|
A bimbózó fehér rózsa
2008.01.09. 22:17
Az újév sok újdonságot hordozott magában. Ezek közül volt, ami várható volt, volt, ami meglepetésként érkezett. Az első kategóriába tartozott egy hatósági üzenet. Január 21-dikén Hermione megkapta a végzést, miszerint apját bűnösnek találták az ügyben. Mivel a lány már 17 éves múlt, nem rendeltek ki mellé új gyámot, tekintve, hogy mire minden papírmunkával végeztek volta, Hermione már rég betöltötte volna a 18-dik életévét. Így a beleegyezésével, saját felelősségére hivatalosan nagykorúnak nyilvánították. Furcsállták, is, hisz a hatóságoknak nem szokása az ilyen mértékű rugalmasság.
De hőseinknek nem volt túl sok ideje azon gondolkozni, volt-e köze Dumbledore professzornak, vagy bárki másnak az ítéletben. Január végén az igazgató az irodájába hívta Dracot. Egy csütörtök délután volt. A karácsonyi hó már olvadozni kezdett, és az ablakok körüli jégcsapoknak sem maradt nyomuk. A jégvirágok sem akadályozták már, hogy a még sápadt nap fénye az üvegen keresztülhatolva megcsillanjon egy dobozon, amiből a professzor kínált süteményt vendégének.
- Nos bizonyára meglepődött, hogy idehívattam, de ez nem levéltéma. Nem tudom, hallott-e róla, ha nem, hát most elmondom. Lucius Malfoy megszökött Azkabanból. Tudomást szerzett arról is, hogy már mindkét fia a Roxfortban van. Ezt onnan tudjuk, hogy animágus képességeit alkalmazva hatalmas pusztítást végzett a Durmstrang környékén. Nyugodjon meg, Mr. Malfoy, édesanyja biztonságban van. A minisztérium pártfogásába vette. De szinte biztosak vagyunk abban, hogy az édesapja ide fog jönni magáért, és az öccséért. Ne értsen félre. Nem kérem, és nem is engedem, hogy elhagyják az iskolát. Véleményem szerint itt vannak a legnagyobb biztonságban. A dolog másik oldalába egyesek szerint nem kéne beavatnom, de úgy döntöttem megbízom magában. Nagy változáson ment át az elmúlt időben, Mr. Malfoy, és úgy gondolom, nem fogja eljátszani a bizalmamat. Nem kerülgetem a forró kásást. Úgy gondoltjuk, itt csapdába tudjuk ejteni az apját. Ha idejön, mi várni fogjuk. Egyesek szerint, maga, és az öccse önként és dalolva mennének vele. Én viszont nem gondolom így. Szerintem joga van tudni, hogy a minisztérium csaléteknek kívánja felhasználni. Igen, jól hallotta, de kérem, ne vágjon közbe. A következő héten aurorok érkeznek a Roxmortsba. A minisztérium utasításba adta, vegyem rá magát és az öccsét, hogy a vizsgáikat korábban letéve, az év további részében csatlakozzanak a csoporthoz. Ha követném az utasításokat, ezt úgy állítottam volna be, mintha kivételes lehetőségük adódott volna harci gyakorlatokban továbbfejleszteni képességeiket. Remélem tudja, nem kenyerem a hazugság, főleg ha az ilyen átlátszó. Ám sajnos nincs választásom. Ha maguk továbbra is az iskolában maradnak társaik élete igen nagy veszélybe kerül. De mint mondtam, nem akarom sorsukra hagyni magukat. Egy megoldást látok. Meg kell kérnem, csatlakozzék mégis az auror-csapathoz, öccsével együtt. Természetesen nem kényszeríthetem. Csupán megpróbálom meggyőzni saját álláspontomról, de bízom benne, van annyi esze, hogy belátja, nekem sincs más választásom.
- Maga tényleg bátor ember, igazgató úr. Minden további nélkül visszaélhetnék azzal az információval, amit az imént bízott rám.
- Tisztában vagyok vele, Draco. De még élénken él az emlékezetemben hogy állt ki barátaival az év elején Miss. Granger mellett. Ha egy csepp esély is van rá, hogy megóvjam önben ezt a pozitív változást, már megért a rizikót.
- Köszönöm a bizalmát, professzor! Igyekszem méltónak lenni rá. Ha nem az iskola érdeke lenne, akkor is vállalnám a feladatot, sőt, önként jelentkeznék rá. Volt időm gondolkozni, miután apámat börtönbe zárták és beláttam, tényleg oda való. Ha bárhogy segíteni tudok abban, hogy visszakerüljön, állok elébe, rendelkezzen velem. De nem vagyok biztos benne, hogy ezzel Alex is így van. Természetesen a javát akarom, de nem vennék rá mérget, hogyha arra kerülne a sor, mellém állna, és nem az apám mellé. Nem lenne megoldható az ügy az öcsém kihagyásával?
- Tulajdonképpen lehetséges. Maga biztos jobban ismeri a testvérét, mint mi. Ha Alex nélkül is vállalja, én nem állok útjába. Gondoltam talán nagyobb biztonságban érzi magát, ha nincs egyedül. Mert az aurorok sem lesznek mindig közvetlen maga mellett, ezt gondolom sejtette.
- Nem félek egyedül, és nem kockáztatnám senki biztonságát.
- Higgye el, igyekszem úgy intézni, hogy senki se kerüljön közvetlen veszélybe. De ha már itt tartunk, beavatom a részletekbe. A terv az, hogy leadunk egy cikket a prófétában, miszerint Lucius Malfoy két fia az iskolából a Tiltott Rengetegbe szökött, hogy találkozhassanak az apjukkal. Ha ez nem, akkor nem tudom, mi csalogathatná ide Luciust. De ezt legfeljebb két hét múlva. Addig van még egy hete felkészülni. Gondolja meg még egyszer. Ha belevágott, nincs visszaút.
- Nem vagyok biztos benne, hogy apám mindezt bevenné. Nem gondolja, hogy a történet túl átlátszó?
- Kérem ne sértődjön meg, ha azt mondom, Lucius szellemileg már nem stabil. Az is csoda, hogy kijutott Azkabanból azok után, hogy hónapokig volt a dementorok keze alatt. Úgy gondolom eléggé elállatiasodott, hisz sok időt töltött animágusként egy varázslény testében.
Draco szemében most először csillant félelem beszélgetésük során. Animágusként? Jól ismerte apja képességeit.
- Tudja, milyen állattá tud apám változni?
- Igen Draco, azt hiszem tudom.
- Azt hiszi, vagy biztos benne?
- Nem vagyok benne biztos. Átváltozva csak a dementorok látták, ők pedig nem túl jó beszélgetőpartnerek. Bíztam benne, hogy ön több információval tud nekem szolgálni.
- Valószínűleg többet tud belőlem kiszedni, mint a dementorokból…
- Ne érezze vallatásnak Draco! Nem áll szándékomban semmit kihúzni magából akarata ellenére. Csupán reméltem segítségünkre lesz az ügy megoldásában.
- Nézze, minden csapdaállításban és csali-játékban benne vagyok. De ha kiadok bármit, apám megöl. Tudja, hogy ezt a Nagyúron kívül csak én tudom róla.
- Természetesen mindent megteszek a biztonsága érdekében fiam. De ezt már az imént is mondtam.
- Meg tud védeni egy deterriustól?
Az igazgató nagyot sóhajtott.
- Gondoltam. – válaszolt a csendre ismét Draco. – Ugye nem kell ismertetnem az állat képességeit?
- Nem, ennyit már magam is tudok. Bár azt hiszem mindennek tudatában, újra kell gondolnunk a tervünket.
- Kérem, uram, ne értsen félre. Továbbra is vállalom a feladatot. Láttam apámat átváltozva, és ismerem emberként is. Úgy gondolom jelentősen megemeli a siker csekély esélyét, ha én is jelen vagyok.
- Ez biztosan így van, de nem fogom egyedül egy deterrius közelébe engedni, még ha magam figyelném távolról sem.
- Uram, kérem! Hagyjuk ki az öcsémet! Nem akarom, hogy baja essen!
- Értem magát, Draco. Csupán az lep meg, hogy miért áll ilyen készségesen a rendelkezésünkre, mikor tisztában van a veszélyességével, és úgy láttam, a fehér oldallal sincs olyan jó kapcsolatban, ami magyarázná a viselkedését.
- Kérem uram, ne keressen magyarázatot. Mindenre megvan az okom. Ha áll még a tervük, én benne vagyok, most már úgysem mászhatok ki belőle. Ha nem kapják el az apámat, ő kap el engem, és sok más ártatlant. Ezt maga sem akarja. Ezért vagy fújja le a dolgot, és küldjön el engem az iskolából, vagy állítsuk fel a csapdát, és legyen vége. Inkább a kockázat, minthogy beszabaduljon az iskolába.
- Nem tudok mint mondani, Draco. Köszönöm. Köszönöm a minisztérium, az iskola, és a magam nevében. Bár tudtam, hogy megváltozott, gondolni sem mertem volna, hogy ennyire. Ám kérem, mégis gondolja át még egyszer. Beszéljen a barátaival, persze csak azokkal, akiket megbízhatónak ítél. Holnap küldjön egy baglyot a válaszával. Semmiképp sem szeretném komoly veszélybe sodorni. Ha úgy gondolja nem tanácsos Alexet magával vinnie, én megértem. De mégsem akarom egyedül kiengedni. Ha talál Bárki mást. Rokont, ismerőst az aurorok között, vagy közeli barátot, aki vállalná, hogy magával megy, értesítsen!
- Köszönöm uram, de nem akarok senkit feleslegesen veszélybe sodorni.
- Holnap várom a válaszát. – A professzoron látszott, hogy befejezettnek tekint a beszélgetésüket.
- Rendben, további szép estét, uram!
- Jó éjt, Mr. Malfoy!
Draco szótlanul indult a hálókörlete felé. Próbált bátornak látszani az igazgató előtt, de belül mérhetetlen kétségbeesés foga el. Jól ismerte az apja kétességeit, és tudta, milyen elszánt. Minden szerette, édesanyját kivéve, az iskola falai közt volt. El sem tudta képzelni mekkora pusztítást végezhet Lucius a környezetében.
A klubhelységhez érve elmormolta a jelszót, baziliscus, majd belépett a diákokkal telt terembe. Nem kellett sokáig keresnie, hamar ráakadt barátaira, akik az egyik sarokban foglaltak el két kanapét. Kathy egy bőrkötéses könyvet olvasott, Hermione egy vaskos szótárban keresgélt. Dan egy pergamenlapra körmölt, Matt és Sophie pedig nagyban vitatkoztak valamin.
- Szép estét, Szőkeség! – fordult el Spohie-tól Matt, de látva a megszólított arcát, inkább berekesztette az ugratást. – Mi történt?
- Később. – dobta le magát, a felnéző Dan mellé. – Még túl nagy a tömeg.
Hermione és Kathy is becsukták a könyveiket és tekintetüket Dracora függesztették.
- Elkísérünk a szobátokba – vetette fel Sophie. – Itt sosem lesz csend.
- Inkább hagyjuk!
A társaság legnagyobb meglepetésére Draco felállt, és elindult volna, ha Sophie nem tartja vissza.
- Ezt ne játszd el velünk! Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. Engedd, hogy segítsünk!
- Neked jobb, ha nem tudod. Hadd ne kelljen elmondanom! Most még úgysem időszerű. És egyébként sem olyan fontos.
Lehámozta magáról a lány kezét, és kiballagott a klubhelységből. Hosszú sétát tett a tó körül. Éjfél is elmúlt már, mire úgy érezte, ideje lenne visszamennie. Nem a hideg késztette erre, nem is a sötét. Úgy gondolta, ennyi idő biztosan elég volt barátainak arra, hogy feladják a várakozást és nyugovóra térjenek. De tévedett. A tölgyfaajtóban egy talárba burkolózott alak várt rá.
- Hermione, mi a fenét keresel te itt ilyenkor?
- Ezt én is kérdezhetném, de azt hiszem mindkét kérdésre egyértelmű a válasz.
- Nem kellett volna megvárnod…
- De igen! Draco, ahogy ránk néztél, ahogy kimentél és otthagytál minket… Még sohasem láttalak ilyennek.
- Jobb is. Nézd, ha a miértre vagy kíváncsi, ugyanazt tudom mondani, mint az előbb.
- De engem nem rázol le ennyivel! Tudom, hogy nemrég ismerjük egymást, de soha nem köszönhettem annyit egy embernek sem, amennyit neked köszönhetek. Ezután nem fogom tétlenül nézni, hogy ilyen állapotban vagy. Kérlek, hadd segítsek!
A fiú nem válaszolt. Egy percig csendben nézte Hermione szemeit, melyekből színtiszta aggódást olvasott ki. Nem tudott megszólalni. Még nem. Helyette szorosan magához ölelte az ex-griffendélest, és a hajába suttogta választ.
- Félek.
Hermione sohasem meresztett még akkora szemeket, mint akkor. Draco Malfoy, a hírhedt mardekáros, a halálfalófi selyemfiú, aki mindenkit meg tudott sérteni, most egy sárvérű, eredetileg griffendéles lánynak köntörfalazás nélkül bevallotta gyengeségét. Mione nem tudta, mit válaszoljon, de ő is követte a srác példáját, és Draco nyaka köré fonta karjait. Úgy szeretett volna segíteni neki, de nem értett semmit ebben a nagy titkolózásban.
- Apám megszökött Azkabanból… Tudja, hogy Lex is itt van… Idejön… Nem akarom, hogy bármi bajotok essen.
- Ezt mondta Dumbledore?
- Ezt… Meg azt is, hogy egy csapatnyi auror jön a környékre, hogy megállítsák.
- De hisz akkor nincs mitől tartanod! Csak jól képzett ember lehet auror. Biztosan megállítják. Nem lesz semmi baj.
- Nem érted. Én is velük megyek. Vagy csali leszek, vagy Alexszel együtt el kell mennünk az iskolából.
- Úristen… De miért? Miért te?
- Eredetileg ketten mentünk volna Lexszel. Én kértem, hogy ne jöjjön. Ha már mindenképpen kiküldenek valakit az inkább én lennék. Jobban féltem őt, mint magam.
- De az apád! Csak nem bántja a saját fiait.
- A te apád sem bántotta anyádat igaz?
- A pokolba is! Draco, nem mehetsz ki! Lennie kell más megoldásnak!
- El kell terelni apámat az iskolától. Ha én kimegyek a Rengetegbe, egy újságcikkel rá tudják venni, hogy oda jöjjön utánam. Akkor csapdába tudják ejteni. Elméletileg.
- De ugye nem csak ennyiről van szó? Te bátor alak vagy. Ne hallgass el előlem semmit. Tudni akarom. Hátha segíthetek.
- Ennyire látszik? Azt hittem jobban tudom palástolni az érzelmeimet. – simította meg kedevesen Hermione hátát. – Eltaláltad, nem csak erről van szó. Apámtól, mint ember, nem félek. De mint animágus…
- Várj! Animágus?
- Deterrius…
- Egek! – Mione ellökte magától a fiút, hogy a szemébe tudjon nézni. – Ezt nem mondhatod komolyan!
- Sajnálom…
- Nem lehet! Draco, nem mehetsz egy deterrius-rém közelébe!
- Muszáj!
- A deterriusról még én sem tudok mindent. Csak a zárolt részben vannak róla könyvek. Nagyon veszélyes lény.
- Nem is tudod, mennyire…
- Gyere!
Hermione megragadta Draco kezét, majd a lépcsőhöz húzta. Mindketten leültek a harmadik lépcsőfokra.
- Mondj el róla mindent!
- Nem akarod tudni.
- Tudom, hogy mit akarok, és mit nem! El kell mondanod!
- Egyik varázslényre sem hasonlít, és közben mindegyikre. Tűzokádásra nem képes, de a torkában képződő tüskéket lövelli ki. Ha egy is akár csak megkarcolt, már a véredben van a méreg. Alkatára emlékeztet az emberre, de jóval görnyedtebb, és gyéren szőrös. Állkapcsa a vérfarkasé, de a harapása által nem leszel te is deterrius. Ellenben meghalsz. A nyálában ugyanaz a méreg van, mint a tüskéin.
- Draco, nem mehetsz oda! – fogta meg a srác másik kezét is Hermione.
- Muszáj. De ne aggódj értem. Ott lesznek az aurorok is.
- Ne nézz hülyének! Nem lesznek a közvetlen közeledben, hisz akkor ugrott a terv. Egyedül leszel, ne tagadd! Ha rád támad semmi sem fog megvédeni, és még csak észre sem veszik! – a lány kétségbeesetten emelte fel a hangját. – Ismerem a minisztériumot, nem baráti alapon kértek fel! Nem fogja érdekelni őket, ha bajod esik! Az miniszternek csak az számít, hogy elkapják apádat!
- Azt hiszed nem tudom?! – kelt ki magából Draco is. – Tisztában vagyok vele, hogy a csali épségével a kutya sem törődik, de nincs választásom! Anyámat biztonságba helyezték, de ha ezt nem vállalom mi lesz az öcsémmel? És mi lesz veletek?
- Jól mondod, mi lesz velünk?! Mi lesz velünk, ha te meghalsz? Ne köntörfalazz, tudod, hogy van rá esély! Szerinted mit csinálnánk, ha tudnánk, hogy a mi védelmünkben áldoztad fel magad, és…
- Csitt! – intette le gyorsan, majd derekánál fogva berángatta egy páncél mögé. Másik kezével befogta a lány száját, nehogy megszólaljon. Hermione hamar rájött, miért hallgattatta el. Frics csoszogó léptei előbb erősödtek, majd lassan elhaltak, miután elhagyta a két végzős búvóhelyét. A csend visszatért a folyosóra, de Draco még nem engedte el a lányt.
- Ti mind jó emberek vagytok, nekem pedig már nagyon sok van a rovásomon. Inkább én megyek, mint hogy közületek bárkinek baja essék. Nem tagadom, félek. De legalább Alexnek lesz esélye, hogy normális életet éljen. A többiek életéből is inkább én iktatódom ki, mint bárki más. Én alig fél éve vagyok veletek, ti pedig évek óta. Egyébként sem nehéz eldönteni téged, vagy engem sajnálnának-e többen…
- Ne mondj ilyet! – tépte le a srác kezét a szájáról Hermione, de még nem fordult szembe Dracoval. – Kérlek, ne beszélj így!
- Nem akarom, hogy bajotok essen. Hogy bajod essen.
Mione nem bírta tovább. Újra a srác nyakába kapaszkodott, és legördültek arcán az első könnycseppek.
- Ha lebeszélhetetlen vagy, legalább azt engedd meg, hogy veled menjek!
- Nem! Gyere, késő van! – és már húzta is az alagsor felé. Azaz húzta volna, ha Hermione nem makacsolja meg magát.
- Egyedül nem fogunk elengedni! Alexet nem viszed magaddal, jó! Ha bárki más menne veled, azt nehéz kimagyarázni. Mindketten jól állunk a tanulással, nem jelentene komoly kiesést ez a pár hét hiányzás. És rá lehet fogni, hogy ez még a büntetésünk része. Ne ellenkezz, tudod, hogy igazam van. Én meg azt tudom, hogy egyet akarsz velem érteni, csak túl büszke vagy. Ha annyira biztos lennél magadban, mint ahogy mutatod, még este elmondtad volna nekünk a dolgot.
- Hogy ismertél ki ennyire öt hónap alatt?
- Nem bírom hallgatni, hogy ilyen csüggedt a hangod! Nézz már rám!
Hermionénak nem kellett tovább hallgatnia Draco „csüggedt hangját”, ugyanis a srác megfordult, és azzal a lendülettel szájon csókolta. Kedvenc ex-griffendélesünk köpni-nyelni nem tudott. Egy fél perc kellett hozzá, hogy rájöjjön, nem ártana ellöknie magától Malfoyt.
- Öhm… bocs, csak… mindegy. Köszönöm. Gyere, menjünk aludni. Reggel írok az igazgatónak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
