Miss Piton - G-Portál

"- Te felébredtél? - sikkantottam. Még szerencse hogy Disaudio-t is szórtam az ajtóra.
- Szia. - motyogta bágyadtan.
- Istenem Draco úgy megijesztettél. - öleltem át. Kinyitotta a szemét és holtra vált arccal nézett rám.
- Granger te mi a fenét keresel itt? - kérdezte..."

- Hogy mit mondtál? - kérdeztem vissza halálra rémülve. Néhány hosszú másodpercig farkasszemet néztünk, majd elkezdett nevetni.
- Jaj kicsim... látnod kellett volna az arcod. - röhögött rajtam, de a megkönnyebbülés ami elöntött, engem is mosolygásra késztetett.
- Ha most nem lenne agyrázkódásod, lekevernék egy nagyot. - morogtam, de közben szorosan hozzábújtam.
- Ha nem lenne agyrázkódásom most nem vicceltelek volna meg. De lássa csak be Miss Lestrange, hogy remekül játszottam a szerepem. - nevetgélt.
- Ó igen Mr. Malfoy. Maga pedig azt vegye észre hogy nekem nagyon nem jött be! - mondtam, majd felemeltem a fejem hogy a szemébe nézhessek.
- Vörösek a szemeid. - simított végig az arcomon. - Sírtál? - nézett rám.
- Szerinted? - keltem ki az ágyból. - Elkaptalak, elrepültem veled a gyengélkedő tornyához, berobbantottam az ablakot, és azóta kómában vagy. Szerinted? - kezdtem el zokogni.
- Ne haragudj kicsim. - ült fel.
- Hé, azonnal feküdj vissza! - szóltam rá.
- Jó, de akkor gyere bújj mellém. -válaszolt mosolyogva és kinyújtotta felém a kezét. - De előtte... vetkőzz! - vigyorgott.
- Miért? - kérdeztem szipogva.
- Mert még mindig kviddics cuccban vagy, és mert az is tiszta vér. Vagyis azt hiszem az én vérem. Amúgy ki nyerte a meccset?- mért végig.
- Jól hiszed. Egyébként Bella hozott nekem pizsit asszem. És mi nyertünk. Chang elkapta a cikeszt, de 170 ponttal vezettünk, így 210-190 lett a vége. - néztem körbe és meg is láttam az egyik széken a cuccom. De egy francia bugyin és egy hálóingen kívül semmi más nem pihent ott. Mivel a taláromat órákkal ezelőtt levettem a folyosón az már nem volt rajtam. Áthúztam a fejemen a zöld-fehér csíkos meleg pulcsit, majd ami alatta volt fehér top. Már melltartóban és bugyiban álltam ott, majd elindultam a szék felé, de hátulról átölelt két erős kar.
- Mondtam hogy ne kelj fel Draco. - szidtam meg.
- Tudom, de nem tudok neked ellenállni. - sóhajtotta a nyakamba, amit időközben igen részletesen áttanulmányozott az ajkaival.
- Draco beszéltük hogy majd valamikor együtt leszünk úgyis, de nem gondolod hogy egy gyengélkedői szoba nem épp alkalmas rá? Ráadásul most ébredtél fel. Pihenned kellene. - mondtam akadozva elcsukló hangon.
- Janie, mitől félsz? Az ajtó zárva, hallani sem hallanak minket. Tök jól érzem magam nem fogok elájulni ígérem, és rád is vigyázni fogok. Gyengéd leszek. - simított végig a hátamon.

Nem bírtam tovább és az ajkai után kaptam. Draco könnyedén ölbe kapott, majd letett az ágyra és fölém mászott. Mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem váltak el ajkaink. Szenvedélyesen és vadul csókolt, ugyan akkor az érintései hihetetlenül finomak és gyengédek voltak. Lassan kigomboltam a hátán kórházi ruhát, majd lehúztam róla. Szorosan hozzám simult, és így mind a ketten éreztük a másikat egész testében.

Beletúrtam a hajába, és még közelebb húztam magamhoz, majd lábaim átkulcsoltam a derekán. Vágyakozva sóhajtoztunk a szoba csöndjébe. Szorosan átölelt, közben úgy szabadított meg a melltartómhoz hogy nem is éreztem. Hm... profi. Amint elváltak egymástól ajkaink felfedező útra indult a nyakamon és a melleimen. Mind amennyiszer megpuszilt, megcsókolt kellemes bizsergés futott át a hátamon, mint meg annyiszor amikor csak hozzámér. Egyre jobban beindult, és amikor megszabadított az utolsó ruhadarabomtól, akkor sem tétlenkedett tovább. Gyengéden, és minden percét teljes mértékben kiélvezve töltöttük el az első igazi közös éjszakánkat. Annyiszor képzeltem már el hogy milyen is lenne az első, és álmomban sem gondoltam volna hogy pont a gyengélkedő lesz ennek a helyszíne. De ez most a legkevésbé sem érdekelt. Együtt értünk fel arra a bizonyos csúcsra, és pihegve, lihegve, pihentünk egymás karjaiban. Némán hallgattuk egymás fokozatosan lassuló légzését, majd Draco tanácsára felkaptuk a pizsink, mivel így reggel elég nagyot lesett volna Madam Pomfrey. Majd visszadőltünk, és Draco karjaiban nyomott el az álom. Reggel, arra ébredtem hogy majd megvakulok. A nap pontosan a szemembe sütött. December negyedike van Malazárra! Hogy lesz így fehér karácsony? Jó, nem lett melegem ettől a gyenge hőmérsékletű fénytől, de ahhoz képest elég erős fényt küldött be a szobába. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a hajamba szuszog valaki. Ejnye, ejnye. Belebújunk a hajamba? Jah, így legalább neki nem sülnek ki a szemei.
- Draco... - nyögtem fel, mert a keze elég érdekes helyen volt.
- Hm? - kérdezte álmatagon. - Mi az édes? - emelte fel a fejét.
- Hova nyúlkálsz te éjjel? - néztem rá vigyorogva. Mivel a keze a belső combomon eléggé felül pihent. Erre a kérdésre kajánul elvigyorodott majd visszatette a fejét és készült eltűnni a hajamban újra.
- Nekem, de csak nekem, szabad. - dünnyögte.
- Ebben igazad van. - fordultam meg, és átkulcsoltam a nyakát. Megcsókoltam, de úgy látszik már vissza is szusszant mert nem csókolt vissza. Elmosolyodtam, majd kimásztam a takaró alól. Nagyon hideg volt attól a kis napfénytől függetlenül. Felkaptam a pálcám és meggyújtottam a kis kandallót, aztán neki álltam levelet írni.

Először is Boldog Szülinapot!
Másodszor, elszaladtam átöltözni, meg kajáért. Sietek vissza, és addigra öltözz fel. Apádék délre itt vannak, és akkor el kell nekik magyaráznunk a pár órás kis kómádat, szóval készülj fel rá lelkileg.
Pihenj, és nagyon szeretlek!
Csók: Janie

- Na ez így jó is lesz. - mondtam csak úgy magamnak. Felálltam és a kis levelet leraktam az ágyba mellé. Visszavettem a vére pulcsit és kviddicsgatyát, és elindultam a klubhelyiségbe. Menet közben tök sokan megnéztek, és a véres cuccomról sugdolóztak. Na de jó! Ma még gyilkos is leszek. Most az egyszer nem tudtam elviselni hogy mindenki azt nézi milyen ramatyul festek, így átváltoztam és farkas alakban rohantam a portrénkhoz.
- Á jó reggelt Jane! - köszöntött Malazár.
- Jó reggelt! - változtam vissza.
- Te jó ég! Mi történt veled? - nézett a véres ruháimra szörnyűlködve.
- Draco vére. Megsérült a meccsen de már jól van. A jelszó pedig aranyvér. Beengednél?
- Persze menj csak. - tért magához. Utat nyitott befelé én meg felrohantam a szobánkba. Odafent éppen Millicent volt a fürdőben és Bella meg Pansy szintén vörös szemekkel az ágyon ültek.
- Sziasztok! - ültem le kimerülten Pansy mellé.
- Szia! - ugrottak a nyakamba. - Gyorsan vedd le ezt a véres cuccot! Ez ugye nem Draco vére? - szörnyülködött Pansy.
- Nem kicsi szívem. Eret vágtam magamon! Ugyan kié lenne Pansy? Ne húzz fel. Persze hogy az övé. Talán nem őt vittem tegnap fel koponyatöréssel? - kérdeztem idegeskedve. Úgy látszik most jön ki rajtam a stressz. - Bocs. - mondtam mert láttam hogy mindjárt bőgni fog.
- Semmi baj. Draco hogy van? - szipogott. - Éjfél környékén tért magához. - motyogtam a padlóra meredve.
- Magához tért? - sikkantottak fel.
- Naná. túlságosan is elemében volt éjjel. - vigyorodtam el még mindig a földet bámulva, ám akkor Pansy leült pont elé és elzárta bámulásom tárgyát.
- Na mi volt? Csillog a szemed és rendkívül elégedett fejed van. - mosolygott rám Pansyka.
- Vagy épp kielégült. - röhögött bele Bella.
- Maradjatok már! - vágtam hozzájuk egy-egy párnát. - Pansy van még egy zacsi rózsaszín porod? - kérdeztem tapasztalt barátnőm. A rózsaszín port, vízzel kell felönteni, és egyben lehúzni. Meggátolja a fogamzást. Együttlét után 24 órával kell bevenni. Még nyáron olvastam a kis csajos könyvemben, de nem vettem, mivel nem tudtam hogy majd kell.
- Lefeküdtetek? Komoly? Mi csak húzni akartuk az agyad. - meresztettek rám nagy szemeket.
- Igen, de Pansy kellene a por. - néztem rá mosolyogva, mert az állát éppen akkor próbálta meg felkaparni a földről.
- De szuper! El kell mesélned mindent! - nézett rám Pakinson, de már szedte elő az anyagot...
- Na persze! Majd kiteregetem a magánéletem... Azt csak hiszitek! Egyébként ha legközelebb rendelsz port, akkor nekem is rendelhetnél Pansy. Lécci. - néztem rá esdeklően, s átvettem a kezéből a felém nyújtott kis zacskót. Elővarázsoltam egy pohár vizet és beleöntöttem. Azonnal feloldódott majd megittam. - Olyan íze van mint a rózsaszín orbitnak. - mondtam egy-két perc hallgatás után.
- Az mi? - néztek rám.
- Mugli édesség. Olyasmi mint nálunk a rágcsa. - magyaráztam közben elvonultam a fürdőbe. gyorsan letusoltam, majd amikor kimentem Bella ült az ágyamon és Pansy már eltűnt.
- Parkinson? - kérdeztem barinőmet.
- Elment Tonyhoz. - mondta. - Beszélnünk kell. Arról amit olvastál. - lengette meg a levelét.
- Oké, de ha ez vigasztal mi ezt Pansyval már legalább két hónapja tudjuk. - mondtam mire ő hatalmas szemeket meresztett rám. Megtörölköztem és felvettem a fehérneműim, amíg ő újból áttanulmányozta a levelet. Nem igazán szégyenlősködtünk egymás között, ezért nem is volt gáz hogy előtte öltözöm. Felvettem egy sötétkék csőnadrágot, és mellé egy fekete feszes selyeminget. A felső két gombját nem gomboltam be, így kellőképp szexi hatást értem el vele. Felvettem még egy egy hasonló kék tűsarkút, majd ledobtam magam Bella mellé az ágyamra.
- Na mond. - szólítottam fel hogy kezdheti.
- Hozzá kell mennem Blaisehez. Amit én örömmel megtennék, de láttad hogy milyen morcos mióta megkapta a levelet ő is? A közelébe sem merek menni. Nem akarom hogy a fejemhez vágja hogy az ő szemében én csak haver max. barát vagyok. - hadarta egy szuszra.
- Ácsi, ácsi! Honnan veszed hogy Blaise nem szeret téged? Mert ez oltári baromság. Ő azért morcos mert állandóan elhúzol a közeléből mintha leprás lenne vagy nem tudom. Blaise imád téged. Bella! Ne légy ilyen szerény! Nézz tükörbe. Szexi vagy, okos, szép és rengeteg pénzed van. Bármelyik pasit meg tudnád fogni, Blaiset miért nem? Ő miért lenne kivétel? Ráadásul totál beléd zúgott. - simogattam meg a hátát.
- Megyek megkeresem. - pattant fel.
- Oké, én meg lemegyek kajáért a konyhára mert egy óra múlva jönnek Malfoyék. - mondam egy hatalmas sóhaj után.
- Komoly? - csodálkozott rám Bella. - Persze! Az immár 17 éves fiúk tegnap betörte a fejét. Szerinted majd otthon ülnek a kényelmes kúriában amíg Draco lábadozik? Na persze! Nem úgy van az! - morogtam szórakozottan.
- Aha. Akkor majd este találkozunk itt ugye? Dracot úgyis elengedik, és bulija lesz nem? - nézett rám.
- De. Jó itt találkozunk majd, de most menj és keresd meg Zambinit amíg fel nem köti magát valahova. - vigyorogtam. Ő csak nyelvet öltöt rám, majd kiszaladt. Mi ez itt óvoda?Gyorsan követtem én is Bella példáját, majd a konyhába mentem. Ahogy ott elhaladtad egy tükör előtt, megláttam hogy kezd oldalt vissza szőkülni/világosodni a hajam. Nem igazán érdekelt ez most... Ha estére már kikopik akkor ennyi. De már örültem hogy viszont látom eredeti hajszínem. A hajamat most enyhe, hullámos hullámos fürtökbe rendeztem. Hiába jobban áll az ami picit göndörkésebb. Most még szebb volt mint kiegyenesítve és befestve. De legalább nem olyan kezelhetetlenül göndör mint az elmúlt években. Összeszedtem a kaját, és már majdnem a gyengélkedőnél voltam amikor meghallottam Lucius Malfoy mennydörgő hangját.
- Egy koszos, mocskos sárvérű ütött ki?! Mond Draco miért kell szégyenkeznünk miattad évek múltán is? - kiabált haragosan. Na ekkor léptem én közbe. Hangtalanul benyitottam a különszobába és élesen szólaltam meg.
- Nem hinném hogy bármi szégyellni való van egy koponyatörésben. - raktam le Draco mellé a tálcát, majd az arcára adott puszi után a vállára csúsztattam a kezeim és mögé álltam. Még jó hogy egy széken ült már az ágy mellett.
- Áh, Jane! Már vártam mikor toppan be az igazságosztó. - kötekedett. Elmosolyodtam és Narcissa felé fordultam.
- Jó napot Mrs. Malfoy! - nyújtottam a kezem.
- Öhm. Tegezz csak nyugodtan, és hívj Cissynek. - néz rám zavartan.
- Rendben Cissy. Egyébként Jane Lestrange... De csak Jane. - mondtam amikor végre elfogadta a kezem.
- Nos hogy a tisztelet köröket is lefutottuk... elmondanátok hogy mi történt ténylegesen? - váltott szigorú hangnemre Lucius.
- Persze Lucius. Szóval, nyerésre álltunk, nagyon nyerésre, amikor a fogók elindultak a cikesz után. Ekkor az a hollóhátas sárvérű terelő véletlenül fejbe találta Dracot, aki elkezdett zuhanni betört fejjel. Elkaptam, és a meccset pont akkor fújták le mert Chang végre képes volt elkapni a cikeszt. Szóval még a levegőben elkaptam Dracot, aztán berobbantottam a gyengélkedő ablakát és ellátták. Éjszaka ébredt fel, és azt kell hogy mondjam túlságosan is jól érezte magát, már ami a humorát illeti. - néztem az említett személyre morcosan. Aztán visszafordultam Luciushoz. - Egy majdnem halálos sérülésből esett át a fiad kómába, és kérdéses volt hogy felébred-e, erre te, idejössz és csak ordítozol hogy ez mekkora szégyen. Hadd kérdezzek valamit? Ha a Malfoy trónörökös ma meghalt volna, mit csináltál volna? - mértem végig hidegen. Pár pillanatig meg sem tudott szólalni, majd kitört belőle a nevetés.
- Tudod Jane... teljesen olyan vagy mint apád volt. Ha valami nem tetszik azt mindenkihez hozzávágod... De nem szeretném ha az apósoddal így beszélnél. - komolyodott meg.
- Még nem az apósom, karácskor pedig még csak a társam lesz. Azt hiszem nyugodtan megmondhatom ha nem tetszik valami. - mosolyodtam el gúnyosan. Egy hosszú pillanatig néztük egymást hidegen és utána újra elmosolyodott. Ekkor Narcissa lépett hozzám.
- Örülök hogy csatlakozol mindkét családunkhoz. Az ünnepek alatt megismerheted majd mindkettőt jobban. Ha csak egy kevés tulajdonságát örökölted is apádnak, kedvelni fogod őket Jane! - jelentette ki mosolyogva Narcissa. Hát ezt erősen kétlem!
- Bizonyára! - bólintok mosolyogva, de nagyon nem volt kedvem ehhez. Kedvelni egy rakás halálfalót?
- Akkor mi megyünk is... ugye szívem? - nézett férjére jelentőségteljesen Cissy.
- Persze! Viszlát karácsonykor Jane! Fiam! - biccentett nekünk.
-Szerbusztok! Vigyázzatok egymásra! - ölelt meg minket a leendő anyósom. Majd kisétáltak a gyengélkedőről.
- A szüleim bírnak téged! - szólalt meg Draco.
- Na persze! - morgok miközben kinyitom az ablakot.
- De tényleg! Okos vagy, bátor, erős, határozott és gyönyörű. Apámnak különösképp bejössz. - morogja már a végét.
- Jah. Nagy nőcsábász a vén Malfoy, de nekem a fia jobban bejön. - nevettem.
- Azt őszintén reméltem. - húzott magához. - Mikor lesz megint olyan őrjítő éjszakánk mint a tegnapi? - liheg a fülembe.
- Nem tudom édes. De először is eldönthetnéd hogy hol akarsz kajálni. Itt vagy a nagyterembe? - kérdeztem.
- Hát akkor lent a többiekkel. Egyébként imádom a szőkés-barna hajad. - csókol bele a nyakamba.
- Öhm, okééé... Akkor gyere! - ragadtam meg a kezét és együtt mentünk le kajálni. Amint beléptünk, kitört a tapsvihar az asztalunknál és a hollóhátnál. Draco hirtelen elengedte a kezem és elindult Mike felé. A hollóhátas terelő kissé rémült arcot vágott, de amikor Draco odaért és kinyújtotta felé a béke jobbat, látványosan megkönnyebbült. Kezet ráztak, amit most már a hugrabug is kitörő tapsviharral ismert el.
- Szép gesztus volt. - mosolygok rá amikor leülünk.
- Arisztokrata vagyok és Malfoy. Ez nem változik sohasem. Egyébként is, tele vagyok utálókkal. Kellenek a kapcsolatok. - nevetett a csodálkozásomon.
- Okkkééé... - sóhajtok egy nagyot. Majd amikor megtömtük a hasunkat, szokatlan módon Dumbledore állt fel a szólni akarás jogán. A teremre csend ült.
- Diákok! Egy nagyszerű hírt kell közölnöm veletek. Ebben az évben lesz ezer éve hogy megrendezték az első Trimágus tusát. Így, a karácsonyi bálon, a még élő trimágus bajnokok lesznek a díszvendégek. Felsorolnám őket. Fleaur Weasley, Viktor Krum, Denis Cold és Harry Potter. - a bejelentést döbbent csend fogadta. - A bált természetesen az ő nyitótáncukkal fogjuk kezdeni. Habár Denis barátom 134 éves korára lehet hogy lemond erről a jogáról.
- Én is lemondanék! - nevetett fel Harry a griffendélnél.
- Harry, hogy te 17 évesen túl fogod élni, afelől kétségem sincs! - szólt Dumbi mosolyogva. Fúj, ezt a nyáladzást! - Rendben, csak ennyit akartam mondani. Kellemes ünneplést és pihenést a mai nap további részére. - nézett derűsen a mardisokra.
- Köszönjük! - ordított fel kórusba a mardekár, mire Piton is ELMOSOLYODOTT (!!) . A háztársaink ujjongva, tapsolva tereltek be minket a klubhelyiségbe és vették elő a wiskys üvegeket.
- Nincs ehhez még túl korán? - kiáltott fel Bella nevetve.
- Nincs! - lépett hozzá Blaise. Felkapta és megcsókolta. Ez csak még fokozta a hangulatot, ami már úgyis a tetőfokára hágott.

11. fejezet