy nem esett jól neki Hermione letorkollása, és szívesen hozzáfűzött volna még valami olyasmit, mint „Én csak segíteni akartam, de ha neked nem kell, az a te dolgod!” de nem tette, és mielőtt még bárki más megszólalhatott volna, folytatta. – A díszletek a mugliismeret teremben vannak. Holnap reggel viszik fel őket. Azt, hogy milyen gondolattal lehet majd bejutni mindenki papíron fogja megkapni. Most, viszont menjünk, mert Wakefild vár.

- Drágáim! Örülök, hogy itt vannak! Ambert, maga elmehet. Nézzék, milyen korhű kellékeket szereztünk be. Nem kis idő és energia kellett a felkutatásukhoz. Például ott, az lesz az a lámpa, amit Mr. Malfoy szerelt rá egy akkumulátorra. Próbálják fel a jelmezeket is! Erre, erre!

*

- Ah! Sohasem gondoltam volna, hogy valaki ennyit tud beszélni mugli ócskaságokról. – Draco enyhén lestrapált volt, mivel bő három órán keresztül hallgatták a kedves tanárnőt. – Sárkány szívizomhúr – szólt oda a méregzöld háttér előtt álló nemes úrnak. A festmény engedelmesen kitárult előttük. Fáradtan huppantak le egy kanapéra az egyik sarokban, a kandallótól nem messze.

Draco, jobb dolga nem lévén, a klubhelységet kezdte kémlelni. Maryéket nem látta. Valószínűnek tartotta, hogy a könyvtárban vannak, hisz említették, hogy van némi bepótolni valójuk. Kicsit ugyan furcsállta, hogy egyszerre, de nem volt annyi energiája, hogy ezen töprengjen. Inkább csak nézett ki a fejéből. Aztán megakadt a szeme valamin, vagy inkább valakin. Kisebb lánycsoport foglalt el egy szófát. Kezükben könyv, de nemigen tanultak, inkább beszélgettek. Aztán még valaki csatlakozott hozzájuk. Judy nagy léptekkel termett mellettük, és levágódott a földre, hátát az ülőalkalmatosságnak döntve. Lerítt róla, hogy nincs rózsás hangulatban. Átkarolta felhúzott lábait, és dühös tekintettel nézett előre. Egyik barátnője lehajolt hozzá, és valami olyasmit kérdezett, hogy „Mi a baj?”. Erre egy határozott, és határozottan durcás „Semmi!” volt a válasz. A fiú elgondolkozott. Milyen emlékei is voltak a lányról? Semmilyenek. Azaz párszor látta, mint mindig-vidám-kis-valakit. Furcsa volt, hogy most más, de nem volt ereje filózni egy problémás lelkű harmadéves gondjain. Őszintén szólva annyira nem is érdekelte. Kicsit jobban lefoglalta egy másik lány. Meg egy előadás. Meg a karácsony. Meg két szülő. Megy egy öcs. De csak ült, és nézett előre.

*

- Hol van Judy?
- Nem tudom, Hermione, öt perccel ezelőtt sem tudtam. Sőt, azt se, tudom mi a véres vadvilágnak jöttünk ide fél órával korábban. És tudod, mi az, ami leginkább érdekel? Miért nem megyünk be, ha tudjuk hogy működik a szoba és elbaglyozták nekünk a belépéshez szükséges gondolatot?
- Mert Judyt várjuk.
- Ne várjanak Miss. Ambertre drágáim! – A sarkon beforduló tanárnő meghallhatta az utolsó mondatokat. – Majd a közönséggel együtt érkezik. Itt már nem lesz szükség rá.
- Mondjuk a lényeget tudjuk. – Hermionénak nem volt kedve vitatkozni a tanárnővel, volt fontosabb dolguk is. – Épp elégszer olvastuk a forgatókönyvet ahhoz, hogy tudjuk.

A hely lélegzetelállító volt. Egy hatalmas színházterem, páholyokkal és méretes színpaddal. Mely nemsokára elérte a kívánt kinézetet. Felöltötte egy túlzsúfolt terem képét. Leellenőrizték a távolságokat és mentek öltözni. Lassan kezdett beszállingózni az első pár néző…

*

- Kussoljatok már be! Rögtön itt vannak!
- Matt elmagyaráznád légyszi, hogy Hermionét hogy veszed rá feltűnés nélkül, hogy ne a mi szobánkba jöjjön, hanem ide?
- Sophie, nyugi! És ne nyaggass! Dan a klubhelységben várja őket, és azt kamuzza, hogy felrobbantottam a szobátokat, és most azt takarítom el. Ti meg itt vagytok, és hogy várjon Hermione is itt. Amikor közelednek Dan elkezd hangosan gratulálgatni nekik, ez a jel.
- Jó, értem. Ezt miért csak most mondod?
- Mert most jöttél be, te szerencsétlen!
- Jó, jó! … Ez nem Niel hangja?
És valóban. Pár pillanat múlva a három alak befordult az ajtón.
- GRATULAAAA!
Az egész banda Draco és Hermione nyakában kötött ki, akik ennek hatására dobtak egy hátast.
- Jaj, köszi srácok!
- Ugyan, semmi! Ne ezt köszönd Herm-Jane, hanem azt a négy rekesz vajsört ott.
- Na neeee! Matt, isten vagy! – Draco arcán hitetlenkedő vigyor ült.
- Az épp nem tőlem van, Dan szerezte.
- Akkor Niel isten.
- És én? – játszott felháborodottságot Matt.
- Mind az öten angyalok vagytok! – vigyorgott Hermione is.
- Ne ácsorogjunk már itt! Gyerünk ünnepelni! – Mary mindenkinek adott egy üveg vajsört. – Nem tudom feltűnt-e nektek, de az első csókjelenetnél volt egy hatalmas durranás.
- Jah, mintha hallottam volna.
- Igen, én tisztán emlékszem. Azt hittem valami hátul leszakadt.
- Nem Hermy-Jane drága, tévedsz. Weasley padlót fogott. Szó szerint és átvitt értelemben is. Leesett a székről.
Visító nevetés rázta meg a szobát.
- Áh, az irtó jó lehetett! Bárcsak láttam volna!
- Ja, nem volt semmi. De hogy milyen jó előadást hoztatok itt össze…
- Azért volt segítségünk.
- Koccintsunk Dracora, és Hermionéra!

*

- Aúúúúú!
Az egyik párnából morgás szűrődik ki.
- Mi van? – kérdezi Daniel.
- Fáááj a fejem! – Sophie válasza nem volt meglepő, mivel fél éjszaka ittak, és röhögcséltek. Azon kívül a lányoknak már nem volt erejük átvánszorogni az állítólag felrobbantott szobájukba, és mivel a fiúk nem vállalták, hogy átviszik őket maradt a szokásos, mindannyian aludtak ugyanabban a szobában, mindenki a földön. Ugyan Hermione még nem igazán tapasztalt ilyet, nem volt ellene kifogása. (Mivel ő is lusta volt átmenni a lányszobába)
- Nem csak neked édes!
- De én csak a sajátomat érzem.
- Miért nem hagyjátok a szerencsétlen diákot nyugodtan aludni?
- Meg józanodni? Ugyan D-J! Abból ítélve, hogy hétágra süt a nap, legalább dél lehet.
- KARÁCSONY VAN!
- Herm-Jane ne pattogj! Olyan rossz kislány voltál a hatodik üveg után, hogy a Mikulástól csak szenet várhatsz.
- Miért, mit csináltam a hatodik üveg után? Nem emlékszem.
- Még többet ittál. Nem gondoltam volna rólad.
- Niel, hagyjál már! Korábban alig ittam szeszes italt. És a Mikulásnál, pedig annyi jó pontot gyűjtöttem az elmúlt években, hogy életem végéig ihatok.
- Na az igaz. Menjünk, nézzük meg mit kaptunk.
- Vagy inkább maradjunk, nézzük meg, mit kaptak a fiúk, és ha felébredtünk átmegyünk hozzánk.
- Nem elvetendő ötlet. Na nyomás hímek, ajándékot bontani!
A csomagolások alól könyvek, édességek, italok, és pár ruha kerül elő. A másik szobában azonban valaki nem várt ajándékot kapott. Ruhát, könyvek és szépségápolási szerek mellől előkerült egy…
- Na neee!
- Mi az, Hermione?
- Inkább úgy kérdezz, kitől! HARRY!
- Tényleg? Mit kaptál tőle?
- Várj! Egy…egy mardekáros sálat.
Csend.
- VÍÍÍÍÍÍ! Imádom Harryt!
- Egy sál miatt?
- Nem, dehogy! Hát nem értitek? Nem haragszik rám! Ha a szemem elé kerül, én…
- Ha örülsz az ajándékának, miért akarsz ártani neki?
- Nem engedted, hogy befejezzem. A nyakába akarok ugrani, és addig ölelni, amíg nem könyörög levegőért! Bocsássatok meg, mennem kell fojtogatni! – azzal ki is rohant, bontatlanul hagyva a többi ajándékát.