Hermione – annak ellenére, hogy nem számított rá – örült a levélkének, de azt tudta, hogy a tegnapi Draco Malfoyt nehezen lehet előcsalogatni a rejtekéből. Emellett az álma is aggasztotta.
- Lehet, hogy tényleg csak álmodtam, de... olyan valós volt és valamit biztos jelenthet. De vajon mit? - elmélkedett a lány – Ott volt Viktor is. Vajon tényleg beállt közéjük? Egy ideje a levelei is elmaradtak... Már több mint egy éve nem írt, az utolsó levelét még az ötödik év végén kaptam tőle, azóta nem tudok róla semmit. Ma kedd van... akkor majd holnap bájitaltan után megkérdezem Piton professzort - remélem nem fog megsértődni érte... Végül is nem vesztek vele semmit.
- Miss Granger! – szólította meg a lányt Madam Pomfrey.
- Igen?
- Jöjjön be, kérem.
- Elmehetek? – kérdezte a lány.
- Igen, de ezeket még a héten be kell szednie, mert fájhat a feje, esetleg szédülhet. Ja, és kerülje a szúrós szagú bájital-összetevőket!
- Értettem, asszonyom! – mondta a lány.
- Rendben, akkor elmehet. Ha esetleg valami panasza van, rögtön jöjjön fel!
- Köszönök mindent, Madam Pomfrey! – mondott köszönetet a lány.
- Nincs mit, ez a dolgom – válaszolta az asszony – Viszlát, Hermione!
- Viszontlátásra! – köszönt el a lány is.

Hermione összeszedte a dolgait és el is hagyta a Gyengélkedőt, majd a prefektusi lakosztály felé vette az irányt. Igaz, hogy idén már nem volt prefektus, de - mint iskola elsőnek - felajánlottak neki egy különszobát a lakosztályban. Legalább nyugodtan tud tanulni majd este. Nem is kellett sokat gyalogolni, hamar odaért a portréhoz.
- Jelszó?
- Összetartás – válaszolta a barna hajú lány.
- Parancsoljon!
Mikor vasárnap este feljött, észre sem vette, hogy milyen barátságos a klubhelyiség a lakosztályban: fotelek, puffok, kanapék a négy ház színeiben, és a kandalló felett a Roxfort címere díszelgett. Ebből a helyiségből nyílottak a hálószobák, és egy folyosó vezetett a fürdőszobákhoz. Majd megindult a másik folyosóhoz, ahol az iskola elsők szobája volt.
- Megvagy! - kiáltott fel boldogan. Vajon ki lett a másik iskola első? – gondolkodott a lány hangosan, mert vasárnap meg sem nézte – Tuti, hogy egy Hollóhátas lesz... Micsoda? Draco Malfoy??? – döbbent le.
Hermione falfehéren vonult be a szobájába, de azért elkezdte írni a tegnapi házi dolgozatait - nem szeretett volna lemaradni. Legnagyobb bánatára ez egy óránál tovább nem tartott. Ránézett az órájára - a legtöbb diáknak ilyenkor már nem volt tanórája -, és gondolta kimegy sétálni a parkba. Jól fog majd esni neki a friss levegő. Felvette hát a talárját és el is indult kiszellőztetni a fejét.

A mardekárosoknak – mivel rosszul lett a tanáruk és így elmaradt két órájuk – ebéd után már csak egy órájuk maradt.
- Draco! Mit csinálsz délután? – kíváncsiskodott Blaise, miközben a lakosztály felé tartottak.
- Kimegyek, repülök egy kicsit. Muszáj kiszellőztetnem a fejem.
- Megint az a csaj jár a fejedben, mi? – faggatózott tovább Blaise, egy fogkrém reklámba beillő mosollyal.
- Mi lenne, ha abba hagynád ezt a hülyeséget, Zambini? Már megmondtam, hogy nem vagyok szerelmes és nincs semmilyen csaj! Megértetted, barátocskám? – vágta a fejéhez kicsit indulatosan a szőke herceg, miközben azon gondolkodott, barátja ütődöttebb még Craknál és Monstrónál is együttvéve.
- Jelszó, uraim? – kérdezte a portré.
- Összetartás – válaszolták egyszerre, s immár nyoma sem volt az előbbi veszekedésnek.
Vigyorogva léptek be a klubhelyiségbe, ahol szembetalálták magukat a zavartan néző Hermionéval.
- Granger - biccentet oda Draco a lánynak
- Hello, gyönyörűségem! – vigyorgott a lányra a sötét hajú fiú.
- Malfoy, Zambini – biccentett a fiúk felé a lány és már iszkolt is kifelé a helyiségből.
- Merlinre! Megbolondultak a mardekárosok?! Vigyorognak és még poénkodnak is... legalábbis, Zambini biztos – motyogta lefelé menet a lány. – Ki kell jutnom innen!
- Hogy kikupálódott ez a Granger! Nem, Draco? – kérdezte a kanapéról a sötét hajú srác.
- Most már elég tűrhetően néz ki... nem is olyan ronda.
- Lám-lám a nagy Draco Malfoy megdicsért egy griffendélest, aki ráadásul nem is aranyvérű! Ez ám a nagy szó.
- Akkor meg mi van? Kérdeztél, én válaszoltam. Nincs benne semmi. Különben meg te kezdted el dicsérgetni, szóval pofa be!
- Jó, akkor abba hagyom, főnök úr! – szemtelenkedett Blaise – Mi van ezzel a halálfalósdival? Tényleg az leszel?
- Emlékszel, mit mondtam tavaly év végén? – kérdezte Draco.
- Igen.
- Nyáron én is és Piton professzor is beszéltünk az öreggel. Majd segít, ha esetleg mégis lebuknék apám előtt... de már átálltam a jó oldalra! Semmi értelme nincs embereket ölni, és főleg nem az Azkaban-ban ülni évekig. Amit tudok, mindent elmondok Dumbledorenak - többet sajnos nem tehetek. Egész nyáron külön órákat tartott Piton prof. És az elmelezárásban már tökéletes vagyok, ma este is megyek majd hozzá – ecsetelte a kérdezett - Veled mi lesz? – érdeklődött.
- Anyám megegyezett apámmal, hogy míg nincs vége a tanévnek, egyszer sem visz el semmilyen gyűlésre vagy öldöklésre. Aztán évvégén meg megpattanok a Főnixesekkel – megjegyzem, ebben anya keze is benne van -, amit egyáltalán nem bánok. Potter úgy is le fogja győzni Voldemortot, vagy előbb, vagy utóbb, de mindenképpen le fogja.
- Ebben igazad van... Na de mostmár hanyagoljuk ezt a témát, rendben? Megyek a seprűmért és már itt sem vagyok! Mit fogsz csinálni csendes magányodban? - kérdezte Draco már a kijáratnál.
- Drága barátom, olvasni fogok! – jelentette ki Blaise nagy lelkesedéssel barátjának, aki válaszul felvont szemöldökkel nézett vissza rá.
- Zambini, jól vagy? – kérdezte barátjától, majd megindult felé és a homlokára tette a kezét – Azt hiszem, itt nagy baj van! Lázas vagy, barátocskám! – jelentette ki széles vigyorral. Majd otthagyta a könyvével együtt Blaiset.
- Köszönöm Draco! Nekem is van ám egy diagnózisom, még hozzá az, hogy te meg szerelmes vagy!
- Ha te mondod, akkor biztos... Szia, Vicky! – köszönt Draco.
- Szia, rokon! – köszönt a szőke hajú lány.
- Vigyázz Blaise-zel, mert nincs magánál! – ökörködött - Majd jövök!
- Gyere, te drága! - szólt a lánynak Zambini.

Hermione egy fa alatt ült a tóparton, és olvasta a Reggel Prófétát. „Újabb mugli gyilkosságok!” - állt a címlapon. Hermione száját fáradt sóhaj hagyta el:
- Remélem anya és apa, hogy jól vagytok!
- Hermione! Hermione! – kiabálták a nevét.
- Harry! Ron! Sziasztok! – köszönt a fiúknak miután megölelték egymást.
- Ki is engedtek? – érdeklődött Harry.
- Igen. Holnap már megyek is órákra.
- Bocsi, Hermi, de még van egy kis dolgunk - mondta pirulva Ron.
- Randitok lesz? – kérdezte a lány.
- Honnan tudod? – kérdezte Ron vörös fejjel.
- Máskor jobban zárd le az elmédet Ronnie – majd mosolyogva megindult a kviddicspálya felé - Sziasztok!
- Hermione, máskor ilyet ne csinálj, hallod? – kiabált után az immár lila fejű Ron – Hermione, várj csak meg! – rohant utána egy hirtelen ötlettől vezérelve.
- Igen, Ron? Mit szeretnél? – kérdezte a lány.
- Én csak...
- Mondjad, hallgatlak – sürgette Hermione.
- Azt szeretném kérdezni, hogy... hogy járnál-e velem?
- Nézd, Ron. Ezt egyszer már megbeszéltük. Szeretlek, de csak, mint nagyon jó barátot, de mást nem érzek. Sajnálom.
- Mást szeretsz, ugye? Mondd csak meg! Ki az? Miben jobb, mint én? – kiabált Ron.
- Ron, nyugodj már meg! Hiszen annyi lány van még rajtam kívül.
- Igazad van, megyek is, keresek mást! – vágta végül a srác a fejéhez.
- Gratulálok, Hermione Granger! Ezt jól megcsináltad! – támadta le Harry, majd ott is hagyta a meglepődött lányt.
- Úgy látom, ma senki nem normális – mondta ki félhangosan, majd elindult a pálya felé.

Azt hitte, hogy egyedül van, de aztán meglátta a levegőben köröző szőke üstököt.
- Merlinre! Mit vétettem én az emberiség ellen? – nyögött fel hangosan – Végülis, ha már itt vagyok, felvidítom magam. Draco Malfoy, most megtérítek egy- két dolgot... - pillantott fel az égre, majd gonosz mosolyra húzódott a szája. Három varázsige után szőke hercegünk már nem tudta irányítani a seprűjét, de hála a nagy erőfeszítéseknek, sikerült leszállnia róla, majd a lány felé vette az irányt.
- Mégis mit képzelsz, Granger? Mi? Le is zuhanhattam volna! – kiabálta szinte vörös fejjel Draco.
- Láttál te talán nálam pálcát, Malfoy? Hm? Megsúgom, hogy a táskám legalján van – válaszolta Hermione szemtelenül - Ó, Malfoy! Néztél már tükörbe a délután folyamán?
- Ezt miért kérdezed? – kérdezte szúrós tekintettel az említett.
- Mert egy nagy kék folt van a hajadon – válaszolta majdhogynem röhögve a lány.
- Ne szemtelenkedj! – utasította a lányt.
- Miért, mi lesz?
- Csak ez – majd egy határozott mozdulattal, de óvatosan neki lökte a falnak, és oda préselte.

Hermione érzete, ahogy az izmos test a falhoz nyomja, érezte és szinte hallotta a fiú szívdobogását. Majd Draco mélyen a szemébe nézett és a füléhez hajolt.
- Ne felejtsd el, hogy a szomszédom vagy – mondta lágyan, és egy puszit adott a lány homlokára, majd elindult a kastély felé.
- Nem felejtem el – suttogta a kissé meglepődött Hermione.

Miután Draco elment, Hermione leült és gondolkozni kezdett a szüleiről, a barátairól, Dracoról, és a háborúról. Igen, a háború... az igazgató azt mondta, hogy a háború mindennél pusztítóbb lesz majd, a halálfalók is egyre többen vannak, és senki nem hisz a fehér mágusok győzelmében.
Azt sem tudhatta, hogy a szüleivel mi van - igaz, hogy a Főnixesek vigyáznak rájuk, de most senki nincs biztonságban. Harry meg Ron a mai kirohanásukkal eléggé elkeserítették a lányt, ezt nem várta tőlük. Ott van Malfoy is, aki nagyon úgy néz ki, hogy változott - jó irányba.
Hermione végül úgy döntött, bemegy még vacsora előtt és rendbe hozza egy kicsit magát. A klubhelyiségben nem más látvány fogadta, mint hogy a mardekárosok gyöngyei és egy szőke hajú lány, varázsló twistereznek.
- Sziasztok! – köszönt félénken a kis csapatnak.
- Á, szia, Szépségem! – köszönt szokás szerint Blaise vigyorogva.
- Granger – biccentett Malfoy.
- Draco, ne legyél már ilyen merev!
- Khm, khm – adott jelzéseket Vicky.
- Bocsáss meg, drágám – kért elnézést a lánytól.
- Szia! Victoria Thomson Malfoy.
- Micsoda??? – jött Hermione felől a meglepődött válasz