A konyhába vette az irányt, ahol hallotta Harry és Draco hangját.

- Sziasztok.

- Szia Katie. Mi újság?

- Semmi.

- Remusszal jöttél? – vigyorodott el Harry.

- Vele.

- Együtt?

- Igen.

- Lemaradtunk valamiről? Mi történt az utóbbi két hónapban?

- Hol voltatok eddig?

- Hát, nyaralni – motyogta Harry, miközben Draco gúnyosan mosolygott.

- Merre?

- Görögországban. Csodás hely.

- Melyik város?

- Hát, bejártuk az egész országot. Spártával kezdtük, és azzal fejeztük be a kirándulást. De voltunk Athénban, Szalonikiben, Pellában, Édeszában, Tébában, és Olümpiában.

- És mit csináltatok ott?

- Sokat kirándultunk.

- Hülyének néztek? Dracóval nem lehet csak úgy kirándulni. Ha mégis, valami nagyon motiválhatja, amiért megteszi.

- Jó, nem csak kirándultunk.

- Pontosítsunk. Nem csak szexeltetek.

- Hé! A kapcsolatunk nem a szexen alapul.

- Ezt közölted Dracóval is?

- Nem kellett közölnie velem, mivel tudom – mordult fel Draco.

- Jó, bocsánat. És nem gondolkodtatok, hogy komolyabb vizekre evezzetek?

- Nem akarunk összeházasodni, ha erre gondolsz – válaszolt Harry.

- Vagy csak azért mondod ezt, mert Draco nem akar, és te beleegyeztél? Vagy esetleg nem is említetted neki, hogy esküvőt akarsz?

- Fogd be. Ez hülyeség.

- Az, ha annak tartod az igazságot.

- Rólad volt szó. Miről maradtunk le?

- Összeköltöztünk Remusszal.

- Mikor?

- Két teljes hónapja. Azóta letettem a RAVASZ-vizsgáimat, jelentkeztem a Hippokratész Gyógyítóképzőbe, és Anglia legfiatalabb bájitalmestere lettem.

- És felvettek a suliba?

- Az én eredményeimmel? Persze.

- Milyen eredményeid voltak?

- Minden kiváló. Persze csak öt tantárgyból vizsgáztam, de azok kellettek a sulihoz – ezzel a beszélgetéssel zárták le a dolgokat.

A hetek villámgyorsasággal teltek, és Katie-nek egyre több bájitalt kellett készítenie, és egyre nehezebbeket. Sajnálatos módon volt egy-két alkalom, amikor a keveredő illatok hatására megszédült, de nem figyelt rá. Pontosabban próbálta figyelmen kívül hagyni. Ez remekül sikerült neki, egészen addig, amíg a következő nem történt…

- Miss Black, befáradna a szalonba? – szólalt meg a lány háta mögött Dumbledore professzor.

- Természetesen – miután bement az idős varázsló után, megállt az ajtóban, és várt.

- Foglaljon helyet.

- Nem, szívesebben állok.

- Én mégis szeretném, ha leülne.

- Hagyja igazgató úr, majd leül, ha meghallja a hírt – szólt csendesen Sirius.

- Miről van szó?

- Katie, olvasd el ezt a levelet. Sirius ma reggel találta meg a konyhaasztalon – nyújtotta oda a lánynak a papírt Remus.

Katie!

Nagyon ajánlom, hogy fogadd meg a tanácsomat, különben nagy bajok lesznek. Újra összeszedjük a halálfalókat, ami ellen természetesen nem tudsz mit tenni. Ami neked baj, az nekem öröm. Ezáltal kijelenthetem, hogy édesapádat elfogtuk. A saját házában. Merlinre, milyen egy ostoba férfi. Képes bárkit beengedni a lakásába, ha ártatlan arccal néz rá. Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. A viselkedésed dönti el, hogy apád életben marad-e. Vagy elfogadod, hogy szeret engem, és eltűnsz az életünkből, vagy apád kínok kínja között fog meghalni. A szemed láttára. A döntés a te kezedben van. Jobban teszed, ha nem állsz az utamba, mert a te kis vérfarkasod is megütheti a bokáját. Gondolkozz. Este küldök egy baglyot apád házához, és várom a válaszodat. Miriam.

A lány csendesen meredt a papírra. Könnyei potyogni kezdtek, lábai pedig felmondták a szolgálatot – térdre esett a szalon padlóján. Remus odasétált, majd felhúzta a földről, hogy aztán leüljön, és az ölébe húzza a síró lányt.

- Nyugalom.

- Miért? Miért csinálja ezt velem? Ez a nő tönkre akarja tenni az életemet.

- Talán hagynod kellene, hogy apád és ő…

- Semmit sem kell hagynom. És nem is fogom – pattant fel Remus öléből, hogy aztán el is ájuljon.

Egy emeleti szobában tért magához. Egy sápadt Perselus Piton ült mellette, összehúzott szemöldökkel, és őt méregette:

- Mondja, mikor volt utoljára aktusa?

- Mi köze hozzá?

- Nekem személy szerint nincs közöm hozzá, de tudnék mit kezdeni az információval, ugyanis az önbe diktált bájital mutatott valamit, amiről szeretnék megbizonyosodni.

- Mi az?

- Én kérdeztem előbb, válaszoljon.

- Tegnap.

- És először?

- Néhány hete.

- Védekeztek valamilyen módon?

- Nem. Miért?

- Tudja, hogy állapotos?

- Jó vicc, professzor, de ezt nem veszem be.

- Szokott rosszul lenni?

- Persze hogy szoktam. Állandóan rosszul vagyok.

- Komolyan kérdeztem.

- Egyszer-kétszer előfordul.

- Akkor javaslom, hagyja abba a bájitalfőzést.

- Miért?

- Mert a gőzök és a füst a szervezetébe kerülve igen káros. Főleg egy gyerek szervezetének, ami éppen fejlődne.

- Maga félrebeszél. Én nem lehetek terhes.

- Nemrég vallotta be, hogy együtt volt Lupinnal. Védekezés nélkül. Ebből mi következik?

- Az, hogy terhes vagyok.

- Gratulálok – válaszolt a professzor gyilkos indulattal a szemében, majd magára hagyta a lányt, aki felkapta ruháit, és dühösen elhagyta a főhadiszállást.

Remus házába érve szinte azonnal arra a helyre ment, ahová egyetlen esetet leszámítva még nem tette be a lábát. Nem akarta összekoszolni ruháit a dohos, vérszagú, enyhén poros padlón ülve, így átváltozott feketepárduccá. A fal tövében feküdt, és üveges szemekkel nézett a nagy semmibe. Lépteket hallott, majd Remus besétált a szobába, ahol volt, de nem törődött vele, ugyanúgy feküdt, ahogy előtte.

- Megértem, hogy érzel. De az, hogy szenvedteted magad, nem megoldás, te is tudod.

- Nem érted, ugye? – kérdezte, miután visszaváltozott emberi alakjába.

- Mit kellene értenem?

- Kockára teszem az életed azzal, hogy ellent mondok neki. De nem akarom, hogy apa egy olyan nővel legyen, aki nem szereti.

- Ne én érdekeljelek. Én itt leszek neked mindig, az apád viszont mindennél fontosabb. Van terved?

- Nincs. De ehhez nem kell terv.

- Mire gondolsz?

- Sok mindenre. A Grimmauld téren alszok. Jó?

- A levél miatt?

- Igen.

- Rendben. De ne tégy őrültséget.

- Szoktam én olyat tenni?

- Szoktál. Épp ezért mondom.

- Oké. Nyugi, nem lesz semmi bajom – nyomott egy csókot a sápadt férfi szájára, majd a ház elé sietett, és onnan dehoppanált.

Egész délután a baglyot várta, de mikor megérkezett, leblokkolt. Gyorsan lefirkantotta egy pergamenre a válaszát, és odaadta a kis bagolynak, ami szállította a levelet. Röpke egy órán belül érkezett a válasz:

A levél kézhez vételétől számított tíz percen belül az utca végén lévő parkban. Egyedül gyere, vagy megbánod.

A lány gúnyos mosolyra húzta száját, majd letette a papírt a konyhaasztalra, és elindult. Mikor odaért, látta apja és Miriam körvonalát egy padon. Lassan odasétált.

- Látom, jobb belátásra tértél.

- Azt nem mondanám Meyers.

- Az anyád vagyok, jó lenne, ha felfognád.

- Soha. És örülnék, ha mihamarabb kinyögnéd, miért kell ezt csinálnod.

- Te is tudod, miért.

- Hát persze. Apával akarsz lenni, de én keresztül húztam a számításaidat. Nem csak én voltam az, aki tönkretette ezt az egészet. Túl erőszakos vagy, Miriam.

- Te meg túl tökéletes. Mindenben te vagy a legjobb, a legszebb, a legokosabb, és apád csak téged lát, senki mást.

- Apám szeret téged. Sajnálatos módon azonban te gyönyörűen elhagytad őt egy vén félvér miatt. Hidd el, te voltál az, aki tönkretett mindent, nem én. Megszülettem. Nagy ügy. Kilökhettél volna az utcára, de te úgy döntöttél, hogy apánál hagysz. Viseld a következményeit. Vagy párbajozzunk, és zárjuk le az egészet.

- Párbajozni akarsz?

- Félsz talán?

- Félni, tőled?

- Ha nem félsz, állj ki ellenem. Szombaton. Este tízkor. A város határában lévő dombon.

- Ott leszek. Ki a segéded?

- Nekem nincs szükségem segédre. És a tiéd?

- Az apád lesz.

- Örülök neki. Ez esetben mégis lesz egy segédem. De a személye addig titokban marad.

- Csak nem a kis félvéredet hozod?

- Nyugodj meg, annál jobbra számítok. Apámnak egy haja szála se görbüljön. Találkozunk két nap múlva. Sziasztok – azzal otthagyta szüleit.

Amint hazaért a Grimmauld térre, megírt egy levelet, majd elküldte Sirius baglyával, és várta a választ, ami hamarosan meg is érkezett.

Még nem mentem haza, úgyhogy a válaszom igen. Hiszen azt mondtam, bármikor számíthatsz rám. Puszillak.

Nyugodtan ment fel egykori szobájába, és dőlt le aludni.