- Micsoda? – szólt közbe Hermione, hatalmasra kikerekedett szemekkel nézve. Blaise a szőnyegen majd kétrét görnyedt a visszafojtott röhögéstől, amit Hermione arca idézett elő.
- De szólíts csak Vickynek - fejezte be mosolyogva a lány.
Hermione pár perc múlva sikeresen feldolgozta az információkat, és végre megszólalt.
- Bocsi a csodálkozásért, csak egy Malfoy nem szokott ilyen kedves lenni... - a nem szócskát, pedig jól kihangsúlyozta. – Én Hermione Jane Granger vagyok, de hívj csak Hermionénak – mondta ő is mosolyogva.
- Azt ne felejtsd el, hogy csak félig vagyok Malfoy, mert Draco az unokatestvérem. A neved viszont nagyon ismerős... – gondolkozott el Vicky – Mintha olvastam volna már valahol, talán egy könyvben... de mielőtt tovább beszélgetünk, nem ártana leülni, nem? – majd helyet is foglaltak a kanapén.
- Nem hinném, hogy olvastad a nevem akármilyen könyvben, mert én mugli születésű vagyok – mondta Hermione.
- Biztos vagy ebben? – kérdezte a szőke hajú lány.
- Vicky, hagyd már ezzel! Granger neve egy könyvben? Ez egyenesen röhejes! – jelentette ki a szőke herceg.
- Állítsd már le magad, rokon! Inkább az volt a röhejes, amilyen képet te vágtál, mikor megtudtad, hogy valaki csúnyán átvert! – fordult Vicky a rokonhoz.
- Az tényleg az volt – kezdte Blaise egy nagy vigyorral az arcán – Képzeld, Hermi. Ugye hívhatlak így? – az említett bólintott, és folytatta beszámolót - Draco vörös fejjel berontott ide és elkezdett ordibálni, hogy hol kék a haja. Azt mondanom se kell, hogy az itt tartózkodó Hollóhátasok felpattantak, és befutottak a szobába, majd miután drága szőke hercegünk megállapította, hogy nem is kék a haja, rosszabb képet vágott, mint Crak és Monstró szokott, miután bezabálnak – Zambini mire a mondókája végére ért már nem bírta röhögés nélkül.
Draco sértődötten ült a fotelban, Hermione pedig fülig pirulva ült Vicky mellett. A szőke lány észre vette a mellette ülő arcát, majd megkérdezte:
- Hermi, te voltál? – kérdezte.
- Igen – válaszolta halkan.
- Tényleg? – kérdezte a sötét hajú fiú, majd fölpattant, felkapta a barna hajú lányt és forgatni kezdte a levegőben – Tudod milyen képet vágott? Haláli volt!
- Zambini! Tegyél le! Ma jöttem ki a Gyengélkedőről! Remélem, nem akarsz vissza jutatni...
- Ha Blaisenek hívsz, leteszlek. Rendben?
- Rendben, Blaise, letennél? – kérdezte Hermione.
- Persze, Szépségem – és azzal a lendülettel ledobta a kanapéra – Parancsolj!
- Te nem vagy normális! – kiabálta a barna hajú lány.
- Ne aggódj, lesz ennél rosszabb is... – mondta Vicky bíztató mosollyal.
- Engedelmetekkel én most távozom! – Draco, aki elég durcás fejet vágott, felállt és a kijárat elé vette az irányt.
- Ugye nem haragszol? – kérdezte bociszemekkel a lány.
- Rád nem tudok, Vicky, de veletek még számolok! – mutatott Hermionéra és Blaisere, majd ott is hagyta őket.
- Nyugi, nem fog megölni, maximum csak valami tréfát eszel ki, vagy ilyesmi. Nem kell aggódnod, Hermione – mondta Zambini a lánynak, mert az elég kétségbe esett képet vágott.
- Blaise, be kell vallanom neked valamit – fordult komoly arccal a fiúhoz – Nem is hittem volna, hogy ilyen jó fej vagy... – fejezte be mosolyogva.
- Hermione, ezt lehet nem kellett volna! – szólat meg a szőke hajú lány széles vigyorral, mielőtt Zambini kinyitotta volna a száját – Most akkora lesz majd az egója, hogy nem bírunk vele ketten sem!
- Na, de Vicky drágám! Miket beszélsz? Tudod, Szépségem - felállt a fotelból, ledobta magát a két lány közé a kanapéra –, én sem hittem azt, hogy te is ilyen jó fej vagy... Csak ugye ott volt Potter meg Vízli...
- Légyszi, őket most hanyagoljuk! Ma vesztem össze velük, mert megmondtam Ronnak, hogy nem akarok vele járni. Aztán meg Harry is eligazított, hogy gondoltam ezt és, hogy miért kellett megsértenem Ront – fejezte be a lány egy nagy sóhajjal a végén.
- És velem járnál, Szépségem? Hm? – kérdezte kaján vigyorral Zambini.
- Blaise, hagyd már abba! – szólt rá Vicky és rávágott egy hatalmasat a fiú combjára – Érthető voltam?
- Nagyon is, Drágám. Jobb lesz, ha elkezdek félni tőled! – vigyorgott a fiú – Jut eszembe csajok, ma estétől csak négyen leszünk itt, mert a Hugrabugrosok már tegnap elmenekültek innen a szemközti lakosztályba, ma pedig a Hollóhátasok költöznek mellénk. Tegnap eléggé kiborítottuk őket. A Griffendélesek pedig fel sem költöztek. Tudod, az a Brown meg Vízli.
- Légy szíves, ne sértegesd Harryt és Ront! – kérte Hermione.
- De csak miattad nem – válaszolta a fiú.
- Vicky, mesélsz magadról? – kérdezte a barna hajú lány.
- Persze! Hát, akkor helyezzétek magatokat kényelembe. Blaise, meg ne szólalj! Tudom, hogy ismersz, de ezt végig fogod hallgatni! – lány felállt a kanapéról, a szemben lévő fotelba ült, és elkezdett mesélni. - Itt születtem Angliában, de eddig a francia családi birtokon éltünk, mert anya és Luc bácsi elég rendesen összevesztek, és anyu nem akarta látni, de tavasszal kibékültek. Anya Adrienne Malfoy, Lucius Malfoy húga. Apa Andrew Thomson, aurorparancsnok volt, de mikor megszülettem, visszatért az üzleti életbe, de oszlopos tagja a Főnix Rendjének, és Franciaországban gyűjti a fehér mágusokat. Most pedig a „Térítsük meg Lucius Malfoyt” projekt van terítéken. Nyáron visszaköltöztünk, és együtt töltöttem a nyaramat a drága rokonommal, meg ezzel a drágasággal – mutatott a fiúra - Amíg Draco nálatok volt a hadiszálláson, Cissyt és Luc bácsikámat boldogítottam. Röviden ennyi – fejezte be mosolyogva a szőke hajú lány.
- Te Lucnak hívod Luciust? – kérdezte mosolyogva Hermione.
- Igen, de csak szigorúan a kúrián, mert máshol nem szabad – válaszolta komolyan Vicky.
- Ha megengedik a hölgyek, akkor hozok valami kaját a konyháról, mert elbeszélgettük a vacsorát, én pedig nagyon éhes vagyok – mondta Blaise.
- Rendben – válaszolták egyszerre a lányok, majd a srác el is ment.
- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg Hermione.
- Nyugodtan! – tárta szét barátságosan karjait Vicky.
- Miért nem Parkinsonnal vagy? – kérdezte az iskola első lány.
- Megvan a véleményem a csajról: undorító úgy, ahogy van. Meg miután azt is láttam, ahogy elintézett téged... na, az nagyon durva volt és ahogy Draco aggódott... – Mió ennél a mondatnál felvonta mindkét szemöldökét és szó szerint bámult a szemben ülő lányra.
- Mit csinált? – kérdezte.
- Tudod, Hermione, van egy olyan érzésem, hogy nem is utál már téged, sőt nem is utált sosem – erre a barna hajú lány még érdekesebb képet vágott.
- Azt nem hinném. Mi már első óta ellenségek vagyunk. Utált vagy utál - nem tudom – azért, mert nem vagyok aranyvérű és mert Harry Potterrel barátkozom. Harmadikban még meg is pofoztam, de azt tényleg megérdemelte.
- De azt gondolom, tudod, hogy a szerelmet és az utálatot egy vékonyka hajszál választja el egymástól... – magyarázott Vicky.
- Igen, tudom, de...
- Nincs itt semmiféle de! Fogadni mernék rá, hogy mondjuk... három vagy négy év múlva ti ketten egy pár alkottok majd – mondta magabiztosan a szőke hajú lány – Sőt, talán nem is kell olyan hosszú idő hozzá.
- Én meg Malfoy? Ezt az egyet kétlem! Ellentétben vele, én soha nem utáltam, sőt mostanában egészen... helyes lett... – a helyes szónál Mió elpirult – De köztünk nem lehet semmi, főleg úgy nem, ha ő kémkedni fog. Így csak saját magát sodorná bajba.
- Hermione Jane Granger! Azt soha ne feledd, hogy semmi nem lehetetlen! Azt pedig te nem is láttad Dracon, hogy aggódott, mikor Parkinson hátba támadott. Ő nem szokott így aggódni akárkiért.
- Megjöttem! Vicky! Granger! – biccentett a lányok felé az említett – Blaise hol van?
- Lement kajáért – válaszolta Vicky.
- Merlinre! Csámpás! – kiállított fel Hermione.
- Mi az a Csámpás? – kérdezte a szőke hajú lány.
- Granger szőrpamacsa. – mondta flegmán Draco.
- Nem is szőrpamacs, Malfoy! Ő a macskám. Nagyon aranyos, majd meglátod! Le is megyek a Klubhelyiségbe érte, mert eddig Ginny, a barátnőm vigyázott rá. Rögtön jövök! – azzal el is viharzott a barna hajú szépség.
- Draco, jól gondolom azt, hogy te nem utálod Hermionét? – kíváncsiskodott Malfoy kisasszony.
- Ezt meg honnan szedted? – kérdezett vissza az ablak előtt álldogáló fiú.
- Drága rokonom, még a vak is látja, hogy már sértegetni sem tudod! Amúgy meg nem értem, hogy miért kellett bántanod. Nagyon kedves, meg aranyos lány.
- Az biztos, hogy nem utálom, de nem tudom, hogy mit érzek. Nagyon aggódtam érte, mikor megtámadta Parkinson – magyarázott a fiú.
- Ő sem utál téged. Ezt ő mondta a ma este – mosolygott a lány, majd Blaise rontott be az ajtón két tálcát lebegtetve.
- Itt a vacsi! – kurjantotta el magát – Hermione hol van?
Az említett barna loboncos lány egy hatalmas, vörös szőrpamacsot szorongatott és nagyokat szipogott, úgy jelent meg.
- Mi történt, Szépségem? Hm? – kérdezte Zambini.
- Harry meg Ron – szipogta a lány.
- Ne foglakozz velük, Granger! – mondta Draco, aki kandallóban égő tüzet figyelte.
- Köszi, Malfoy! – mondta a lány.
- Gyerekek, akkor ezt most abbahagyjátok! Nem akarom meghallani, hogy a vezetékneveteken hívjátok egymást! Értve vagyok?! – mondta határozottan Vicky.
- Igen, asszonyom! – mondták egyszerre, és elnevették magukat.
- Blaise, hozd ide Hermit! Draco, gyere ide! – adta ki az utasításokat a szőke lány – És most kezet fogtok szépen! Gyerünk! Egy, kettő!
- Draco! – mondta Hermione.
- Hermione! – reagált a szőke herceg, és megragadta a lány kezét.
- Ezennel kijelentitek, hogy segítitek és nem bántjátok egymást rosszban, jóban, bármi bajban? – kérdezte Vicky.
- Igen – mondta a szőke hajú srác.
- Igen. kijelentem – mondta Mione is.
- Akkor igyunk! – kiabált Blaise.
- Zambini, még nem fejeztem be! – pirított rá a lány a srácra – Ezennel barátoknak nyilvánítalak titeket! – fejezte be mosolyogva – Ó, és míg el nem felejtem a puszit! Gyerünk! – majd Blaisere kacsintott, és Draco puszit adott a lány arcára.
- Eszünk? – kérdezte Mio, elpirulva – Én már éhes vagyok...
- Persze, gyerünk! – felelték a többiek is.

Vacsora után még sokáig beszélgettek, elköszöntek egymástól, majd nyugovóra tértek mindnyájan. Reggel viszont Vicky és Blaise hangos sikolyra ébredtek. Kiugrottak az ágyból és kinéztek a folyósra. Ott Dracot és a csurom vizes Hermionét látták.
- Ezt a tegnapiért kaptad, Mio drágám és örülj, hogy meleg víz volt! – vigyorgott Malfoy, majd ott hagyta a csak hápogni tudó lányt.