Az elkövetkezendő két hónap csodálatosan telt. Katie reggelente Remus mellett ébredt, és mellette tért nyugovóra. Ám nap közben egyre többet idegeskedett a bájitalverseny miatt.

Aznap reggel szörnyen rosszul ébredt. Fájt a feje, és szédült. Nem tudta mire vélni ezt a rosszullétet, de elindult a versenyre.

Amint odaért, kikapta a feladatait, majd nekilátott. Sorra készítette el a kiadott főzeteket, amelyek mind csodálatosan néztek ki. Miután kitöltötte őket üvegcsékbe, felcímkézte, és letette a bizottság elé az asztalra, és leült a fal mellé, hogy megvárja az eredményhirdetést.

Mire az összes varázsló és boszorkány végzett a bájitalokkal, ő már tűkön ült. Idegesen harapdálta szája szélét, mikor is hirtelen megszólalt a bizottság elnöke:

- Üdvözlök itt minden kedves jelenlévőt! Mint azt bizonyára tudják, mai teljesítményükön múlt a bájitalmesteri címük elnyerése. Nem könnyű bájitalokat készíttettünk el önökkel. Sokaknak nem úgy néz ki a bájitala, mint kellett volna, de azok se keseredjenek el, betudjuk ezt az idegességnek. Roppant egyszerű volt a dolgunk, így az eredmények is azok. A harmadik helyezett Rhonda Rohnson, Írországból. Gratulálok kisasszony, de ez kevés volt, hogy elnyerje a címet. A második helyezett, aki épp egy árnyalatnyival, de lemaradt az első helyezettől, Aurora Cavendish. És végül, de nem utolsó sorban, aki elnyerte Anglia bájitalfőző mesterének címét, az utóbbi évek legfiatalabb bájitalmesterének tanítványa, az újdonsült legifjabb bájitalmester, a Roxfort egykori tanulója, Katherine Black! Gratulálunk, kérem, jöjjön ide, és vegye át az iratot – Katie sápadtan sétált ki a pódiumra, hogy aztán egy-egy kézfogás után átvegye az említett kitüntetést, és eltűnjön az emberek szeme elől.

Amikor Remus háza elé hoppanált, majd kicsattant az örömtől, így szinte beszáguldott a házba, ahol aztán nem várt látvány tárult a szeme elé. Remus és Dora csókolóztak. Egy pillanatra leblokkolt, de mikor Remus kimeresztett szemekkel nézett rá, vigyorogva szólalt meg:

- Miattam ne zavartassátok magatokat, fent leszek a szobában. Ha végeztetek, szóljatok, mert rohadtul éhes vagyok – azzal fel is szaladt, hogy aztán az ágyra hasalva, sírva fakadhasson. Pár perc múlva kopogtattak az ajtón, majd belépett Remus.

- Katie.

- Hagyj.

- Nem hagylak, kérlek, hallgass meg.

- Te háborogtál, mert megcsókolt Theo, de te sem vagy különb. Hogy hihettem egyáltalán, hogy minden rendben lesz? Mekkora egy hülye vagyok.

- Katie, ne csináld ezt. Nem az volt, aminek látszott.

- Nem csók volt?

- De.

- Nem élvezted?

- Egy kicsit talán igen.

- Akkor pontosan azt volt, aminek látszott – fordított hátat a férfinek, aki csendesen mögé feküdt, és átölelte a derekát.

- Téged szeretlek.

- Szépen kimutattad.

- Tudom, hogy hibáztam. Nem kellett volna ezt tennem.

- Így van.

- Dora nem tudja, hogy mi együtt vagyunk.

- Sok férfi nem tudja, mégsem csókolgatnak engem, ha ahhoz van kedvük, és én sem hagyom magam. Theo volt az egyetlen, aki megtette, és nem tudom, feltűnt-e, de lekoptattam. Azt hittem, egyszer megtérül a fáradozásom. Mégis mióta járkál hozzád Dora?

- Hosszú idő óta ez volt az első alkalom.

- Szeretnék egyedül lenni, Remus. Kimennél?

- Ki – az ajtóhoz lépett, de még onnan visszafordult: - Katie.

- Mondd.

- Tényleg sajnálom – azzal kiment. Katie-nek ezután megállíthatatlanul potyogtak a könnyei. Hát ennek már soha nem lesz vége? Mindig lesz valami, amiért veszekedni fogunk? Mindig lesz valaki, aki közénk áll? Miért kell ennek így történnie? Miért vagyok én ennyire szerencsétlen? Nem érdemlem ezt a sok szenvedést. Végre együtt vagyok Remusszal, de még ilyenkor is csak a rosszat kapom. Miért? Miért? Észre sem vette, hogy a sírás annyira legyengítette, hogy szemhéjai ólomsúlyúakká váltak, majd lecsukódtak, ő pedig álomba szenderült.

Arra ébredt, hogy egy hűvös tenyér simul homlokára. Aprót nyögött, majd fordult egyet, közvetlenül Remus karjaiba, aki szorosan húzta magához.

- Édesem, kelj fel, kérlek.

- Mmm.

- Na, ne morogj, ébresztő. Egész délután aludtál, ideje felkelned. Ki fog este aludni?

- Mmpf – bújt még közelebb, egészen Remus meleg teste alá, hogy aztán jéghideg orrát a férfi nyakához nyomja.

- Ne, ez csiklandoz.

- Nem baj.

- Kincsem.

- Mi van? – mordult fel a lány, mikor Remus elhúzódott egy picit, megvonva tőle teste melegét.

- Jaj, de szépen kérdeztél rá.

- Bocsánat. Mondd.

- Soha többet nem fordul elő ilyesmi. Kérlek, bocsáss meg.

- Mi a biztosíték, hogy valóban nem fog megtörténni?

- A szavam.

- A szavad megszegheted.

- Neked soha nem tudnék hazudni. És a szavamat sem fogom megszegni. Tudod, miért?

- Miért?

- Mert szeretlek – azzal gyengéden szájon csókolta a lányt, aki először hagyta magát, majd elhúzódott.

- Én viszont gyűlöllek.

- Mi? De miért?

- Mert mindig ez van. Amikor haragudni akarok rád, mindig mondasz nekem valamit, amit hallani akarok, és már nem is tudok haragudni. Utállak, mert mindig manipulálsz.

- Manipulállak? Kiscsillag, én nem manipulállak. Én szeretlek.

- És szórakozol velem. Magadra haragítasz, aztán meg bocsánatot kérsz, azt mondod, szeretsz, és tessék, már nem is haragszok.

- Na jó, ha már nem haragszol, elmondod, mi volt a versenyen?

- Anglia legfiatalabb bájitalmestere fekszik alattad.

- Komolyan?

- Bizony.

- Perselus büszke lenne rád, ha tudná.

- Holnap biztosan megtudja.

- Elmész hozzá?

- Nem tudom. Szeretnék is, meg nem is. Biztos rosszul érezné magát, hogy a tanítványa kiütötte a nyeregből.

- Perselus örül, ha a fiatalokat érdekli a bájitaltan.

- Majd meglátjuk.

- Oké. Addig is van ötleted, mit tegyünk?

- Van.

- Mi az?

- Aludjunk.

- Te tényleg betartod az esküvő és szex elméletedet?

- Arra hajtasz, hogy lefektess?

- Nem igazán. De néha jót tenne. És nem csak magamra gondolok ilyenkor.

- Hanem? Rám? Hiszen amit nem ismerek, az nem hiányozhat.

- Rád? Ugyan. Rólad tudom, hogy esélyem sincs. Viszont valakinek jót tenne néha egy kis kényeztetés – intett szemével éledező férfiassága felé.

- Szegénykém. Ha ekkora kínszenvedés, jobb, ha hazaköltözök. Majd szólj, ha feleségül akarsz venni.

- Te akartál egy arany középutat a járás és a házasság között. A középút megvan, két hónapja taposunk ezen az útvonalon. Mi a gondod?

- Hát, te szexelni akarsz.

- És?

- Én viszont ígéretet tettem. Mi jön ebből?

- Az, hogy nincs esküvő, és hogy még várok egy kicsit.

- Vagy leszel olyan kedves, és megkéred a kezem.

- Esetleg tehetnél egy kis engedményt.

- Te ennyire szexmániás vagy?

- Nem vagyok. De nézd el nekem, régóta nem voltam már nővel.

- Oké, elnézem. Aludhatunk?

- Aludj. Én megyek, iszok egy kis kakaót.

- Hoznál fel nekem is?

- Gyere le érte.

- Oké – csendesen ballagtak le a földszintre, ahol a férfi két hatalmas bögre kakaót készített, majd a kandalló elé ülve kortyolgatni kezdték.

Katie elgondolkodva nézte innivalóját, majd letette a kanapé melletti asztalkára, és hamarosan Remus poharát is oda helyezte, sajátja mellé. A férfi nem értette, mi baja a lánynak a forró itallal, de hamar rá kellett jönnie, mikor Katie az ölébe ült, és megcsókolta. Csípőjét a férfiéhoz nyomta, miközben arcát és nyakát borította be csókjaival. Pillanatok alatt lekerültek róluk a ruhák, mint ahogy a lány is a vastag szőnyegre, Remus alá…