Mikor minden ellened fordul… vagy mégsem?

- Micsoda? - Hermione eddig fehér arca, immáron még sápadtabb színt öltött, hangja hisztérikusan csengett.
- Hermione , kérlek, nyugodj meg, jelenleg a Szent Mungóban ápolják őket. Nincsenek életveszélyben. – Dumbledore igyekezte megnyugtatni a lányt. Piton professzor csak állt a sarokban, szemei Hermionét és Dracót méregették. Feltűnt neki a fiú aggódó arca, amivel a lányt pásztázta. – Hermione, kérlek, próbálj meg egy kicsit figyelni rám. Két oka lehetett a támadásnak. Bizonyára számítottak arra, hogy érzékenyen érint ez a történés és így akarták elérni, hogy Harry kikerüljön a támogatásod alól. A másik lehetőség pedig az, hogy kerestek valamit a házatokban, mert az egészet felforgatták.
- De mi végett jöttek? Én… én nem tudom. – A lány arcán a könnyek immár patakokban folytak. Arcát kezei közé temette. Szégyellte, hogy ilyen gyenge és pont Piton látja sírni.
- Draco, kísérd fel Miss Grangert a szobájába, szerintem ennyi információ éppen elég volt mára. Ugye Albus? – kérdezte a tanár.
- Igen, persze menjetek csak. Hermione, te pedig próbálj meg pihenni és amint új információkat kapunk, rögtön értesítelek.
- Köszönöm Dumbledore professzor úr. Viszontlátásra! Jó éjt! – köszönt el a lány.
- Viszontlátásra! – búcsúzott a Malfoy-fiú is. Draco némán haladt a lány mellett a sötét folyóson.
- Draco, ha nem haragszol én inkább kimennék még a levegőre, muszáj kiszellőztetnem a fejem. Túl sok minden történt ma este – mondta Hermione nyúzott arccal. – Ha nem haragszol, akkor én indulok is. Nem leszek sokáig kint, ígérem.
- Rendben, sétálj kicsit, az felfrissít – szólt a fiú a barna hajú lány után és figyelte távoldó alakját.
Kint már sötétedett, a madárcsicsergés is elhalkult, csak a levelek alig hallható muzsikáját lehetett kivenni. Hermione leült a tó melletti padra, ahol Dracóval beszélgetett és figyelte a víz csendes fodrozódását. Nem tudta mióta ülhetett a padon, de egyszer csak különös hangokra lett figyelmes. A hívás egyre tisztábban csengett. Vicky volt az, az ő nevét kiabálta.
- Hermione, Merlin áldjon meg! Ha ilyen hidegben pulcsiban üldögélsz kint, meg fogsz fázni. Fiúk! Gyertek, itt van! – kiabált Dracónak, Blaise-nek. Hermione legnagyobb meglepetésére feltűnt mögöttük Harry is, igaz, elég nagy távolságra a két mardekáros sráctól. Harry, megelőzve a másik két fiút odarohant a griffendéles lányhoz és ráadta kabátját. ( Ám ezt a gesztust szőke hercegünk igen szúrós tekintettel jutalmazta.)
- Hermione, indulás befelé! Nem szeretnénk, ha megfáznál – mondta Vicky anyáskodva, majd a kis csapat megindult a kastély felé.
Hermione vörös szemekkel kuporgott a kanapé közepén, agya már szinte semmilyen információt nem tudott befogadni. Nem tudott már másra gondolni, csak arra, hogy meg akarták ölni a szüleit, és hogy kutattak valami után. Ám neki fogalma se volt arról, hogy mi végett történhetett ez, holott nem rejteget semmiféle olyan tárgyat, ami miatt támadás vagy fenyegetés érhetné.
- Hermione, Hermione! Figyelsz? – kérdezgette Vicky. – Picit próbálj meg figyelni, kérlek! - pásztázta a barna hajú lány kisírt szemeit. – Tudjuk mi történt, hiszen Draco beszámolt róla. Nincs semmi ötleted, hogy miért tették? – Hermione a fejét rázta. – Kapcsolatban álltak a szüleid bármilyen varázsszervezettel, vagy bizalmas emberekkel?
- Nem tudok róla – válaszolta a lány. Agya újra lázasan dolgozott és emlékek kavarogtak elméjében.
- Vicky, ennek az égvilágon semmi értelme! – akadékoskodott a szőke herceg.
- Draco, most ne szólj bele, kérlek! Van egy sejtésem és szeretnék megbizonyosodni afelől, hogy jó úton indultam el, avagy sem. Ha nem tetszik, menj pihenni! Most egyáltalán nincs kedvem veled veszekedni. Elméletem szerint lehetséges, hogy a Granger családnak mégis köze van a varázslókhoz, és ha hagynád, hogy szóhoz jussak, elmesélnék mindent – vágott vissza kicsit hangosabban a másik Malfoy. Válaszul csak egy morgást kapott, majd a szőkéség átvonult a klubhelyiség másik végébe. Közben Vicky berohant a szobájába és egy rakat könyvvel és régi pergamennel tért vissza. - Hermione, figyelj rám, kérlek. - A barna hajú lány kisírt szemei Vicky tekintetét keresték. A Malfoy beszélni kezdett s közben a többiek is a lányra szegezték tekintetüket. – Van egy sejtésem… Tudom, hogy most őrültnek fogtok tartani, de ez elképzelhető és részemről akár meg is történhetett. Az apai dédnagyapámnak volt két fia. Daniel a nagyapám és Bernard Thomson. Az apjuk Paul, mindig is aranyvér-pártinak vallotta magát, édesanyjuk, az üknagyanyám, rendkívüli asszony volt. Ott segített mindenkinek, ahol tudott. Nem tett különbséget mugli és aranyvérű varázsló között. Ebben pártfogóra talált Bernardban, a kisebbik fiában, hiszen ő is szerette a varázstalanokat. Egy alkalommal megpillantott egy gyönyörű barna hajú, őzike szemű lányt. Első látásra beleszeretett, ám kiderült, hogy a lány ereiben nem folyik egy cseppnyi varázslóvér sem. Mikor ez kitudódott, Paul mérhetetlenül haragudott kisebbik fiára, akinek döntenie kellett apja színe előtt. Vagy Ameliát és a mugli életet választja (búcsút mondva a nevének és méltóságának), vagy apja nyomdokaiba lép. Bernard Ameliát választotta, átlépve a szülői ház küszöbét. Hiába könyörgött neki a felesége, hogy gondolja át még egyszer, de a haragos apa nem tágított. A hajthatatlan szülő száműzte fiát a kúriából és a varázslóéletből. Bernard, utolsó lépéseként odaadta bátyjának a pálcáját. És most jön a meglepetés, hiszen Amelia vezetékneve nem mást, mint Benett. – Hermione szája tátva maradt, Draco a szokásosnál is fehérebb lett, Harry köpni-nyelni nem tudott, Blaise pedig döbbenten szemlélte mindnyájukat.
- De… de Vicky… csak nem? – értetlenkedett Draco.
- Befejezhetném? – vágott vissza ingerlékenyen a lány.
- Persze, ne haragudj.
- Köszönöm - Majd Vicky folytatta a történetet: – Ameliának és Bernardnak született egy lánya, aki az Ann nevet kapta. Ann Benett. – Hermione megkapaszkodott a fotelban és zavartan nézett körbe. Tekintete találkozott a szőke fiúéval, aki megpróbált egy bíztató mosolyt küldeni a lány felé, de ez valahogy most nem sikerült neki. – Majd Ann hozzáment a szülei halála után Tom Grangerhöz. Hermione, üdv a családban! – mosolygott Vicky a lányra.
- De ez biztos? – hebegett rémült arccal a lány.
- Igen, biztos Hermione. Te egyáltalán nem vagy sárvérű.
A „sárvérű” kifejezésre nem kis nyomatékot helyezve Dracóra nézett. A fiú kezébe temette arcát s próbálta feldolgozni mindazt, ami az elmúlt pár órában történt. - Hermione, ha akarod, beszélek apával és idejönnek nagyapával, akik elmondanak mindent. Az az igazság, hogy ők egy már egy ideje tudnak róla. Tegnap kaptam egy levelet apától. Kérte, hogy amint lehetőségem van rá, mondjak el neked mindent. Nem kevés aranyvér csörgedezik az ereidben Hermione Jane Thomson Granger és a kedves családod vár vissza a megérdemelt helyeddel a varázslóvilágban.