Ez egy helyes kis történet Harry időutazásáról...slash Korhatár: 16 év

- Kelj fel.

Az utasítás közelről jött, ismerősnek is tűnt a hang, de a fiúnak bele telt kis időbe, míg felfogta a külvilágot. Egy halk nyögést megeresztve válaszként, nem mozdult.

- Azt mondtam, kelj fel.

- Még ne… fáradt vagyok.

- Ez a mentség sem lesz elegendő, ha itt találnak.

- Majd… majd megmagyarázzuk.

- Erősen kétlem. Öltözz, és menj vissza.

A fiú végül felnézett a másik srácra, zöld szemei csalódottan csillogtak.

- Még csak hajnali négy óra. Miért ez a nagy sietség?

- Szerinted mit szólna az igazgató, ha itt találna minket, főleg téged, a nappaliban? Ráadásul anyaszült meztelenül. Lenne hozzám pár keresetlen szava.

- Miért izgulsz? Hisz’ varázsló vagy! Ne törődj azzal a szeméttel! Inkább gyere vissza.- mondta a fiú, majd oldalra fordult a kanapén, hogy ő is mellé feküdhessen.

A magas srác még elidőzött a látványán, majd végül felvonva az egyik szemöldökét, mellé feküdt. Szorosan összeölelkezve kerültek szemből egymáshoz még közelebb, mikor a srác hirtelen felszisszent.

- Miért nem veszed le azt a nyamvadt homokórát a nyakadról?

- Dumbledoretól loptam el titokban, nem merem letenni, félek, hogy összetörne.

- Miért? Ennyire fontos?

- Igen. Nem kockáztatom meg, hogy összetörjön, mert akkor ebben az időben ragadnék.

A srác ekkor a tenyerébe fogta az apró ékszert, mire egy elsuttogott varázsszó után a kis tárgy miszlikbe tört.

- Mit műveltél, Tom?- rémült meg a fiú, de a srác ekkor megragadta az állát, majd fekete szemeit a zöldbe vájta.

- Voldemortként képtelen lennélek elfogni, tehát nincs más megoldás. Mostantól az enyém vagy, Harry Potter!- jelentette ki egy gonosz mosollyal, mire hevesen megcsókolta a fiút.