|
A bimbózó fehér rózsa
2008.01.09. 22:24
XIX. fejezet: Jusd Married
Este tíz óra, mardekár, fiúk hálóterme.
Hét fiatal ült a földön, háttal egy ágynak, falnak, vagy asztalnak, kezükben egy vajsörös üveggel. Mary egy viccet mesélt, s barátai nagy része feszülten várta a csattanót. Kivéve kettőt. Draco mindenki szerint furcsán viselkedett. Órák óta ugyanazt az üveget szorongatta, s mintha más világban járt volna. Nem tudta kiverni a fejéből Hermione arcát. Újra és újra felrémlett előtte, ahogy az erdőben fölé hajol, szinte könyörögve, rimánkodva, hogy ne veszítse el az eszméletét. Eddigi zavaros érzelmei, gondolatai, mintha lassan tisztulni kezdtek volna. Először el sem hitte, hogy valóban azt érzi, amit. Szeret. De nem csak egy barátot. A lány az életét áldozta volna érte, és a gyengélkedőn töltött hosszú, magányos éjszakai órák alatt rádöbbent arra, hogy már el sem tudná képzelni életét a kócos ex-griffendéles nélkül. Most is ő járt az eszében, s bár próbált figyelni rá, hogy ezt más ne vegye észre, többször kapta magát azon, hogy lopva Hermione felé pillant.
A lány sem bizonyult sokkal használhatóbbnak, mint szőke társa. Érezte, hogy az figyeli, s rettentően zavarban volt. Nem tudta elnyomni magában az emléket, mikor a srác karjai közt feküdt, de egy hang állandóan emlékeztette rá, ez lehetetlen. Nem tudta miért. Talán egyszerűen félt. Hisz oly sokáig gyűlölték egymást. Elmélkedéséből a többiek kacagása ébresztette fel. Gyorsan csatlakozott a társasághoz, majd, hogy kerülje a feltűnést, kortyolt egyet a vajsöréből.
Kopogtak az ajtón.
- Bújj be! – kiáltott kissé spicces hangon Dan. A küszöbön Alex tűnt fel. – Lex, gyere! Csatlakozz hozzánk, ha már erre jártál! Találsz lélekmelengetőt az ablak előtt.
A srác féloldalasan elmosolyodott (hirtelen mindenkinek a pár évvel fiatalabb Draco jutott eszébe), majd eleget tett a kérésnek.
- Hova cseppentem? A végzős üdvöskék bűnbarlangjába?
- Olyasmi – válaszolt Sophie. – Épp beszélgettünk.
- De unalmasak vagytok! Esküszöm, mintha már rég felnőttetek volna.
- Javaslat?
- Üvegezés.
- Azaz?
- A lényege, hogy körbe ülünk egy elfektetett üveget, valaki megpörgeti, és akire a szája mutat, annak válaszolnia kell egy kérdésre, vagy ha passzolja, meg kell csókolnia azt, akit ő kipörget.
- Ugyan, Alex – feddte a bátyja. – Kinőttünk már az óvodából!
- Miért? – vágott közbe Matt. – Nekem tetszik az ötlet.
A társaság ittasabb fele egyet értett vele, így kénytelen kelletlen Daco és Hermione is beálltak. Egyedül Kathynek volt „felmentése”, aki egy apró kézmozdulattal jelezte, hogy nem áll szándékában játszani. A pörgetést Alex kezdte, „új vendég mosogat” alapon. Az üveg Sophie-ra mutatott, aki a többedik üveg vajsör után úgy döntött, leteszteli egyik cimborája képességeit, bár csak harmadik próbálkozásra sikerült hímet pörgetnie. A játékot fél tizenegyig folytatták, mikor Alex a bátyja felé pördítette az üveget.
- Nos, nagy testvér? Vallasz, vagy smárolsz?
- Kérdezz, öcsi!
- Igaz, hogy Azkabanba küldted apát?
Nehéz csend ült a hirtelen elkomolyodott társaságra.
- Ez nem ilyen egyszerű…
- Ne szólj bele, Granger! Nos?
- Igen, ha úgy tetszik. Tessék, csak nyugodtan szidj le, amiért megmentettük az életedet!
- Az én életem, az én dolgom. Eszedbe sem jutott, hogy én mondjuk vele mentem volna? És mi lesz anyával?
- Ne akarj bennem lelkiismeret furdalást kelteni! Apa megőrült, és nem hagyhattam, hogy téged is magával rántson.
- Gyerekek, mi lenne, ha ezt nem ezen a szép estén vitatnátok meg? – Mary bátortalan közbevágása nem aratott osztatlan sikert. Alex felállt, és nemes egyszerűséggel kisétált. Testvére hosszan nézett utána.
- Nem tettél semmi rosszat – jött a halk hang Kathy foteljéből és mindenki egyetértett vele, kivéve a megszólítottat.
Csendben beszélgettek és iszogattak tovább. Draco, bár eddig sem volt túl bőbeszédű, most teljesen elkomorodott. Barátai rá-rá pillantottak egyszer- egyszer, de senki sem találta a helyes szavakat. Már lefekvéshez készülődtek, mikor Hermione összeszedte minden bátorságát, és hozzá lépett.
- Kathynek igaza van. Ha tehetek bármit, amitől jobban éreznéd magad, állok rendelkezésedre.
- Tulajdonképpen volna valami… - bukott ki a fiúból. Nem így akarta közölni, de ha már elkezdte… - Csókolj meg!
Sophie, Mary, Matt, Dan, de még Kathy is letagadhatatlanul rájuk bámut, s Hermione arca kezdett egyre vörösebb színt ölteni. Végül odahajolt háztársához, és rövid, félénk csókot lehelt a szájára. Draco megsimította a lány arcát, és keserű mosollyal a szemébe nézett.
- Akár a színpadon ugye? Engedelmetekkel kiszellőztetem a fejem – állt, fel, s indult volna az ajtó felé, ha a még guggoló Hermione el nem kapja a kezét. Ő is felhúzta magát, majd a szőke nyakát átkarolva ismét megcsókolta. Nem bírta nézni ahogy a fiú, aki annyit segített neki az elmúlt évben, szomorú. És, bár magának is nehezen vallotta be, de az ő kívánsága is egyezett Dracoéval. Elváltak egymástól, de az ölelést nem szakították meg. Malfoy a lány szemében kereste a választ, vajon csak egy csókról volt szó, vagy mindketten ugyanazt akarják. Hermione elmosolyodott, és újra lehúzta magához Draco arcát. Több sem kellet, az is szorosabbra fogta ölelést. Külön világban jártak, ahol nem volt Azkaban, vagy mugli börtön. Egy pillanatra egyedül lehettek, csupán egymással. Ám ez sem tartott örökké. Matt ötletére a szobában kitört a tapsvihar, s a pár nevetve vált ismét szét.
- Már csak a „Just Married” tábla hiányzik előletek! Nem volt könnyű, de már az elején tudtam, hogy ez lesz a vége – szólt Mary.
- Akárhányszor összejött valaki valakivel az iskolában, de mindig ezt mondtad… - Niel füle még csengett egy kicsit a puszta szeretetből osztott pofontól, de a csapat vidáman aludt el abban a reményben, hogy a reggel sem lohasztja majd le jókedvüket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
