Másnap valóban elvitt az ispotályba, hogy megbizonyosodhasson róla, valóban babát várok.

- És azt lehet tudni, hogy milyen nemű?

- Szeretné tudni?

- Én nem – válaszolt hirtelen Remus.

- De én igen. Na, Remus, kérlek.

- Kimegyek.

- Maradj bent. Semmi baj nincs belőle – Remus vacillált, majd bólintott.

- Rendben.

- Nos, ez esetben… Genderitum – mondta el a megfelelő varázsigét, majd mosolyogva mondta ki: - Egy kislány. Gratulálok.

- Köszönjük – elmentünk az ispotályból, pontosan apa házába, ahol Sirius és Jonathan beszélgettek. Mikor meglátták boldog mosolyomat, azonnal rákérdezett Sirius:

- Mi van, Kislány, láttad az őrangyalodat?

- Az őrangyalom itt van mellettem.

- Minek örülsz ennyire?

- Apa?

- Nemsokára hazaér. Megvárjátok?

- Meg.

- Addig mondjátok el, mi az öröm tárgya.

- Majd apával együtt.

Nem kellett sokat várni, hogy Regulus megérkezzen. Kérdőn nézett lányára, miközben leült a konyhaasztalhoz, ahol összegyűltek.

- Valami nem tetszik.

- Vajon mi? – reagált a lány szarkasztikusan.

- Mondd el, mit akartok megosztani velünk?

- Néhány hete megszegtem az ígéretem.

- Lefeküdtél Remusszal?

- Igen.

- Miért érzem úgy, hogy nagyapa leszek? – kérdezte inkább magától, de mikor meglátta lánya enyhén piros arcát, elsápadt. – Ez komoly?

- Igen.

- Védekezési módot nem ismertek?

- Apa, hirtelen jött az egész, nem voltunk felkészülve erre. Csak megtörtént.

- Remus, te akartad?

- Apa. Szerette volna Remus, de lepattintottam. Aludni akartam. Aztán mondta, hogy megy, iszik egy kakaót, és lementem én is. És utána már nem érdekelt a fogadalmam. Meg kellett tennem.

- Oké. Felfogtam. És most mit csináltok?

- Nyilván nem kellene férj nélkül elmennem, szülni.

- Viszont, ha férjnél vagy, az iskolában is másként néznek rád, te is tudod.

- De van egy mentőövem.

- Éspedig?

- A Roxfort.

- Nem akartál a Roxfortba menni, Katie, ne csináld ezt. A gyógyítás az életed.

- Terhesen nem mehetek az iskolába. Beszélnem kell Dumbledore-ral.

- Ez nem lesz könnyű – motyogta Regulus, majd a kandallón keresztül üzent Dumbledore-nak, hogy menjen el hozzájuk. Az öreg varázsló hamar megjelent.

- Mi a gond, Regulus?

- Nem nekem van gondom.

- Hanem?

- Nekem – válaszolt a lány.

- És mi lenne az?

- Nem mehetek a Gyógyítóképzőbe. És arra gondoltam, ha tudna nekem valami munkát adni…

- Ez nem is kérdés. Mit szeretne tanítani?

- Lehet választani?

- Hát tulajdonképpen csak annyit, hogy Bájitaltant, Sötét Varázslatok Kivédését, vagy Átváltoztatástant akar tanítani az alsóbb éveseknek?

- Mennyire alsóbb évesek?

- Első-, másod-, és harmadévesekről van szó.

- Bájitaltan.

- Azt hittem, Remusnak fog segíteni a Sötét Varázslatok Kivédésében.

- Remus megbirkózik vele.

- Ez esetben megbeszélem Perselusszal, hogy adja oda önnek a listát, amiről tanítania kell az alsóéveseknek.

- Köszönöm igazgató úr.

- De szeretném tudni, mégis miért nem mehet oda tanulni – a lány látványosan kerülte az idős férfi pillantását, aki ezután Remusnál próbálkozott. A vérfarkas pedig kimondta:

- Teherbe ejtettem Katie-t.

- Nocsak, gratulálok. Lesz esküvő?

- Kellene lennie – válaszolt. De nincs rá elég pénzem. Tette hozzá gondolatban Remus.

- Tudja, igazgató úr, Remusszal nemrégiben összeköltöztünk, és jelenleg nem állunk úgy anyagilag, hogy egy esküvőt meg tudjunk szervezni. Épp ezért gondoltam arra, hogy ha ön elvállalná az eskető szerepét…

- Ezer örömmel, kisasszony. Micsoda kérdés ez? Mikor szeretné? – a szerelmesek egyszerre válaszoltak.

- Minél hamarabb – ez volt Katie.

- Most – vágta rá Remus. Katie sápadtan nézett Remusra, mire az elmosolyodott.

- De Remus, hogy akarod, ha még gyűrűnk sincs?

- Ki mondta, hogy nincs?

- Te miről beszélsz?

- Nem mondtam olyat, hogy nincs gyűrű.

- De…

- Igazgató úr?

- Rendben. Kérem, álljanak ide – miután a két fiatal oda állt az idős mágus elé, az újra megszólalt: - Kedves családtagok. Azért gyűltünk össze, hogy e két ember a mai napon a házasság szent kötelékébe lépjen. Akinek bármi oka is van megakadályozni az esküvőt, szóljon most, vagy hallgasson örökre – néma csend. – Először téged kérdezlek meg, Remus John Lupin. Fogadod-e hitvesedül az itt megjelent Katherine Blacket? Mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?

- Igen.

- Most pedig téged kérdezlek, Katherine Black. Fogadod-e hites férjedül az itt megjelent Remus John Lupint? Mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?

- Igen.

- Húzzák fel a gyűrűket – Remus elővette a zsebében lévő méregzöld bársonydobozt, melyben két fehérarany gyűrű volt. Az egyiknek a közepén gyönyörű smaragdkő díszelgett. Ezt húzta fel kedvese ujjára. A másik egyszerű karikagyűrű volt, a tetejére gravírozva az Örökre felirat. Katie ezt húzta Remus ujjára. – Ezennel házastársakká nyilvánítom önöket. Megcsókolhatják egymást – Remus apró csókot nyomott szerelme szájára, majd mosolyogva ölelte magához.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek téged.

VÉGE

Hamarosan jön az Én döntök második része, amikor is bemutatom a két tanár életét a Roxfortban…