�rnyak birodalma

Tartalom: Draco Malfoy tervbe veszi, hogy felt�masztja im�dott keresztapj�t, �s meggy�zi Luciust, hogy seg�tsen neki… De kell a r�tushoz m�s is…

Kateg�ria: s�t�t, komor, �ltal�nos

M�faj: novella

Szerepl�k: Lucius Malfoy, Draco Malfoy, Hermione Granger, Perselus Piton

Figyelmeztet�sek: HP7-tov�bb�r�s, 16-os korhat�r

Egy�b megjegyz�sek: a halottid�z� verseket �n �rtam, ez�rt kicsi az es�lye, hogy a s�rba kergetett szomsz�d b�csin lenne valami hat�sa…

�rnyak birodalma

Draco v�r�sen �g� szemmel az apj�ra n�zett. L�tszott rajta, hogy 18 �ves kora ellen�re s�rt. Sz�ke haja k�cosan hullott a nyak�ba, de nem �rdekelte. Igazs�g szerint m�r semmi sem �rdekelte h�napok �ta. Kiv�ve egyetlen dolgot.

- Ap�m, seg�ts nekem! Tudom, hogy r�gen csin�lt�l m�r ilyet… Seg�ts… - k�rte k�ts�gbe esetten az apj�t. Luciusra emelte fak� sz�n�, boldogtalan szemeit.

A f�rfi az ablakn�l �llt, �s a h�fedte kertet n�zte. Arca nem �rult el �rzelmeket.

- Mondtam m�r Draco, hogy az a kamaszkori k�s�rlet�nk nem j�rt sikerrel. Nem tudtuk azt a l�nyt felt�masztani a hal�lb�l, hi�ba pr�b�ltuk… A nekromanci�ba nem lehet tudatlanul belev�gni! – hangja egyszerre csengett hat�rozottan, �s tal�n szomor�an. – Tudom, hogy hi�nyzik neked Perselus, de…

- Nincs de! Vissza fogom hozni! �gy vagy �gy; seg�tesz vagy sem; de visszahozom az �l�k k�z�! – sz�kkent talpra Draco a sz�k�b�l. – Majd megoldom valahogy n�lk�led… El�g sokat tudok m�r a t�m�r�l. Nem kell a szentbesz�d… - azzal csal�dottan elindult az ajt� fel�.

Lucius a t�gas nappali m�sik oldal�r�l figyelte fi�t. Fels�hajtott, a szeme el�rulta volna a lelke viharait, ez�rt tov�bbra is a kertet b�multa. Neki is hi�nyzott Piton. Alig hitte volna, hogy Dracot is ennyire megviseli az elveszt�se.

- J�l van, seg�tek. De csak az�rt, hogy legyen melletted valaki a szertart�son, aki k�t l�bbal �ll a f�ld�n… - morogta. A sz�ke ifj� megp�rd�lt a sark�n, �s felvidulva az apj�ra n�zett.

- K�sz�n�m, ap�m – arc�n hossz� id� �ta el�sz�r jelent meg mosoly. Lucius a fia fel� fordult, azt�n le�lt az �r�asztal�hoz. V�rakoz�an Dracora n�zett. A fi� k�zelebb l�pett az asztalhoz, de nem �lt le.

- Mondd a r�szleteket, Draco. Nem �rek r� eg�sz nap… - mondta kiss� t�relmetlen�l. Draco sz�lesebbre h�zta sz�j�t, egyre jobb kedve lett. Ismerte az apj�t, tudta, ha t�relmetlen, akkor nagyon �rdekli valami.

- J�v� cs�t�rt�k�n, a t�li napfordul� �jszak�j�n lesz a szertart�s. A Honestas-r�tust tervezem elv�gezni, a kell�kek fel�t m�r beszereztem.

- Rendben. Szeretn�k l�tni majd egy v�zlatot, vagy egy k�nyvet; hogyan is �p�l fel a ritu�l�! De el�re sz�lok, hogy egyetlenegy k�s�rletet tehetsz csak. Ha Perselus lelke nem t�r vissza az els� �r�ban, akkor nem bonyol�tjuk feleslegesen az �let�nket! Ha Perselus nem t�r vissza, akkor f�lbeszak�tjuk a ritu�l�t, �s v�gre belet�r�dsz, hogy meghalt! Nem fogok inferust csin�lni a bar�tomb�l…

- �rtettem, ap�m. Egy lehet�s�g, annyi is el�g lesz…

- Szerezd be miel�bb a hi�nyz� holmikat! H�tf�t�l �jra �s �jra �tbesz�lj�k a r�tus bizonyos pontjait!

- Igen, ez j� �tlet – b�logatott Draco. Elindult az ajt� fel�, azt�n megtorpant, �s visszafordult. – Lenne itt m�g valami, ap�m…

- Igen? Mi volna az?

- A szertart�shoz kell egy sz�z v�re. Az �rtatlan m�r meg van, de ide kellene hoznom a kast�lyba, hogy k�zel legyen hozz�nk, �s Perselus test�hez…

- Akkor hozd – morgott Lucius. – Nyiss ki neki egy vend�gszob�t! De nem szeretn�m megl�tni, hogy a h�zamban s�t�lgat egy vadidegen… Ha �ppen nincs r� sz�ks�ged, akkor maradjon a szob�j�ban…

- �gy lesz, ap�m.

- Perselus test�t majd �n elhozom a kript�b�l, te foglalkozz a t�bbivel…

- K�sz�n�m.

Draco p�ntek d�lut�nra minden sz�ks�ges alapanyagot, �s kell�ket beszerzett, ami a j�v� cs�t�rt�ki r�tushoz kell. R�ad�sul megfigyelte a sz�zet is, hogy mikor hagyja el az aurork�pz� �p�let�t. Hermione Granger semmit sem v�ltozott, mi�ta nem l�tta – pedig f�l �v is eltelt az utols� harcuk �ta.

A l�ny f�z�san �sszeh�zta mag�n a kab�tj�t, �s szinte mag�hoz �lelte a v�llt�sk�j�t, hogy esetleg m�g az is meleg�tse a fagyos sz�lben. A h� hangosan ropogott a l�ba alatt. K�s� d�lut�n volt m�r, �s lassan f�lhom�lyba burkol�zott a v�ros. Egy szemetes k�lv�rosi utc�ban kapott helyett az aurork�pz�, ahonnan kis�t�lt.

Lopva k�r�ln�zett, hogy h�nyan m�szk�lnak az utc�n ilyenkor. Sajnos n�h�ny ember pont egy kopott kocsir�l vitatkoztak, �gy nem tudott azonnal a sz�leihez hoppan�lni a kar�csonyi sz�netre.

Morgol�dva indult el az �ton egy kihaltabb utcar�sz fel�, ahonnan lebuk�smentesen elt�nhetett. Alig tett meg n�h�ny m�tert, mikor hirtelen valaki er�teljesen a karj�ba csimpaszkodott.

- Granger, micsoda meglepet�s – suttogta a hang, mire Hermione ledermedt. Egy magas, fekete kab�tos, eltakart arc� f�rfi �llt mellette. A l�ny sz�ve hatalmasat dobbant. Meg akart sz�lalni, de az idegen egyszer�en mag�val r�ntotta a semmibe; a legkev�sb� sem �rdekelve a muglik k�zels�ge.

Hermione t�dej�ben benn akadt a leveg�, �gy �rezte, menten megfullad, ha egy m�sodperccel is tov�bb tart a hoppan�l�s.

Egy pillanattal k�s�bb friss porh�ba zuhant. Sz�ve �sszevissza kalimp�lt, �s pr�b�lt leveg�h�z jutni. Azt�n �sszeszedte mag�t, �s p�lc�t r�ntva az elrabl�j�hoz fordult. Az ismeretlen lassan leh�zta a kab�tcsukly�t a fej�r�l, majd letekerte arc�r�l a fekete s�lat is.

Hermione s�padtan nyugt�zta, hogy csak Draco Malfoy �z�tt vele gonosz tr�f�t. �s a sz�ve…

- Mi az �rd�g volt ez, Malfoy? – rivallt a fi�ra. A sz�ke vigyorogva n�zett a l�nyra.

- Kihagyott a sz�ved, amikor mell�d �lltam… Kit v�rt�l, Granger? – k�rdezte g�nyosan. Hermione kez�ben megremegett a p�lca.

- Meg�tkozlak, ha nem mondod meg, mi�rt hozt�l ide! – a hangja is reszketett. K�r�ln�zett, de egy ismeretlen helyen tal�lta mag�t. F�ls�rt�en nagy volt a csend, �s a f�lhom�lyban nem lehetett igaz�n kivenni, hova is ker�ltek. T�vol a v�rost�l, ez biztos. Sokkal tiszt�bb, �s �lesebb volt a leveg�. Egy havas, egy�bk�nt csodasz�p kertben �lltak a f�k k�z�tt. A k�zelben egy hatalmas h�z n�tt ki a ligetb�l.

- Ink�bb azzal kezden�m, hogy a Malfoy-birtokon vagy. A h�zat �s a kertet olyan b�b�jok v�dik, hogy ne ford�thasd az itt lak�k ellen a var�zstudom�nyodat. Sem var�zsp�lc�val, sem egy�bbel… Sz�val feleslegesen fenyegetsz, Granger – morogta Draco.

- Haza akarok menni! Takarodj az utamb�l! – fogta m�g mindig a fi�ra a p�lc�j�t.

- Nem m�sz innen sehova!

- Ez emberrabl�s! Nagyon meg fogod �tni a bok�dat, Malfoy!

- Na persze… - vont v�llat a sz�ke. Fels�hajtott, azt�n a h�z fel� intett a l�nynak. – Gyere ut�nam, perceken bel�l teljesen s�t�t lesz…

- Dehogy megyek ut�nad! �n csak hazafel� megyek! – azzal elkezdett h�tr�lni a fi�t�l.

- Innen nem tudsz hoppan�lni, csak a kapun k�v�l lehet… Ak�rcsak anno a Roxfortb�l…

- Merre van azaz �tkozott kapu?

- Semerre, Granger! Ne is rem�nykedj.

- Pertificus Totalus! – �tkozta meg Dracot Hermione. A s�b�lv�ny�tok azonban hat�stalannak bizonyult. – Pertificus Totalus! – ism�telte �jra, eredm�nytelen�l. Malfoy g�nyos mosolya ut�n leengedte a p�lc�j�t.

- �n sz�ltam, s�rv�r�… Gyere ut�nam!

- Az ki van z�rva! Semmi k�z�nk egym�shoz! Elmegyek! – azzal siet�sen szedni kezdte a l�b�t a f�k k�z�tt Hermione. Draco el�vette a p�lc�j�t, �s egy n�ma �rt�ssal elg�ncsolta a l�nyt.

- Nem m�sz te sehova! Sz�ks�gem van r�d egy szertart�shoz! Aj�nlom, hogy k�vess, k�l�nben k�nyszer�teni foglak! �s hidd el, azt te sem akarod, s�rv�r�… - sziszegte d�h�dten. Hermione lassan felt�p�szkodott, �s k�ts�gbe esve a fi�ra n�zett. Malfoy vill�ml� szemekkel n�zett le r�.

- Ezt nagyon meg fogod b�nni, te szem�t… - suttogta halkan a l�ny, azt�n a h�zigazda ut�n indult.

Alig sz�z m�terre t�l�k a h�z kar�csonyi, f�ny�z� kivil�g�t�sa elk�pr�ztatta a szem�t. A leger�sebb �tkokon gondolkodott, hogy miket sz�rna Draco Malfoyra, ha volna �rtelme; amikor bel�ptek egy h�ts� ajt�n a konyh�ba.

Odabent meleg �s kellemes vacsoraillat fogadta �ket. A berendez�sr�l ler�tt, hogy messze a legdr�g�bb konyhab�tor az �szaki f�ltek�n.

Hermione szemforgatva n�zett k�r�l. A h�zi man�k n�m�n kivonultak a helyis�gb�l, hogy az �r �s a vend�ge egyed�l maradhassanak.

Draco levette a kab�tj�t, �s a l�nyra n�zett. Hermione m�g mindig g�rcs�sen szor�totta a p�lc�j�t, �s egy�ltal�n nem akart megv�lni a kab�tj�t�l, sem a s�lj�t�l, sem egy�b holmij�t�l.

- Megmutatom a szob�dat – mondta a sz�ke.

- Haza akarok menni, Malfoy – ellenkezett t�relmetlen�l a l�ny.

- De nem m�sz haza. Itt maradsz a h�zban eg�szen j�v� cs�t�rt�kig…

- Mi�rt?

- Mint m�r mondtam, sz�ks�g�nk van a v�redre egy szertart�shoz.

- Azt m�r nem! – csattant fel Hermione. Malfoy mintha meg sem hallotta volna az ellenkez�s�t.

- Azt nem k�rdeztem eddig, de ugye m�g mindig ap�ca-�letet �lsz?

- Ez hogy j�n ide? – kerekedett el a l�ny szeme.

- Sz�z v�rre kell a r�tushoz.

- �n ezt nem hallgatom tov�bb… Itt sem vagyok – morogta a l�ny, �s sarkon akart fordulni, hogy kimenek�lj�n a meleg konyh�b�l, ami egy�bk�nt olyan j�l esett a f�radt, f�z�s test�nek. Draco azonban elkapta a v�ll�t, �s visszar�ntotta az ajt�t�l.

- Nem m�sz sehova! Nem fogok t�bbsz�r ilyen gyeng�d lenni hozz�d, s�rv�r�! Gyere, megmutatom a szob�dat! �s vetk�zz m�r le…

Hermione el sem tudta k�pzelni, hogy mi�rt nem szakadt a fi�ra a mennyezet, hiszen olyan v�gtelen gy�l�letet �rzett ir�nta. Lassan elkezdte kigombolgatni a kab�tj�t, azt�n a h�zigazd�ja ut�n indult.

- Ezt nagyon meg fogod m�g keser�lni… �n ugyan nem adom a v�rem semmilyen szertart�shoz… M�g akkor sem, ha meg�lsz, te rohad�k… Merlinre, any�dnak nincs jobb dolga, mint a lakberendez�s?

- Hallgass! Az any�mr�l egy sz�t se, Granger! – n�zett a h�ta m�g� Draco, ahogy v�gigvezette a l�nyt egy folyos�n. A falakon szomor� �s bor�s hangulat� festm�nyek l�gtak.

- Akkor sem fogok a beteges �r�lts�geidben seg�dkezni, Draco! Ezt jobb, ha elfelejted! – morogta a l�ny.

- Ha nem adod �nk�nt a v�redet, akkor egyszer�en kiv�reztetlek az olt�ron. Mit sz�lsz? – pillantott vissza d�h�sen a vend�g�re. Hermione szeme f�nytelen�l meredt r�. Alig akarta elhinni, amit hallott. Draco �r�mmel nyugt�zta, hogy szavai el�rt�k a kell� hat�sukat. – Egy�bk�nt maga Perselus aj�nlott t�ged a feladatra. Sejtette, hogy m�g mindig f�lted az erk�lcs�det… Sz�nalmas vagy.

- Micsoda? Piton professzor? Hiszen majdnem egy �ve meghalt…

- Felt�masztjuk, Granger… Felt�masztjuk.

- Az lehetetlen, hogy �n ebben a fekete ritu�l�ban r�szt vegyek… Nem… �n sosem folyamodn�k ilyesmire… �n nem seg�tek… Keress m�st, Malfoy… - ellenkezett megint a l�ny, ahogy ki�rtek az el�csarnokba. – Ha nem any�d, akkor a dekadens ap�d a klasszicizmus megsz�llottja?

- Fogd m�r be a sz�dat! Egy�ltal�n ne sz�lalj meg, Granger! – szisszent fel Malfoy. – Semmi k�z�d a csal�domhoz, vagy a terveinkhez! Te csak egy eszk�z vagy a r�tusban, semmi t�bb! Nem k�rdeztem a v�lem�nyedet, nem k�rtem beleegyez�st, sem komment�rt…

- De ez egyszer�en felh�bor�t�… Hogy mersz elrabolni egy embert London k�zep�r�l? – k�rdezte m�rgesen Hermione, ahogy elindult a fi� m�g�tt a felfel� vezet� l�pcs�n. Draco megtorpant, p�lc�t r�ntott, �s a l�ny fel� fordult. Var�zsp�lc�j�t egyenesen Hermione nyaki �t�er�nek szegezte.

- Nem tudsz var�zsolni a h�zban, Granger. Nem tudod magad megv�deni. Szerinted t�nyleg az a megold�s ilyenkor, hogy engem bosszantasz? Ne hidd, hogy lelkiismereti k�rd�st csin�lok egy fegyvertelen megk�nz�s�b�l… Hallgass, ha mondom! – sziszegte k�zvetlen k�zelr�l. Hermione csak ijedten nyelt egyet. – Ha valaha ki akarsz innen jutni �lve, ami egy�bk�nt mocskos s�rv�r�eknek eddig nem siker�lt, akkor minden parancsomat teljes�ted, vil�gos? – a l�ny csak b�lintott egyet v�laszul.

Kezdte elhinni, hogy val�ban nagy bajba ker�lt. A vend�gszob�ba vezet� emeleti folyos�n egy l�lek sem j�rt, Draco vid�man ment el�l, mutatva az utat.

Amikor meg�llt a hossz� folyos� egyik ajtaja el�tt, a l�nyra n�zett.

- Itt vagyunk – azzal benyitott a szob�ba. Odabent lak�lyos b�torok �s sz�nek fogadt�k �ket. Ez a helyis�g sz�zad eleji st�lus szerint volt berendezve. Hermione fels�hajtott, azt�n letette a t�sk�j�t, majd a kab�tj�t is az egyik sz�kre dobta.

Draco kedvtelve figyelte a mozdulatait.

- Nem akarlak b�ntani. Cs�t�rt�kig biztosan nem… Ha seg�tesz, �s j�l viselkedsz, akkor elenged�nk, Granger… - morogta a l�nynak.

- Ap�d mit sz�lt, amikor megtudta, hogy �n leszek az �ldozat? – k�rdezte halkan Hermione.

- Nem tudta – sz�lalt meg egy d�h�s hang Draco h�ta m�g�tt. Lucius Malfoy l�pett be a nyitott ajt�n. Egy pillanatra a fi�ra n�zett, azt�n visszafordult a vend�g�k fel�. – De nem �r�l neki… - grimaszolt, majd a fi�hoz l�pett. – Egy s�rv�r�t hozt�l ide, Draco? – k�rdezte fojtott hangon Dracot�l. – R�ad�sul h�ny �ves? Fogadni mern�k, hogy m�r nem sz�z…

- Piton aj�nlotta Grangert… �s n�zz csak r�, biztosan nem volt m�g senkivel… - r�zta meg a fej�t az ifj�. Lucius d�h�sen fels�hajtott, �s a fia kez�be nyomta a var�zsp�lc�j�t. Hermione fel� fordult, aki ijedt tekintettel figyelte az esem�nyeket, alig m�sf�l m�teres t�vols�gb�l.

- Ms Granger, �ldozott m�r a bujas�g olt�r�n? – k�rdezte hidegen az id�sebbik Malfoy. Hermione csak felhorkantott v�laszul, nem k�v�nt nyilatkozni a t�m�ban. Ekkor Lucius, szikr�z� szemmel a l�nyhoz l�pett, �s elkapta a nyak�t. Er�teljesen megszor�totta a tork�t, �s �lvezettel n�zte, ahogy a l�ny pr�b�l elmenek�lni el�le.

Hermione minden igyekezet�vel el akart szabadulni a f�rfi kezei k�z�l, de Malfoy a falhoz l�kte a l�nyt, hogy ne tudjon feleslegesen mozogni.

Felh�zta a l�ny szokny�j�t a combj�n, azt�n hideg ujjaival a bugyij�ba ny�lt. Hermione feljajdult a k�ny�rtelen �rint�st�l. Malfoy g�nyosan mosolyogva nyugt�zta, hogy a foglya �sszeugrik a f�jdalomt�l; pedig igaz�n m�g bele sem m�lyesztette az ujjait. Tekintet�ben ismeretlen f�nyek gy�ltak, Hermione undorodva figyelte a vidor l�ngocsk�kat. Mindk�t kez�vel, egyre k�ts�gbeesettebben igyekezett ell�kni mag�t�l Malfoyt; de mit sem �rt pr�b�lkoz�s�val. Lucius megvetette a l�b�t, �s m�g er�sebben szor�totta Hermione tork�t. A l�ny szem�be k�nnyek sz�ktek; de �sszeszor�totta ajk�t, nehogy m�g egy jajsz� elhagyja sz�j�t. Nem akart tov�bbi �r�m�ket okozni a f�rfinak.

Lucius m�g egyszer, �s egyel�re utolj�ra a l�nyba cs�sztatta k�z�ps� ujj�t; v�gyakozva fels�hajtott. Elfojtott egy halk ny�g�st, majd elengedte a vend�g�t, �s ell�pett t�le. Megfordult, a fi�hoz ment, elvette t�le a k�gy�fejes p�lc�j�t.

- Szerencs�nk van, Draco, val�ban sz�z – morogta mintegy mell�kesen. – Negyed �ra m�lva vacsoraid�. Ne k�ssetek! – azzal kis�t�lt a szob�b�l.

Draco b�szk�n mosolyogva n�zett apja ut�n, azt�n a l�nyhoz fordult. Hermione m�g mindig a fal mellett �llt, �s a nyak�t d�rzs�lte, miut�n visszasim�totta mag�ra a szokny�j�t. A sz�ke hideg tekintettel figyelte Grangert.

- Most megtanulhattad, hogyan besz�lj ap�mmal. Ne h�vd ki magad ellen a haragj�t…

- �n nem… - suttogta elcsukl� hangon Hermione. M�g sajgott neki Malfoy �rint�se.

- Ha j�t akarsz magadnak, messze elker�l�d �t… Cs�t�rt�kig biztosan nem fog b�ntani; de ut�na… az csakis t�led f�gg… L�ttam, hogyan n�zett r�d… �s ez nem b�ztat� jel sz�modra… - vigyorgott Draco. Hermione s�padtan l�pett k�zelebb a fi�hoz. Remegett a sz�ja.

- �n ezt nem akarom csin�lni, Draco. �lj meg most…

- Eszemben sincs meg�lni t�ged. Ne l�gy ostoba! – morogta a sz�ke. – Igyekezlek t�vol tartani az ap�mt�l, de neked is j�l kell viselkedned, hogy kegyes legyek…

Hermione csak k�nyszeredetten b�lintott egyet. K�rdezni akart m�g valamit, de k�ptelen volt egyebet kiny�gni. Legsz�vesebben elb�jt volna valahova, vagy lefek�dt volna aludni; h�tha mire fel�bred, r�j�n, hogy ez csak egy �jabb r�m�lom volt, semmi m�s.

- Vacsora ut�n megmutatom a k�nyvet, amelyben a r�tust tal�ltam. Este besz�lek Pitonnal, holnap m�r te is tal�lkozhatsz vele – sz�lalt meg Draco v�g�l.

- M�rmint a szellem�vel?

- Igen. A teste egyel�re el�g… cs�nya l�tv�ny. De ha k�v�ncsi vagy r�, vacsora ut�n megmutathatom…

***

Hermione a vacsora alatt egy sz�t sem mert kiny�gni. Lucius �s Draco sem sz�ltak egym�shoz, csak n�m�n elfogyasztott�k a fog�sokat. Az id�sebbik Malfoy gyilkos pillant�sokat vetett a l�ny fel�, ez�rt Hermione sokkal ink�bb a t�ny�rj�ra koncentr�lt, mint amennyire val�j�ban �rdekelte volna a tartalma.

Asztalbont�s ut�n Draco egy fejbiccent�ssel jelezte a griffend�lesnek, hogy k�vesse �t. Lucius csak hidegen v�gign�zett rajta, azt�n fel�llt, �s kis�t�lt a helyis�gb�l. Hermione vett egy m�ly leveg�t, azt�n a sz�ke fi� ut�n indult.

Draco a csal�di k�nyvt�r fel� vette az ir�nyt. Felmen�i �ri�si, fekete m�gi�val foglalkoz� gy�jtem�nyt hoztak �ssze egy hatalmas alapter�let� szob�ban. Amikor Hermione bel�pett a helyis�gbe, r�gt�n r�j�tt, m�r csak a k�nyvgerincek szignumaib�l, �s a k�nyvek c�m�b�l is, hogy nagyon nagy bajban van. Mostanra v�g�rv�nyesen tudatosult benne, hogy minden szav�ra �s szemvillan�s�ra vigy�znia kell.

A polcok roskad�sig tele voltak s�t�t var�zslatokat tartalmaz� k�nyvekkel, a piacon fellelhet� �s tiltott p�ld�nyokkal egy�tt.

Draco m�r k�r�l sem n�zett, egyenesen az �r�asztalhoz ment; amit a h�napok alatt m�r teljesen belakott. K�nyvkupacok tornyosultak rajta, alig lehetett �tl�tni felette. Egy dr�ga Tiffany-l�mp�n �s egy �vegg�mb�n k�v�l csak k�nyvek �s jegyzetek bor�tott�k. A sz�ke most nem �lt le, hanem elvette a legfels�, nyitott k�nyvet a kupacr�l.

- Olvasd el, ilyen lesz a szertart�s. Holnap este r�szt vehetsz a sze�nszon, ha akarsz besz�lni Pitonnal. Vas�rnap mindannyian pihen�nk, mert h�tf�n elkezd�dik a felk�sz�l�s, �s a b�jt. H�tf�n a h�svar�zslatokkal helyre�ll�tjuk Piton test�t. Kedden j�n a v�rvar�zslat, szerd�n a sz�vet-helyre�ll�t�s. A szerda �jszak�t mellette t�lt�d, hogy a leveg� megteljen az �rtatlans�goddal – vigyorgott Draco. Hermione elvette a k�nyvet, �s bele-belepillantott; de els�sorban a fi� mondataira figyelt. Amikor meghallotta, hogy a szerda �jszak�t a holttesttel fogja t�lteni, els�padt.

- Micsoda? Ott kell aludnom mellette?

- Nem musz�j aludnod… Fel�lem virraszthatsz is, nem �rdekel – vonta meg a v�ll�t Malfoy. – Cs�t�rt�k reggel kezd�dik az igazi felk�sz�l�s – folytatta ink�bb a r�vid ismertet�t. – Addigra Piton teste m�r �letre k�sz, csak a lelket kell visszah�vni bel�. Este kilenckor kezdj�k a szertart�st, �s csak egy lehet�s�g�nk lesz. Sz�val ne sz�rd el, vil�gos, Granger?

- I…igen.

- �jf�lre tudni fogjuk a v�geredm�nyt. Van k�rd�sed?

- Mi lesz, ha inferust csin�lunk bel�le? Ha csak egy �l�halott-�llapotig jutunk? – k�rdezte halkan Hermione.

- Ez egyed�l a te �rz�seidt�l f�gg, jobb, ha tudod. Ha nem akarod el�gg� a sikert, nem is fog �sszej�nni… Teh�t akard, hogy Piton visszat�rjen!

- �s ha v�mp�rr� v�lik, mert a lelke megr�szeg�l a v�rt�l? Olvastam valami hasonl�t egyszer…

- Ha v�mp�rr� v�lik, akkor te leszel az els� vacsor�ja, Granger… - szisszent fel Draco. Hermione nem tudott v�laszolni, csak leroskadt egy fotelbe. A kez�b�l kihullott a k�nyv, de �szre sem vette. Egyszer�en megfordult vele a szoba. Nagyon kell igyekeznie, hogy ne � legyen Piton els� �ldozata… Nem akar v�mp�rr� v�ltozni… Csak az �let�t akarja visszakapni… Legsz�vesebben felpattant, �s elrohant volna; �m nem volt hova menek�lnie a h�zban. Nem ismerte a j�r�st, csak azt az egy folyos�t, ahol az eb�dl�be, �s a szalonba lehet lejutni.

Draco felvette a k�nyvet, �s villog� szemmel megint a l�ny kez�be nyomta. Hermione azonban k�ptelen volt ak�r egyetlen sort is elolvasni bel�le. �gy �rezte, hogy a k�r�l�tte �rv�nyl� s�t�t var�zslatok val�s�ggal megfojtj�k. Alig kapott leveg�t, �s nem tudott gondolkodni.

- Mi van veled, Granger? – mordult r� Malfoy. – Olvasd el, azt�n menj a szob�dba!

- Nem mehetn�k ki innen? Nem vagyok j�l… - n�zett k�r�l Hermione. A s�t�t �s gonosz k�nyvek szinte morogtak a l�nyra a polcokr�l.

- Menj a szob�dba! – s�hajtotta unottan Draco. – Legal�bb megtanultad, hogy nem minden k�nyvt�rban tudsz b�k�vel olvasni… - villant �t egy g�nyos mosoly az arc�n. Hermione szinte kimenek�lt a helyis�gb�l. �gy t�pte fel az ajt�t, mintha kergetn�k. A folyos� f�ny�z� megvil�g�t�sa azonban hirtelen elvak�totta a k�nyvt�ri f�lhom�ly ut�n, �gy egyenesen Luciusba rohant.

Szerencs�tlen�l megt�ntorodott, miut�n nekiesett a f�rfi mellkas�nak. A k�vetkez� pillanatban m�r a volt hal�lfal� l�b�n�l fek�dt.

Lucius Malfoy hidegen n�zett v�gig a l�nyon. Sz�ja d�h�sen megr�ndult.

- Hova ilyen siet�sen, kedves vend�g? – k�rdezte olyan �llel, hogy Hermione ink�bb visszasomford�lt volna a gonosz k�nyvt�rba.

- A szob�mba – ny�gte a l�ny, azt�n megtapogatva a nyak�t lassan fel�lt. Lucius azonban el�kapta a p�lc�j�t, �s a l�nyra szegezte.

- Val�ban? – k�rdezte fagyosan a f�rfi.

- Igen – s�hajtotta Hermione. Malfoyra n�zett, mit sem t�r�dve a r� ir�nyul� p�lc�val.

- Milyen egyszer� is volna most meg�ln�m… M�g egy korccsal kevesebb rohang�lna a vil�gban… Merlinre, milyen egyszer� is volna – morogta Lucius, mintha val�ban hezit�lna egy percig, azt�n m�gis eltette a p�lc�j�t. Elfojtott egy s�hajt, azt�n �tl�pett a l�nyon. – M�g tal�lkozunk, Ms Granger… - azzal tov�bbment a folyos�n.

Hermione remeg� sz�jsz�llel n�zett ut�na. K�b�n felt�p�szkodott, felvette az elejtett k�nyvet, azt�n gyorsan megkereste a szob�j�t, �s bez�rk�zott.

Eg�sz este a r� v�r� szertart�st olvasta. Minden tagja remegett, miut�n megtudta, hogy mit v�rnak t�le. Az, hogy met�lje �ssze az ujjait, �s csepegtessen v�rt Pitonra; m�g a kisebb gond volt. El�tte neki kell m�gikus v�g�sokat v�gezni a halott mellkas�n; �s t�bbek k�z�tt ritu�lis cs�kot kell v�ltania a r�sztvev�kkel. K�r�lbel�l sejtette, hogy itt �rt v�get az �lete. � ugyan k�ptelen lesz Lucius Malfoy sz�j�hoz �rni…

Lassan azt sem b�nta volna, ha azonnal �s v�ratlanul elhal�lozik. A szob�j�n t�lr�l k�s�rteties hangok t�rt�k meg a csendet. Egy ideig pr�b�lt nem figyelni r�juk, de a h�rg�s �s suttog�s �thatolt minden falon, ajt�n �s ablakon.

Hermione bez�rta ugyan az ajt�t, de tudta, hogy nem sokra megy vele. Szent meggy�z�d�s�v� v�lt, miut�n vagy k�t �r�n kereszt�l hallgatta a v�rfagyaszt� zajokat; hogy nem csak a k�nyvt�r gonosz, hanem az eg�sz h�z. Minden falat �s termet �titatott az �vsz�zadok alatt felgy�lemlett gonoszs�g.

Hajnalig csak fek�dt az �gyban, �s a p�lc�j�t szorongatta, h�tha r� akar t�rni valaki, m�g alszik. Kisebb var�zslatokat el tudott vele v�gezni, p�ld�ul k�pes volt f�nyt, vagy t�zij�t�kot b�v�lni, sz�lt okozni, vizet locsolni, �s t�rgyakat lebegtetni vele. Azon gondolkodott, hogy ezt vajon sz�ks�g eset�n bevetheti-e Malfoy ellen. Ak�rmelyik Malfoy ellen…

Amikor az ablakon t�l hajnalodni kezdett, akkor aludt el. Nem pihenhetett sok�ig, mert k�t man� hoppan�lt a szob�j�ba reggel nyolc �ra tizen�tkor. Az egyik fel�bresztette, �s egy reggeliz� t�lc�t var�zsolt a k�cos, �lmos Hermione el�.

A m�sik eszeveszett sebess�ggel rendet tett az egy�bk�nt t�k�letes rend uralta szob�ban. N�h�ny perc alatt v�geztek, azt�n t�voztak. A l�ny kedvetlen�l n�zegette a reggelij�t, nem akarta elhinni, hogy nem siker�lt fel�brednie a r�m�lomb�l.

Eg�szen d�lig egyed�l t�bl�bolt a szob�j�ban. A felt�maszt� r�tust olvasta el �jra �s �jra, egyre nagyobb ellenszenvvel gondolva a m�veletre. D�lben Draco leparancsolta az eb�dl�be, hogy eb�dezzenek egy�tt. Igaz, egyetlen �rva sz�t sem sz�lt a vend�g�hez; Hermione m�gis fell�legzett egy kicsit, hogy tal�n m�gsem feledkezett meg r�la. Bele sem akart gondolni, hogy ak�r t�bb id�t is el kell t�ltenie a Malfoy k�ri�ban, mint sz�ks�ges volna.

Eb�d ut�n Draco visszak�ldte a szob�j�ba, ahol estig rostokolt. Az �r�k csigalass�s�ggal teltek. M�szk�lt, hosszasan kib�mult az ablakon, lapozgatta a fekete m�gi�s k�nyvet. Sosem gondolta volna, hogy valaha undorral fog n�zni egy k�tetre.

Odakint m�r s�t�tedett, amikor Draco kopog�s n�lk�l r�t�rte az ajt�t. Hermione az �gyon hasalt, �s m�g mindig a k�nyvet olvasgatta.

- Gyere vacsor�zni!

- Nem vagyok �hes – r�zta meg a fej�t a l�ny. Malfoy csak megvonta a v�ll�t.

- Akkor vacsora ut�n, a k�nyvt�rban megid�zz�k Piton szellem�t…

- �n ebben nem akarok r�szt venni – s�hajtotta Hermione. – Szerintem ez az eg�sz �r�lts�g. Nem volna szabad senkit visszar�ngatni a t�lvil�gr�l, Draco… El kellene engedned �t…

- Ne besz�lj ostobas�gokat, s�rv�r�! �r�lj, hogy �lsz… - sziszegte a fi�. – Piton nem fog �r�lni, hogy nem akarsz besz�lni vele.

- Piton halott, �s nem hiszem, hogy ezen v�ltoztatnunk kellene…

- Ha csak bosszantani tudsz, t�bb� ki se nyisd a sz�dat, Granger! – rivallt r� Malfoy a l�nyra, azt�n kiviharzott a szob�b�l, �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t. Hermione f�radtan tette le a fej�t a nyitott k�nyvre. Hihetetlennek t�nt sz�m�ra, hogy Draco ennyire ragaszkodott valakihez, hogy ekkora b�nt is elk�vetne �rte. A holtak felt�maszt�sa m�g a var�zsl�k k�z�tt is megvetend� cselekedet volt.

R�ad�sul Hermione �s Draco m�g nagyon fiatalok voltak a szertart�shoz, teh�t biztos, hogy nem fog siker�lni… Hacsak Lucius Malfoy nem tud valami praktik�t; de �gy t�nt, neki egyel�re az is b�ven el�g, ha megdermesztheti Hermion�t a tekintet�vel. Semmi hozz�sz�l�sa, vagy k�l�nleges �tlete nem volt, hogy mivel tehetn�k sikeress� a r�tust. Mintha nem is �rdekeln� a v�geredm�ny.

Hermione sejtette, hogy a f�rfinek �gy sem Piton felt�maszt�sa j�r az esz�ben…

A k�nyv felett nyomta el az �lom. Sok�ig nem �lmodott semmir�l �lmodott semmir�l, azt�n egyszer csak Piton megjelent az �gya mellett, ahol a l�ny �ppen olvasott. Hermione ereiben megfagyott a v�r.

Piton g�nyosan elh�zta a sz�j�t, ahogy v�gign�zett a volt di�kj�n.

- Sz�nalmas, hogy egy griffend�lesen m�lik az �letem. Sz�nalmas �s ironikus – jegyezte meg a f�rfi. Hermione vett egy m�ly l�legzetet, �s fel�lt az �gy�n. Minden tagja elzsibbadt m�r.

- Ez csak egy �lom, Hermione – morogta maga el�. Lehunyta a szem�t, azt�n kinyitotta; de nem t�nt el a volt tan�ra. Ak�rmennyire er�ltette az agy�t, nem tudta ir�ny�tani a t�rt�n�seket.

- Val�ban �lom? Akkor mit keresek itt?

- Fogalmam sincs – ismerte el Hermione. Eddig sosem �lmodott Pitonnal.

- Akkor el�rulom. Maga nem volt hajland� besz�lni velem ma este, h�t k�nytelen voltam �n felkeresni…

- Hiszen meghalt… - vett egy m�ly leveg�t a l�ny. �rezte, ahogy �ssze-vissza kalimp�l a sz�ve, �s alig �szrevehet�en izzadni kezd. – Maga m�r meghalt, �n pedig csak �lmodom… Nincs sz�ks�ged erre az �lomra, Granger… �bredj fel… B�ven el�g neked a val�s�g is… Gyer�nk m�r… - ny�sz�r�gte mag�nak, de m�g mindig nem tudta ir�ny�tani az �lm�t.

- Erre az �lomra, ahogy eml�tette, Ms Granger; sokkal nagyobb sz�ks�ge van, mint gondoln�… - fintorgott Piton. – Ha seg�t nekem, seg�thetek mag�nak elt�nni innen.

- Hogyan? Lucius Malfoy nem fog elengedni… - h�zta el a sz�j�t Hermione.

- Ez legyen az �n gondom.

- Legyen a hal�la a maga gondja! T�r�dj�n bele, hogy ennyi volt…

- Ha bele kell t�r�dn�m, akkor maga is t�r�dj�n bele, hogy Lucius sosem fogja elengedni, �s mag�nak is ennyi volt… - vont v�llat Piton hidegen. Hermione megr�zk�dott. Luciusra m�g csak gondolni sem akart. – Higgye el, Ms Granger, sz�ks�ge van a seg�ts�gemre; ahogy nekem a maga v�r�re…

- De ez b�n, amit k�r! A tan�rom volt, nem k�rhet ilyet… Egy�ltal�n minek besz�lgetek magammal… ez csak egy �lom… a saj�t f�lelmem kivet�l�se… - hanyatlott a p�rn�ira Hermione. Vett egy m�ly leveg�t, �s m�g egyszer utolj�ra megpr�b�lta elt�ntetni az �gya mellett �ll� Pitont.

A f�rfi azonban egyre d�h�sebbnek t�nt.

- Nem tud ir�ny�tani, j�jj�n m�r r�! Nem tartozom az �lm�hoz! – rivallt a l�nyra. Odal�pett szorosan az �gya mell�, elkapta Hermione v�ll�t, �s mag�val r�ntotta semmibe.

Hermione sz�delegve akart megkapaszkodni valamiben, nehogy elessen. Az utols� pillanatban Piton a karj�n�l fogva megragadta, �s talpra �ll�totta. Egy fekete teremben �lltak, ahol semmi sem adott f�nyt.

Hermione eg�sz test�ben remegett.

- Hol vagyunk? – k�rdezte halkan a f�rfit�l. Amikor Piton elvette a kez�t r�la, majdnem els�rta mag�t. �rezte, ahogy az idegei felmondj�k a szolg�latot. Egy vadidegen, s�t�t helyen a halott professzor�val…

- Ahol az �let �s a hal�l tal�lkozik. Csak nem f�l, Ms Granger? – k�rdezett vissza g�nyosan Piton. Hermione lenyelte a k�nnyeit.

- Fel akarok �bredni…

- Majd fel�bred, ha �n is �gy akarom… - morogta Piton. – De egyel�re besz�lget�nk…

- Hiszen �n nem is id�ztem meg… Hagyjon…

- N�zzen r�m, Granger! – morogta a f�rfi. Hermione a vaks�t�tben felemelte a fej�t, valahova arra, ahol Pitont sejtette. Igyekezett visszafojtani a remeg�s�t, �s im�dkozott, hogy a volt tan�ra ne �rezze meg rajta a f�lelm�t. Pr�b�lt er�snek t�nni, �s nem �sszeesni. – Seg�tek mag�nak, ha a v�r�t adja a szertart�shoz. Ez a s�t�ts�g v�r minden hitetlenre a hal�l ut�n… Ebben nem lehet �p �sszel kib�rni az id�k v�gezet�ig… Mentsen meg! Sosem k�rtem ilyet senkit�l, de a sors ilyen gal�d j�t�kot �z velem…

- De ez…

- Messzir�l �rezni mag�n, hogy h�v� l�lek! Maga tal�n elker�lheti ezt az �r�k t�velyg�st, de �n ide lettem k�rhoztatva…

- A v�gzet�t senki sem tudja �t�rni. A val�s�g sem megv�ltoztathat�… Mindenkit utol�r a hal�l… - suttogta halkan Hermione. Maga sem �rtette, hogy van b�tors�ga ellenkezni a f�rfival. Csak abban volt biztos, hogy a felt�maszt� szertart�shoz nincs ereje, nincs mersze.

Piton d�ht�l l�ngol� tekintettel megperd�tette a l�nyt, �s egy kev�sb� s�t�t pont ir�ny�ba ford�totta a fej�t, hogy k�telez�en egy bizonyos helyre n�zzen.

Hermione szeme lassan megszokta a s�t�ts�get, �s a f�lhom�lyos r�sz n�melyest kivil�gosodott a percek m�l�s�val.

- A val�s�gra k�v�ncsi? Tess�k, itt van az �n val�s�gom! – morogta Piton. A k�p, ami Hermione tekintet�t lek�t�tte, borzalmas volt. Egy felnyitott kopors�ban egy oszl�f�lben l�v� halott fek�dt. Nyomokban felismerhet� volt a hossz�, fekete haja, �s a f�rfias �lla. S�padt feh�r b�re az arccsontjaira simult, szinte pap�rszer�v� v�lt.

Hermione k�nnyei el�t�rtek, �s el akarta r�ntani a fej�t, de Piton er�sen tartotta, �gy csak a szem�t tudta lehunyni.

- Engedjen el…

- Seg�tsen nekem!

- Engedjen el… - s�rt Hermione. Minden porcik�j�t olyan f�lelem j�rta �t, hogy eddig sosem hitte, ilyen is l�tezhet. Rettegett, hogy sosem l�tja t�bb� a csal�dj�t, a bar�tait, vagy a napf�nyt.

Piton megkegyelmezett, �s elengedte a l�nyt. Hermione r�gt�n elfordult, igyekezett a kopors�t�l �s a mellette �ll� f�rfit�l is t�volabb ker�lni. Bizonytalanul elindult a s�t�tben, de sehova sem �rkezett meg. Mintha nem lett volna t�r, csak �r�k feketes�g.

- Innen nincs ki�t. Akinek itt rostokol a lelke, nem szabadulhat innen… Itt m�g csak egy rem�nyt ad� kapu sincsen, hogy esetleg azon t�vozhasson valaki egyszer, valamikor… Seg�tsen, �s akkor kijutok innen… Seg�tsen, �s maga is megszabadulhat Malfoyt�l…

- Tapasztalatlanok vagyunk… El fogunk rontani valamit… Nem akarok inferust csin�lni mag�b�l, professzor…

- Dolgozzanak �ssze, �s oldj�k meg! �lni akarok! Ahogy maga is!

- Hagyjon b�k�n… Csak engedjen vissza a szob�ba… El akarok menni…

- Innen sosincs ki�t… - s�hajtotta Piton, azt�n egy pillanat m�lva elt�nt a hangja, a k�d�s alakja, a s�t�ts�g, �s m�g a kopors� is. Hermione riadtan �llt a szob�ja k�zep�n, �s csak nehezen �rtette meg, hogy v�ge van a r�m�lomnak.

M�g egy percig meredt maga el�, azt�n �sszeesett; mintha �lomba zuhant volna.

***

Maga sem tudta, hogy mennyit aludt. Amikor fel�bredt, hideg k�v�n fek�dt egy f�lhom�lyos helyis�gben. Nem a szob�j�ban volt, ott puha sz�nyegeken lehet j�rni…

Zsibbadtan n�zett k�r�l, ahogy fel�lt. Az eg�sz terem mintha ingott volna, �s a falak sem voltak tal�n mozdulatlanok. Hermione csak hossz� percek ut�n j�tt r�, hogy reszket. A kivil�g�tatlan helyis�get ismer�snek tal�lta; noha esk�dni mert volna r�, azel�tt m�g sosem j�rt ott.

Megl�tszott a lehelete, annyira hideg volt odabent. Lassan fel�llt, hogy k�r�ln�zzen a teremben. �don b�torok, �r�asztal, k�nyvespolc. Az ablakon vastag s�t�t�t�. A helyis�gben k�t olt�r. A t�volabbin r�ad�sul volt valami. Valami nagy.

Hermione nyelt egyet, majd k�zelebb l�pett. Piton kopors�ja volt. Szerencs�re le volt z�rva a fedele. Remeg� k�zzel ny�lt fel�je, azt�n m�gis visszar�ntotta.

Egy�ltal�n hogy ker�lt oda? Piton j�tssza vele ezt az �r�letet tov�bbra is? Vagy m�r m�s pr�b�l sz�rakozni az idegeivel? Legsz�vesebben elrohant volna, de nem volt ki�t. Siet�sen k�rbe n�zett, de a teremnek nem volt ajtaja.

Lehunyta a szem�t, azt�n �jra kinyitotta, �s ism�t k�rben�zett. Az ajt� tov�bbra sem ker�lt a l�t�mezej�be. Hogy j�hetett be egy olyan helyis�gbe, aminek nincs ajtaja? Ugyan, ez kiz�rt. Nyilv�n van egy titkos ajt�, valamelyik falon… Lassan tapogatni kezdte a j�ghideg falakat, m�gsem tal�lt semmit, ami egy ajt� l�t�re engedett volna k�vetkeztetni.

Igyekezett nem p�nikba esni, de fogalma sem volt, hogyan juthatna ki az ajt� n�lk�li, s�t�t �s kopors�s szob�b�l. Olyan gyorsan forgatta a fej�t, hogy szinte belesz�d�lt.  Az olt�ron remegni kezdett a kopors�, azt�n lassan, nyikorogva kiny�lt.

Hermione felsikoltott, �s a k�vetkez� pillanatban a saj�t �gy�n fekve riadt fel. A k�nyelmes �gyon, meleg szob�ban fek�dt. A szertart�sk�nyv pihent a feje alatt.

Fel�lt, igyekezett leveg�h�z jutni, �s legy�zni a remeg�s�t. A sarokba haj�totta a k�nyvet, azt�n eld�lt az �gyon, �s hajnalig b�multa a mennyezetet.

Az eg�sz napot a n�gy fal k�z�tt t�lt�tte, csak �tkezni hagyta el a szob�t. Vas�rnap este Draco kiparancsolta a kertbe, hogy s�t�ljanak egyet. A s�t�t liget, �s a kivil�g�tott h�z k�l�n�s kontrasztot �bresztett Hermione lelk�ben. Mintha egy k�peslapot n�zne, egy r�miszt� k�peslapot, ami rossz �rz�seket kelt az emberben.

Sz�tlanul l�pegetett Malfoy m�g�tt, a h� hangosan ropogott a talpa alatt. A sz�ke egyenesen egy kapuhoz kalauzolta.

- P�ntek reggel ezen t�vozhatsz, ha siker�l a terv�nk – morogta Draco, �sszeh�zva a kab�tj�t. Hermione csak b�multa a hatalmas, kov�csoltvas kaput; �s semmire sem v�gyott jobban, mint kijutni rajta.

- J� is lenne… - suttogta a l�ny, azt�n elh�zta a sz�j�t.

- Im�dkozz, hogy ne cs�sszon hiba a sz�m�t�sainkba, Granger! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer pont a te erk�lcs�d v�lik hasznomra…

- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer elrabolsz…

- A c�l szentes�ti az eszk�zt, s�rv�r� – vont v�llat Malfoy. Megborzongott a hideg sz�lben, ez�rt visszaindult a h�z fel�. – Menj�nk vissza, teljesen �tfagytam.

- Draco… k�rdezhetek valamit? – sietett a sz�ke ut�n Hermione, majd amikor Malfoy meg�llt, �s a l�nyra n�zett, nyelt egyet.

- Mi van?

- Te is Pitonnal �lmodsz �jszak�nk�nt?

- Milyen ostoba k�rd�s ez? – horkant fel Malfoy.

- �jjel vele �lmodtam. F�lelmetes volt… Azt akarta, hogy seg�tsek neked…

- Besz�lt hozz�d?

- Igen, mindenf�l�t mondott… Hogy nem j� neki ott…

- V�gre, hogy r�j�tt�l!

- L�ttam a kopors�j�t… Ott fek�dt benne, �s… - a l�ny hangja elcsuklott, ahogy a holttestre gondolt. Megremegett, azt�n elkapta a szem�t a fi�r�l.

- Gyere, megn�zheted – kapta el Draco Hermione karj�t, �s h�zta a h�z ir�ny�ba. A l�ny felszisszent, de szedte a l�b�t. Val�ban l�tni akarta a szob�t, a kopors�t. Meg akarta mag�t nyugtatni, hogy csak �lmodta az eg�szet; �s nem Piton szellem�vel t�rsalgott az �jjel.

A terv nem siker�lt. A helyis�g ugyanaz volt, mint �lm�ban. A kopors� ugyanolyan volt, mint �lm�ban. A holttestet nem merte megn�zni, de sejtette, hogy az szint�n ugyanolyan lett volna, mint �lm�ban. Falfeh�r arccal h�tr�lt a titkos ajt�ig, amelyik az egyik be�p�tett k�nyvespolc rejtek�ben h�z�dott meg. Csontig mart egy k�dszer� felismer�s a l�ny mellkas�ban.

Hermione �gy �rezte, hogy szinte r�szakadt a r�m�lma, �s m�r �bren sem tud szabadulni bel�le. Ahogy n�h�ny pillanat ut�n kih�tr�lt a f�lhom�lyos helyis�gb�l, szeme el�tt hirtelen felt�nt Piton szellemalakja a kopors� mellett. �tlebegett Draco test�n, az �szre sem vette a jelen�st. Hermione viszont felsikoltva kirohant, noha l�tott m�r szellemet a Roxfortban. Ez viszont m�s volt…

Pitont visszah�vt�k az �rny�kvil�gb�l, nem �nk�nt maradt a k�ztes �llapotban. Hermione �gy szaladt a szob�j�ba, mintha kergetn�k. Amikor mag�ra csukta a szobaajt�t, pihegve n�zett k�r�l, hogy a szellemalak k�vette-e. �m Piton nem lebegett ut�na.

Viszont Draco d�h�sen t�rte r� az ajt�t.

- Teljesen meg�r�lt�l, Granger? Mi a fene van veled?

- L�ttam Pitont…

- Fel sem nyitottam a kopors�t, te ostoba!

- �tlebegett rajtad a szelleme… �szre sem vetted? – szisszent fel Hermione.

- Pitont meg kell id�zni ahhoz, hogy b�rki l�thassa. Ennyit neked is tudnod kellene, hiszen iskolaels� volt�l…

- Hidd el, hogy l�ttam, Malfoy!

- Aludnod kellene. Holnapt�l komoly munk�nk lesz…

- A h�svar�zslatok?

- Igen. R�szt vehetsz benn�k, ha �rdekelnek…

- Ink�bb nem, ne haragudj… Nem szeretem ezt a h�zat… Rosszul �rzem magam benne, de f�leg a k�nyvt�rban… Meg, ahol a kopors� fekszik… F�lelmetes. �s gonosz.

- Ez az otthonom, s�rv�r�! – mordult fel Draco. Hermione lenyelte a t�bbi, k�retlen mondat�t; �s ink�bb kib�mult az ablakon. �rezte, hogy meg fog bolondulni. Sz�pen, lassan meg�r�l. Odakint megint havazni kezdett.

- Akkor t�nyleg nem l�thattam Pitont az el�bb? – k�rdezte halkan a sz�k�t�l. H�tra sem fordult, de tudta, hogy Draco g�nyosan megmosolyogja.

- Nem… - hallotta a fi� hangj�t. – Majd sz�lok, ha lej�hetsz vacsor�zni. Maradj a szob�dban! – azzal elhagyta a helyis�get. Hermione vett egy m�ly leveg�t, �s elsz�molt t�zig, nehogy a sz�ke ut�n kiab�ljon valami s�rt�t, hogy parancsoljon a kuty�j�nak, vagy a h�ziman�inak…

F�radtan leroskadt az egyik fotelbe, �s csak b�mult maga el�. Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt, hogy meg�rkezett a k�ri�ba, pedig csak k�t nap telt el p�ntek �ta.

M�g hogy meg�rkezett… Elrabolt�k… Szorongva gondolt a cs�t�rt�k est�re, a szertart�sra. Nem tudta eld�nteni, hogy mit akar jobban, elmenek�lni, vagy halottnak tudni Pitont… Az ablak hirtelen kiv�g�dott, �s az �veg cs�r�mp�lve kihullott a keretb�l. Hermione megr�zk�dott, miut�n legy�rte az �t ker�lget� sz�vbajt. Megac�lozta az idegeit, �s egyed�l a k�zremeg�se �rulta el, mennyire megijedt. A hideg sz�l bes�v�tett a szob�ba, jeges borzong�st okozva test�ben-lelk�ben.

Az ablak a k�vetkez� pillanatban becsuk�dott, �s repar�lta saj�t, t�r�tt �veg�t. Hermione elk�pedve figyelte a jelenetet, noha tudta, gondosan bez�rta az ablakot reggel. A s�t�t�t� f�gg�ny mellett egy m�sodpercre felvillant Piton alakja. A l�ny  sz�ra nyitotta a sz�j�t, de mire k�rdezni mert volna, a sziluett szerte foszlott.

A vas�rnap este sem telt m�sk�ppen. Hermione vacsora ut�n, a fotelj�ben �cs�rg�tt, �s v�rt. Igaz�n maga sem tudta, hogy mire, csak v�rakozott. Hogy el�lmosodjon, hogy elaludjon, hogy p�ntek reggel legyen, �s kiszabaduljon a b�rt�n�b�l.

Nem is gondolta volna, hogy ilyen rossz �rz�s mell�z�ttnek lenni. Hirtelen besz�lgetni t�madt kedve, �s m�rhetetlen�l v�gyott arra, hogy n�h�ny emberi sz�t v�ltson valakivel. Ak�rkivel, m�g Draco Malfoy-jal is… Most, a c�lnak m�g a sz�ke fi� is megfelelt volna.

Hermione b�san fels�hajtott. �gy �rezte, mintha a hallgat�ssal t�lt�tt percek megm�rgezn�k a lelk�t, �s a hely gonosz er�i bef�szkeln�k magukat az agy�ba. Ekkor, Merlinnek h�la kopogtak az ajt�n.

A l�ny fel sem �llt a fotelb�l, csak f�radtan felemelte a fej�t.

- Gyere – mondta f�lhangosan. Az ajt� kit�rult, �s Hermione el�sz�r megk�nnyebb�lve vette �szre, hogy egy f�rfik�z jelent meg a kereten. Halv�nyan elmosolyodott, legal�bb kicsit �sszeveszhet Malfoy-jal. Att�l legal�bb fel�l�nk�l, vagy v�gleg elf�rad. Legal�bb �rzi, hogy �l, �s foglalkoznak vele.

Ahogy Lucius Malfoy �tl�pett a k�sz�b�n, �s becsukta az ajt�t, Hermione halv�ny mosolya leolvadt az arc�r�l.

- Nem tudtam, hogy tegez�d�nk, Ms Granger – sz�lalt meg h�v�sen a f�rfi.

- Eln�z�st. Azt hittem, Draco az… - ny�gte ki halkan a l�ny. Fel akart �llni, hogy ne kelljen feln�znie Malfoyra, de a f�rfi intett neki, hogy maradjon a hely�n.

- Hogy telt a h�tv�g�je? – k�rdezte k�z�ny�sen, majd meg�llt Hermione el�tt. A l�ny agya vadul kattogott, hogy erre mit kellene v�laszolnia. Mondjon igazat, �s ideges�tse fel, vagy hazudjon, amit�l szint�n feld�h�dhet Malfoy? Elh�zta a sz�j�t, �s �szre sem vette, ahogy megharapta az als� ajk�t.

- Hossz� volt – ny�gte ki v�g�l. Lucius mindv�gig jeges tekintettel �s nyugalommal m�regette �t. M�regdr�ga h�zikab�tj�ban, �s arisztokratikus von�saival sokkal ink�bb f�lelmet keltett a l�nyban, semmint a felszabadults�got. A f�rfi t�rsas�g�n�l csak a s�t�nt�l f�lt volna jobban. Vagy Piton felvillan� szellem-alakj�t�l.

- Azt mes�lte Draco, hogy tal�lkozott Perselussal… �lm�ban.

- Igen, �gy volt – s�hajtott Hermione.

- Mes�lje el!

- Semmi k�l�nleges sem t�rt�nt, csak nyomat�kosan felsz�l�tott, hogy seg�tsek �t felt�masztani – mondta halkan a l�ny. A Malfoy-jal kapcsolatos egyezs�get ink�bb nem eml�tette.

- �s hajland� seg�teni? – k�rdezte hidegen Lucius.

- Azt hiszem, nem tehetek m�st – borzongott meg Hermione.

- Okos l�ny… Szeret �lni, Ms Granger?

- Igen, uram… De nem �rtem a k�rd�s l�nyeg�t…

- A k�rd�sem l�nyege abban nyilv�nul meg, hogy mit tenne meg az �let��rt cser�be, Ms Granger… �s mivel azt �ll�totta, hogy szeret �lni; nyilv�n n�h�ny dolgot megtenne az�rt, hogy �lhessen… - nyelt egyet sokat sejtet�en Malfoy. Hermione kiugrott a fotelb�l, �s fel�l�nk�lve h�tr�lni kezdett. Nem akarta, hogy a f�rfi ak�r csak egyetlen ujjal is hozz� �rjen valaha az �letben.

- �n nem… - kezdte halkan, �s araszolni kezdett az ajt� fel�. Lucius g�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t, de nem mozdult.

- Ne menek�lj�n, kedvesem – sz�lalt meg neg�desen. Hermione egyszer�en lemerevedett az �les pillant�s �s a g�nyos szavak keresztt�z�ben. – Egyel�re nem kell t�lem tartania… nagyon… Tudom, hogy a fiam bolond�ri�j�hoz �rtatlanul van mag�ra sz�ks�g… - morgott rekedten Lucius, de csak egyetlen l�p�ssel k�zeledett Hermione fel�. A l�ny sz�ve majd kiugrott a hely�b�l. Minden porcik�ja azt �v�lt�tte, hogy menek�lj�n. Eg�sz test�ben remegett, ak�rhogy pr�b�lta elrejteni a f�lelm�t, nem siker�lt neki.

- K�rem… - suttogta a l�ny maga el�. – T�vozzon…

- Milyen udvarias… A sz�lei nevelt�k ilyen tisztelettud�ra? Dics�retes… - tett m�g egy l�p�st Hermione fel�. – Mugli l�t�k ellen�re…

Hermione idegei pattan�sig fesz�ltek. Ahogy Lucius lassan k�zeledett fel�je, legsz�vesebben p�lc�t r�ntott volna, vagy elszaladt volna, m�gis k�ptelen volt megmozdulni. Egyszer�en nem m�k�dtek a v�gtagjai; csak az agya d�b�rg�tt hangosan.

Akaratlanul is felvillant lelki szemei el�tt, hogy milyen �rz�ketlen�l �rt hozz� p�nteken a f�rfi, �s milyen k�z�ny�sen gy�z�d�tt meg a sz�zess�g�r�l. Elkapta egy �j kelet� �melyg�s. Igyekezett legy�rni az elhatalmasod� p�nikj�t, �m egyre kev�sb� siker�lt.

Amikor Lucius mellett megjelent Piton ez�st�sen f�nyl� alakja, �s g�nyosan a l�nyra n�zett; Hermione szeme fenn akadt, majd a l�ny a sz�nyegre �jult.

Lucius �rtetlen�l szeml�lte a l�ba el� zuhan� l�nyt, majd nyugtalanul v�gigsim�totta a mellkas�n a h�zikab�tot. Az ajt�ra sand�tott, hogy z�rva van-e, azt�n �lbe kapta Hermion�t, �s �gyhoz vitte.

A l�ny teste k�nny� volt, �s feszes; m�g ruh�n kereszt�l is. Haja illata, valamint r�snyire ny�lt sz�ja h�vogatt�k a sz�ke f�rfit, k�nny� k�jt �g�rtek neki.

Lucius, miut�n az �gyra fektette a vend�g�t, kisim�tott a l�ny arc�b�l n�h�ny kusza tincset. Ism�t az ajt�ra sand�tott, azt�n k�zelebb hajolt Grangerhez, hogy esetleg meg�zlelje a s�rv�r� sz�j�t. Esetleg… �s titokban… Elv�gre senki sem tud err�l a l�togat�sr�l.

G�nyosan elmosolyodott, majd mikor ajka a l�ny�hoz �rt volna; v�ratlanul kiv�g�dott az egyik ablak, �s ak�rcsak d�lut�n, szil�nkokra hullott. Lucius felkapta a fej�t, azt�n felugrott az �gyr�l. A hideg sz�l apr� h�pelyheket kavart a szob�ba.

Bizalmatlanul k�r�l n�zett a szob�ban, de mivel semmi gyan�sat sem l�tott, egy p�lcaint�ssel visszavar�zsolta az ablakot. Ilyen m�g sosem fordult el� a kast�lyban, hogy minden ok n�lk�l kit�rj�n egy �veg… Huzat, vagy repked� t�rgyak n�lk�l… Gyan�s…

Lucius m�g vagy m�sf�l percig figyelte �s hallgatta a csendet, f�lre-f�lre pillantva a m�g mindig �jult Grangerre; azt�n feladta, �s elhagyta a szob�t. Tal�n m�gsem j�tt m�g el ama cs�k ideje…

Hermione a k�vetkez� napokban hal�lra v�ltan t�nfergett a szob�ja �s az eb�dl� k�z�tt. M�r nem volt benne biztos, hogy �p �sszel kib�rja p�ntek reggelig. S�t, egyre gyakrabban suhant el a k�zel�ben az a Perselus Piton alakot �lt�tt szellem, akit val�j�ban nem is l�thatott volna; �s ez okot adott a mag�ban val� k�tked�sre.

Lassan m�r megszokta, hogy Piton n�ha kereszt�llebegett az egyik falon, �s meg�llt mellette, v�gigm�rte a l�nyt, azt�n szertefoszlott. Mintha mondani akart volna valamit, de sosem lett volna r� el�g ideje… Hermione m�r nem ijedt meg t�le, m�r nem �jult el, mikor megl�tta a gy�ngyh�zf�ny� f�rfit. Egyszer�en n�zte, �s nem tudott hinni a szem�nek. Sem az agy�nak. Nem tudta eld�nteni, hogy vajon t�nyleg Pitont l�tja �bren, �s az �lmaiban is, vagy csak a Malfoyok �ltal megf�leml�tett elm�je j�tszik vele…

Lucius Malfoy tov�bbra is k�t�rtelm�en besz�lt hozz�, minden szav�val m�lyen megs�rtette, �s ezzel egyidej�leg fel is vil�gos�totta a l�nyt a sz�nd�kair�l. Hermione remeg� sz�jsz�llel hallgatta v�gig a h�zigazd�t; de mikor Draco is jelen volt, nem esett b�nt�d�sa. �jabb, esti l�togat�st pedig Lucius sem iktatott be, hogy egyhang� est�it a l�ny t�rsas�g�val sz�nes�tse.

H�tf� reggel elkezd�d�tt a t�li napfordul�ra id�z�tett felt�maszt�st megel�z� b�jti id�szak. Csak reggelenk�nt ettek n�h�ny falatot, az eg�sz napot �hez�ssel t�lt�tt�k. K�t �r�nk�nt ihattak serkent� te�t, de Hermione gyenges�g�re az nem hatott k�l�n�sebben.

H�tf�n a k�t Malfoy elv�gezte a test-helyre�ll�t� h�svar�zslatokat. Fel�ldoztak egy keresztes viper�t, �s az �llat v�r�t felk�n�lt�k Ozirisznak, a holtak isten�nek.

Kedden k�vetkeztek a v�rvar�zslatok, szerd�n a sz�vet-regener�l� b�b�jok. Szerda d�lben, az els� k�ztes id�ben fel�ldoztak egy v�r�s kakast, ezt m�r Hekat� tisztelet�re.

Szerda est�re a k�t f�rfi t�k�letes, �s �letre k�sz testek alkotott Pitonnak. Amikor Hermion�t Draco meginvit�lta d�lut�n, hogy n�zze meg a m�v�ket, a l�ny fell�legezhetett. Piton teste t�nyleg a r�gi volt – legal�bbis nem az �sszeaszott, mumifik�l�dott tetem.

A sz�ke fi� az olt�r mellett �llt, amelyen im�dott tan�ra fek�dt, �s a s�padt l�nyt n�zte. Hermione viszont a holttesttel volt elfoglalva. Piton �gy�k�t takart�k le csup�n egy feh�r takar�val, csontos �s �lettelen mellkasa mez�telen�l v�rta, hogy m�snap f�szerepet kapjon a szertart�s sor�n.

- Milyen lett? – k�rdezte halkan Draco.

- Nem tudom. Sosem l�ttam ruha n�lk�l – suttogta maga el� Hermione. Malfoy felnevetett, azt�n megr�zta a fej�t.

- Az arc�t k�rdeztem… �s nem kell suttognod, nem hall minket… Egyel�re m�g halott, b�r… olyan, mintha csak aludna… - vetett egy pillant�st Pitonra, azt�n visszafordult Hermione fel�. – Ha elrontod holnap a r�tust, azt fogod k�v�nni, b�r meg se sz�lett�l volna, Granger… Nagyon sokat dolgoztunk az elm�lt napokban… Siker�lnie kell…

- Tudom – ny�gte ki a l�ny, b�r fogalma sem volt, mit kellene tennie, hogy t�nyleg sikeres legyen a ritu�l�.

- Helyes – b�lintott Draco. – Most elb�cs�zom, reggel tal�lkozunk…

- M�ris itt akarsz hagyni? Eg�sz �jszak�ra?! Hiszen m�g csak d�lut�n van! Mit csin�ljak itt… vele? – k�rdezte fojtott Hermione a sz�k�t�l. Malfoy elvigyorodott.

- Semmi perverzet, ha k�rhetn�m. Lehet�leg tart�zkodj a nekrof�li�t�l… J� �jszak�t! – azzal elindult a titkos ajt� fel�, a k�nyvespolchoz.

- �s, hol aludjak? Itt nincs �gy… - k�rdezte halkan utolj�ra a l�ny.

- Ott a kopors�, vagy fek�dj Perselus mell�, az olt�rra… Oldd meg, Granger… - vont v�llat a sz�ke, majd vid�man t�vozott.

Hermione m�g hallotta, ahogy hangosan kattant a z�r. Teh�t val�ban maradnia kell, nem tud kisz�kni Piton mell�l… Megr�zk�dott. Egyed�l maradt a holttesttel.

Egy ideig tekintet�vel elid�z�tt a tetemen, azt�n ink�bb a k�nyvespolc fel� fordult. Nem akarta a halott f�rfit b�mulni eg�sz �jjel. A hideg r�zta m�r a gondolatt�l is, hogy k�nytelen egy l�gt�rben maradni Pitonnal.

Hosszasan keresg�lt a k�nyvespolcon, de nem tal�lt semmi kedv�re val� olvasm�nyt. Elh�zta a sz�j�t. Csod�lkozott volna, ha egy norm�lis k�nyvre bukkan ebben a h�zban. Itt minden a fekete m�gi�r�l sz�lt… Fels�hajtott, majd k�r�ln�zett, hova �lhetne le. Sz�k m�r nem volt a helyis�gben, �gy Hermione lekuporodott a hideg k�re. Esz�be sem jutott, hogy esetleg t�nyleg belefek�dj�n a kopors�ba, ahogy Malfoy aj�nlotta neki.

Igyekezett min�l messzebb ker�lni mind a kopors�t�l, mind az olt�rt�l, ahol a tetem fek�dt. Piton t�nyleg olyan �letszer� volt m�r, mintha csak aludna; Hermione m�gis megborzongott. Nem akart arra gondolni, hogy tal�n ez �lete utols� nyugodt �jszak�ja – m�gsem tudta m�sfel� k�nyszer�teni az agy�t. Folyamatosan Lucius Malfoy c�lz�sai csengtek vissza a f�l�ben.

Megd�rzs�lte a szem�t, majd tekintet�vel �tkutatta a termet. A polcokon rengeteg m�gikus alapanyag, �s b�jital-hozz�val�, f�st�l�k �s eszk�z�k sorakoztak. Szomor�an fels�hajtott, sz�ve minden v�gy�val �titat�dott a lehelete. Csak ki akart szabadulni a b�rt�n�b�l… Csak el akarta hagyni ezt a h�zat…

A k�vetkez� pillanatban egy sejtelmes, ez�st�s alak bontakozott ki a f�lhom�lyb�l. A szellem lehajolt a l�nyhoz, �s fokozatosan mag�ra �lt�tte Perselus Piton von�sait.

- Mondtam, hogy seg�tek kijutni innen; ha maga is seg�t nekem – sz�lalt meg fojtott hangon. Hermione csak s�padtan figyelte a jelen�st, minden tagja reszketett. – Ne f�ljen, nem b�ntom. Nem is tudn�m… innen…

A l�ny csak b�tortalanul m�regette a szellemalakot, de tov�bbra sem tudott egy sz�t sem kiny�gni.

- Maga �ll�t�lag tehets�ges boszork�ny… Biztos�tsa be mag�t, ha nem akar csak r�m hagyatkozni… Itt van milli� alapanyag, keverjen valamit… - biccentett a f�rfi, majd felegyenesedett, �s elindult az olt�ron fekv� teste fel�. Miel�tt azonban neki�tk�z�tt volna, k�dd� v�lt. Hermione m�g percekig csak n�zett maga el�, azt�n f�radtan �s �hesen t�p�szkodott fel.

Nem akarta elhinni, hogy val�ban vele t�rt�nik mindez. Egy szellem utas�tgatta, hogy tal�ljon ki valamit, ha nem akar m�snap meghalni, vagy megk�noztatni… Igaz, ezt a szellemet rajta k�v�l senki sem l�tta eddig… �s ez a szellem Piton…

Az elm�lt napok �sszef�gg� lid�rcnyom�snak t�ntek a l�ny sz�m�ra. Kid�rzs�lte az �lmot a szem�b�l, azt�n odament az egyik polchoz. Tal�lt val�ban rengeteg alapanyagot, de azokat els�sorban m�rgek k�sz�t�s�hez tudta volna �rdemben felhaszn�lni; ez�rt k�nytelen volt �tballagni egy m�sik polchoz. Ott valamivel jobb volt a helyzet.

Eld�nt�tte, hogy k�sz�t egy v�delmi c�lokat szolg�l� f�st�l�t. Szant�lf�t, t�mj�nt, �s sal�tromot azonnal tal�lt is hozz�. Egy kis keresg�l�s ut�n meglelte a gard�niaolajat, �s a benzointinkt�r�t. A f�st�l�porb�l k�nytelen volt kihagyni a kankalinvir�got �s sz�r�tott narancsh�jat, de �gy �rezte, �gy is haszn�lhat� lesz a f�st�l�je. K�zepesen er�s �tkokat is ki tud vele v�deni, optim�lis esetben.

Mivel tal�lt pacsuli leveleket, �gy m�g egy adag szant�lf�t �s gard�niaszirmot elhaszn�lva kevert n�h�ny cent er�olajat is, ami tov�bb fokozta a csek�ly rem�ny�t a t�l�l�sben. Tal�n… tal�n m�gsem fog itt ragadni a kast�lyban…

Az eg�sz �jszakai b�jitalf�z�s, �s felk�sz�l�si lehet�s�g�n felbuzdulva, szinte boldogan vetette bele mag�t egy m�sik, d�mon�z� f�st�l� elk�sz�t�s�be. Azzal sem vacakolt sok�ig, alig negyed �ra alatt megfelel� �llag�ra por�totta a Diable s’en va – kever�ket.

Ut�na visszaroskadt a hely�re, �s v�rakoz�n a tetemre n�zett, h�tha megjelenik Piton szelleme. A f�rfi viszont t�vol maradt a szob�t�l. Hermione maga sem tudta, meddig rem�nykedett, hogy Piton felbukkan mellette, vagy el�tte.

Mikor m�r teljesen elzsibbadt a k�v�n, fel�llt, �s odament az olt�rhoz.

- Hol van ilyenkor, amikor h�vom? – k�rdezte halkan a holttestt�l. A rezzen�stelen arc tov�bbra is csukott szemmel fek�dt. – Seg�tenie kell! Nem hagyhatja, hogy Malfoy… Ha van mag�ban egy csepp becs�let, akkor seg�t nekem… - suttogta Hermione a f�rfinak. Piton nem mozdult. – Nem akarok itt meghalni, �rti? Seg�tsen! �n mindent megteszek, hogy siker�lj�n a szertart�s, de akkor maga is seg�tsen nekem… K�rem… Hihetetlen, egy halottal besz�lgetek… - vett egy m�ly leveg�t a l�ny, azt�n t�volabb s�t�lt az olt�rt�l. Az egyik sz�ls� asztalk�n �szrevett egy ez�st t�rt. Ragyogott a gyertyal�ngban.

Hermione agy�ban egy terv kezdett k�rvonalaz�dni, de egyel�re le�lt t�k�letes�teni azt. Mivel nem tudott meg�lni a f�ld�n m�gsem, �gy j�rk�lni kezdett, �s izgatottan mormolt maga el�. Kereszt�l-kasul bej�rta a helyis�get, mire egyezs�gre jutott mag�val. K�zbe vette a t�rt, �s visszament az olt�rhoz.

- J�l van… Annyit tudok a v�rvar�zslatokr�l, hogy k�tel�kbe k�nyszer�t k�t embert. Mik�nt tesz az egyik, �gy tesz a m�sik… Ha �letben maradok, maga is �lni fog… Ha meghaln�k, akkor nem sokat �rt a felt�maszt�sa… Ha nem t�mad fel, akkor… akkor �gyis mindegy nekem… Sz�val, var�zsige, v�r �s koncentr�ci�… - vett egy m�ly leveg�t, �s a t�rrel ejtett egy nem t�l m�ly sebet a bal tenyer�ben, azt�n Piton jobb tenyer�ben is. A halott sebb�l nem kezdett �gy folyni a v�r, ahogy Hermione kez�b�l, csak s�t�t cs�kk�nt felsejlett a v�g�s. Hermione nyelt egy nagyot, azt�n v�res kez�t a f�rfi hideg �s merev tenyer�be tette. – A v�delmed k�rem… �m, itt a v�rem… benned megig�zem… hogy v�dj meg a gonoszt�l! – suttogta a l�ny Piton f�l�be. N�h�ny percig a halott v�g�sra szor�totta v�rz� seb�t, �s hagyta, hogy keveredjen a v�re a f�rfi�val. – Mik�nt tesz az egyik, �gy tesz a m�sik; �letet �let�rt…

***

Hajnalig le sem hunyta a szem�t, csak �lt a k�v�n, �s a falnak t�maszkodott. A f�rfi holttest�t n�zte, azt�n a saj�t tenyer�ben a sebet. Nem tudta, csak rem�lte, hogy tal�n ez a v�rszerz�d�s meg�vhatja Lucius Malfoyt�l…

Reggel Draco �bresztette azzal, hogy becsapta az ajt�t maga m�g�tt. Hermione felriadt a b�biskol�sb�l, felpattant, �s a szob�j�ig menek�lt. Belevetette mag�t az �gyba, �s d�lig aludt.

D�lut�n vagy h�romszor �tvett�k az elej�t�l fogva az utols� mondatig a szertart�s menet�t, az utols� pr�b�n�l m�g Lucius Malfoy is megjelent. A gyakorl�s ut�n mindenki elvonult a szob�j�ba felk�sz�lni, k�telez� f�rd�s �s hajmos�s, �s az el�k�sz�tett szertart�sruha fel�lt�se.

Hermione egy t�gaszer� ruh�t kapott, ami t�bbet mutatott a b�jaib�l, semmint szerette volna. A r�tus elkezd�se el�tt m�r nem ettek semmit, Hermione az �jul�s sz�l�n �llt a koplal�st�l. Az elm�lt napok alatt, szent�l hitte, hogy enn�l rosszabb m�r nem �rheti – de r� kellett j�nnie, hogy a hallucin�ci�k, a Malfoyok zsarnoks�ga �s a bez�rts�g csak egyre elviselhetetlenebb, ha folyamatos �hez�s k�s�ri…

Este, pontban kilenckor elkezdt�k a szertart�st. Bevonultak a felszentelt helyis�gbe, ahol el�z�leg m�r fel�ll�tott�k az olt�rt. Piton rajta fek�dt, ugyan�gy, mint el�z� este. Lucius �s Draco felszentelt�k a r�tus alatt haszn�land� eszk�z�ket. Hermione remeg� sz�jsz�llel �getni kezdte a k�telez� f�st�l�ket, valamint meggy�jtotta a saj�t maga �ltal k�sz�tetteket is.

Lucius elfoglalta a hely�t Piton talp�n�l, m�g Draco a f�rfi feje m�g� �llt. A szob�ra, n�h�ny pillanatra h�tborzongat� csend �lt, csak a gyerty�k serceg�se �s lobog�sa hallatszott. Azt�n Hermione elindult a felszentelt v�zzel az olt�r fel�. �rezte, hogy reszketnek az ujjai, ahogy szor�tja az ez�sted�nyt.

Bal kez�be fogta a t�lat, jobb tenyer�vel lassan, szertart�sosan lemosta Piton arc�r�l, majd nyak�r�l, majd a mellkas�r�l a hal�lt. A hideg v�z �s a hideg test tal�lkoz�sa szorong�ssal t�lt�tte el. Nem mert egyik Malfoyra sem n�zni, csak Piton s�padt sz�j�v�t figyelte. A test kem�ny volt, �s �lettelen.

- Lemosom r�lad a hal�lt, megszabad�tlak az elm�l�s por�t�l – sz�lalt meg halkan Hermione. Lucius g�nyosan elmosolyodott, Draco extatikusan mormogott az orra alatt. Miut�n Hermione v�gzett Piton megf�rdet�s�vel, a fi�hoz l�pett, �s a jobb, vizes kez�vel v�gigsim�tott az arc�n. – Lemosom r�lad a gy�szt, megszabad�tlak a f�lelemt�l – mondta Draconak. A sz�ke b�lintott, majd jobb kez�t � is a l�ny �ltal tartott vizes t�lba mer�tette, hogy cs�kot h�zzon a szentelt v�zzel Hermione homlok�ra, az orr�n �t, a sz�j�ra.

- K�sz�n�m adom�nyod – v�laszolt a l�nynak, majd lehajolt hozz�, �s cs�kot lehelt Hermione ajk�ra. Hermione rezzen�stelen arccal t�rte a dolgot, �s miut�n Draco elfoglalta ism�t a hely�t Piton fej�n�l, � k�rbej�rta az olt�rt, megker�lve a fi�t, hogy az apj�hoz �rjen.

Megremegett a bok�ja, ahogy meg�llt Lucius Malfoy el�tt. Belemer�tette ujjait a v�zbe, majd �vatosan a f�rfi homlok�ra helyezte azokat.

- Lemosom r�lad a gy�szt, �s megszabad�tlak a f�lelmedt�l – suttogta Hermione, azt�n v�gigh�zta a sz�ke arc�n a kez�t. Malfoy sz�ja megremegett, a l�ny s�padtan kapta el az ujjait. Lucius megism�telte a fia mozdulatait, megf�rdette a szentelt v�zben Hermione homlok�t �s sz�j�t.

- K�sz�n�m adom�nyod – morogta, azt�n hidegen megcs�kolta az adom�nyoz�t. A sz�ja k�vetel� �s parancsol� volt, Hermione megt�ntorodott, de m�g idej�ben megkapaszkodott az olt�r sz�l�ben, miel�tt elesett volna. Gyorsan t�volabb l�pett a f�rfit�l, felvette az odak�sz�tett t�rt, majd Dracora n�zett.

A fi� hat�rozottan b�lintott neki egyet, mire Hermione megharapta a sz�ja sz�l�t, �s a t�rrel elkezdett k�l�nb�z� jeleket v�gni Piton mellkas�ba. A s�padt b�r nem v�rzett, csak felhasadt, �s feket�n �s�tott; ak�rcsak el�z� �jjel. A szillingumok k�z�tt pentagramm�k, �s f�ldjelek, k�r�k �s m�gikus n�gyzetek is voltak. Viszolyogva n�zte saj�t mag�t, �s keze munk�j�t; de tudta, hogy m�r nem fordulhat vissza. Miut�n mind a kilenc jelet Piton mellkas�ba v�ste, Dracohoz l�pett, �s �tadta neki a t�rt, majd kiny�jtotta a kezeit.

A fiatalabbik Malfoy minden teket�ri�z�s n�lk�l m�ly sebeket v�gott Hermione t�z ujjbegy�be. Mire az utols�, kereszt alak� metsz�ssel v�gzett, addigra az els�k m�r er�sen v�reztek.

Hermione nem szisszent fel egyetlen v�g�st�l sem, pedig legsz�vesebben a m�sodik ut�n elr�ntotta volna a kez�t. Miut�n Draco minden ujj�t megv�gta, visszal�pett az olt�rhoz, �s Piton friss sebeibe folyatta a v�r�t, majd �trajzolta a metszeteket.

- �res porh�vely, visszah�vom lelked! Te, aki a Perselus nevet viselted; t�rj meg az �rny�kvil�gb�l! – kezdte el a rigmust Hermione.

-Hozzon vissza k�gy�b�l, v�r�s kakas, szkarabeusz, h�s�ges �s sz�zi v�r! �rted k�ny�rg�nk Ozirisz el�tt, dobd el a szemfed�d, �s �bredj! – kapcsol�dott be Draco is a var�zsig�be.

- Ozirisz enged, Hekat� enged, h�vom a lelked! �bredj! – mondta v�gezet�l Lucius.

�res porh�vely, visszah�vom lelked!

Te, aki a Perselus nevet viselted,

T�rj meg az �rny�kvil�gb�l!

Hozzon vissza k�gy�b�l,

v�r�s kakas, szkarabeusz,

h�s�ges �s sz�zi v�r!

�rted k�ny�rg�nk Ozirisz el�tt,

Dobd el a szemfed�d!

�bredj!

Ozirisz enged!

Hekat� enged!

H�vom a lelked!

�bredj!

�tsz�r, egyre felhev�ltebb l�lekkel k�nt�lt�k el a var�zsig�t. Hermione sosem gondolta volna, hogy ennyire bele�li mag�t a r�tusba, �rezte, ahogy �tj�rja valamilyen kellemes borzong�s. Teltek a percek, �s szavak beler�gt�k magukat a lelk�be.

Osiris Emitto!

Hecate Emitto!

Servo, Greges Animus Perselus!

Etiam Vigilas!

Lucius �s Draco egyar�nt a l�nyt n�zt�k, aki lehunyt szemmel ism�telgette a rigmusokat. Mind h�rm�juk fej�be sz�llt a f�st�l�k er�s kever�ke, �s a gyerty�k fah�jas elegye. Ahogy libegett az ablakon a neh�z f�gg�ny, ahogy f�lelmetesen s�v�tett odakint a sz�l, tov�bb fokozta v�rakoz�sukat. Volt valami fojtogat� �rz�s a leveg�ben, valami titokzatos, valami f�lelmetes…

Osiris Emitto!

Hecate Emitto!

Servo, Greges Animus Perselus!

Etiam Vigilas!

A szent t�z f�stje k�kre v�ltozott, a f�st�l�k lassan elhamvadtak, egyik-m�sik gyertya kihunyt a hirtelen j�tt huzatban. Hermione egyre rajzolgatta a saj�t v�r�vel Piton mellkas�t, �s mormolta az ig�ket, koncentr�lt.

Nemcsak saj�t mag�t akarta m�r megmenteni, hanem a volt tan�r�t is. Nem akarta, hogy a f�rfi az �r�k s�t�ts�gre legyen k�rhoztatva.

Osiris Emitto!

Hecate Emitto!

Servo, Greges Animus Perselus!

Etiam Vigilas!

Szinte m�r harsogt�k a szavakat, amikor egy delejes er� felnyitotta Piton szem�t. A leveg�ben m�r szinte v�gni lehetett a f�st�t, �s az energi�kat. Hermione, Draco �s Lucius azonnal elhallgattak; v�rtak.

Piton egy pillanatig mereven a plafont b�multa, majd pislogni kezdett. Megforgatta a szemeit, majd megmozgatta az arcizmait, mintha csak sok�ig aludt volna.

- Servo, greges animus Perselus – s�gta f�lhangosan Hermione maga el�. Draco �s Lucius is hallott�k a mondatot, de nem foglalkoztatta �ket a l�ny t�lbuzg�s�ga. Piton a mellette �ll� l�ny szem�be n�zett, szinte belemart a tekintet�vel.

- Sok�ig tartott… - ny�gte ki v�g�l. Hermione visszafojtotta a l�legzet�t, Draco felnevete