Mondanom sem kell, eléggé másnaposan ébredtünk hétfő reggel. A szombati kviddics meccs véres vége miatt, a hétfői tanítás elmaradt. Draco és én a Szükség Szobájában ébredtünk a mi kis szerelmi fészkünkben. Tegnap este megszöktünk és felköszöntöttem Dracot.
- Jó reggelt! - köszön mosolyogva.
- Szia! - mosolyodtam el, és belekapaszkodva magamhoz húztam.
-Akarok kérdezni valamit... vagyis inkább szeretnék, mert akarni téged akarlak! - mosolygott lehengerlően. Teljesen belepirultam.
- Rendben. Kérdezz. - mondtam biztatólag. Kikelt az ágyból, odament a nacijához és kivett egy pici dobozt a zsebéből... Ez...? Hatalmas vigyorral visszajött, és felült mellém az ágyra.
- Jane Lestrange! Ígérem hogy mindig szeretni foglak és melletted leszek jóban rosszban, bár ahogy előre sejtem a suli után főleg rossz lesz... - mélázott el... - De a lényeg! Janie, hozzám jönnél feleségül? - kérdezi meg végre!!! Bár nem úgy képzeltem hogy egy vadabb éjszakánk után alsóneműben ülünk, de a válaszom így is egyértelmű és határozott.
-IGEEEN! Hát persze hogy igen! - kiáltottam fel, majd kinyitotta az ékszeres dobozkát. Gyönyörű volt a gyűrűm. Aranyos kis kígyó fonódott körbe az ujjamra.
- Ez igazán édes és nagyon szép. - csodáltam újonnan szerzett legféltettebb kincsem.
-Örülök hogy tetszik - húzott a mellkasára.
- Nagyon szeretlek. - motyogtam a vállába, amikor hangosan megkordult a gyomrom.
- Én is kicsim, de menjünk reggelizni - nevetett.
- Irány a nagyterem. - kaptam magamra az egyenruhámat amit tegnap hoztam fel magammal. Ő is felvette egyen cuccát, én addig a külön kért kis fürdőben tettem rendben magam. Hajam lágy csigákban omlott a vállamra a maga szőke-barna keverékében.

Az utóbbi időben így is eléggé megváltoztam, a sötét haj talán már túlzás volt. Végül is, Cissy is szőke és mégis erős halálfaló, ráadásul nő létére. Akár az anyám, bár ő se nem szőke, se nem egészen normális. Szóval mire kiértem a fürdőből, Ő már összekészült. A kezét nyújtotta és és együtt lementünk reggelizni. Bella, Pansy, Blaise és Tony lent voltak már. Leültem Bellával és Pansyval szemben de ezt nem kellett volna...

- ÁÁÁááá! - sikítottak fel egyszerre.
- Nyugi csajok! - kapta kezét a fülére Blaise. - Meg fogok süketülni.
- Te megkérted a kezét! - kiáltott rá Dracora Pansy. Erre a mondatra, az egész teremre néma csend ült. Több száz szempár szegeződött ránk.
- Ez komoly? - pillantott Tony a kezemre.
- Nagy vagy haver! - nyújtotta kezét pacsira Draco felé Blaise.
- Naná! - vigyorgott, és belecsapott a lökött kezébe. Eztán Tony és Blaise a "lökött", felálltak és tapsolni kezdtek. Őket hamarosan követte az egész Mardekár ház.
Ezt már kezdem nagyon unni. Túl sok a figyelem...

- Gratulálunk nektek! - állt fel Dumbledore és McGali is. Na mire fel? Elnéztem Potterék felé, és éppen elkaptam az érzéki pillanatot amikor Vízlipatkány azt mutogatta hogy hányni készül. Enyhén szólva ideges lettem, de miután lecsendesedett a mardekár, az igazgató megint szólni kívánt.
- Nos mint már említettem, Mr. Krum, Mr. Cold és Mrs. Weasley két hét múlva érkeznek a karácsonyi bál elő estélyén. Addig is, mindenkinek kellemes tanulást kívánok, és siessetek a pár választással! Jah! Majd elfelejtettem. A bálon a negyedik és a felsőbb évfolyamosok vehetnek részt. Mára pedig kellemes pihenést mindenkinek. - ült le. Az lesz még szép ha Viktor megérkezik.

A két hét gyorsan eltelt, és mi Dracoval, nem csak a bálhoz kerültünk egyre közelebb. Három nap múlva főbenjáró átkot használva halálfalóvá kell válnunk.
Fleur küldött egy levelet nekem, amiben megüzente hogy szeretné ha kimennénk a kapuba eléjük. Mert hogy Billt is hozza magával... Tudja egyáltalán hogy összevesztem Ronciékkal? Nem hiszem. Mindenesetre csütörtök este nyolckor kimentem a vadkanos kapuhoz. A félhomályban ott állt három alak. Na vajon kik?
- Jó estét! - köszöntem fölényesen.
- Nahát! A mardekár jégkirálynője személyesen. Vagyis hamarosan előre kell köszönnünk srácok, mert férjezett ASSZONY lesz. - szólt epésen a "kis vörös"(Ginnyke).
- Nem kértem véleményt vöröske. De kösz hogy felkonferáltál. Gondolom Fleurt és Billt várjátok. - mondtam lekezelően.
- Talált süllyedt Lestrange! És te? Gondolom Krumot... - kotyogta közbe Ronald.
- Nem talált Weasley! Fleur írt nekem. Miatta jöttem. - nézegettem a körmeim, majd a gyűrűm. Ginny erre a mondatra undorodva felhorkantott.
-Bajod van ginny drága? - kérdeztem enyhén lenézően.
- Aha. TE. - szemtelenkedik.
-Azt ajánlom ma este viselkedj! Legalább Fleaurék miatt.
- Semmi közöd hogy én kivel, mikor, hogy viselkedem! - dühöngött.
- Hát persze. Távol áll tőled az etikus, társadalmilag elfogadott norma. - gúnyolódtam.
- Azt hiszed okos vagy mi? - lépett közelebb, és a pálcája megvillant a kezében.
- Hát persze hogy az vagyok! De ha nem haragszotok, inkább nem vennék tudomást rólatok. - nem néztem rá még véletlenül sem.
- Vannak jó ötleteid is! - szólalt meg a Kis Túlélő, és magához húzta a vöröskét.
- Csak azok vannak! - vigyorodtam el.

- Srácok! - szólalt meg egy hang a kapu előtt a sötétben. Egy nagyon mérges Bill...
- Sziasztok! - köszöntek hárman egyszerre. De nagy lett az összhang... Ginny biztos örül, mert átvette a helyem a "hármasban". Elsős kora óta ez volt a legnagyobb baja.
- Szia Fleur! Hello Bill. - biccentettem a mi francicánk férjének, őt meg megöleltem.
- Szia Hermi! Jól nézel ki! Mehetünk? - nézett a többiekre. Bólintottunk. - Na! Legalább ebben egyet értetek.
- Most ugye viccelsz Fleur? Én nekem semmi közöm ehhez! - kiáltott fel a Weasey gyerek, és felém bökött a nagy fejével.
- Szent Malazár!! Hagyd már abba Weasley! - kiáltottam fel.
- Ne emlegesd azt az ördögfajzatot! - kiáltott rám Potter.
- Miért Potter? Azt emlegetek akit akarok. - mértem végig, majd akkor léptünk be az előcsarnokba.
- Malazár? Mi ez Hermi? - nézett rám és a mardekáros taláromra. - Te mióta vagy abban a házban? - kérdezi Fleur, miután jól végigmért.
- Amióta nem vagyok Hermione. Nos, örülök hogy újra láttalak titeket. Majd még összefutunk, de engem már várnak a barátaim. - mondtam, majd megöleltem őket, és amikor elértem a pince lejáratát, Potter utánam szólt.
- Úgy érted a kis halálfaló barátaid? - kérdezte gúnyosan. Ez komolyan fel akar bosszantani.
- Tényleg a gyengélkedőn szeretnél aludni? - fordultam meg. Erre elvigyorodott, és rám küldött egy lefegyverző átkot. Persze non-verbálisan, és a talárja alól. Szép... valóban egyenlő esélyek. Csakhogy elég nagyot koppant mert a pajzsbűbáj már ott feszült előttem. Az átok visszacsapódott rá, és a következő pillanatban már nálam volt a főnixpálca.

- Szerinted valaha is le tudsz győzni? Feleannyi átkot és varázslatot sem tudtok hárman összekaparni, mint amennyit tudok. Jól vigyázz Potter! - dobtam vissza a pálcáját. Mindezt olyan 5-6 másodperc alatt intéztük el. Bill és felesége még mindig megkövülve néztek hol rám, hol pedig Pottyra. Szó mi szó... elég gyorsak vagyunk mind a ketten. Na mindegy.
- Jó éjt. - vetettem oda majd elindultam végre a portrénk felé. Még hallottam a lépcsőről, hogy Potter magyaráz Billnek. "Azt sem láttam hogy a pálcáját mikor vette elő. Ez hihetetlen... Jaj sok minden változott, majd meglátjátok! Elmesélünk mindent, gyertek!" Majd elhalkultak a hangok...

Szép kis mese lesz. el tudom képzelni milyen arcot vágnak majd, de főleg Fleur. Szegény azt sem tudta hogy már nem vagyok Potterék nagy haverja. De már itt is vagyok Mardekárnál.
- Á Jane! Vendéged jött. Beengedtem és bent vár téged. Most az ifj. Malfoy társaságában van. - na ne...
- Ó, igazán? Akkor a jelszó Vérvonal. - mondtam majd beléptem. Lent voltak a többiek is, mármint a mi kis 6-8 fős társaságunk. Bella, Pansy, Blaise, Tony és Draco egy magas rövidre nyírt hajú, széles vállú, magas egyénnel beszélgettek, akinek a hátán egy nagyon gyanúsan ismerős vörös Durmstrangos talár volt. Nekem háttal állt, de rögtön felismertem.
- Viktor! - kiáltottam fel és rohantam felé.
- Herm? - fordult meg hatalmas vigyorral, de már bele is fojtottam a szót, mert a nyakába vetette magam. Annyira jó volt megint átölelni, és beszippantani a hideg és fűszeres illatát. majd eleresztett és jobban megnézett. Kicsit döbbent fejet vágott... Hát igen. Negyedik óta sokkal nőiesebb, izmosabb és magasabb lettem. Ugye kviddics, meg egyéb apróságok.
- Huh, jól nézel ki kisszívem. - vigyorodott el, és a karjai kezdtek egyre lejjebb csúszni a derekamról. Azért ezt mégse kéne...
- Kösz te is. Látom összeismerkedtél a barátaimmal. - bújtam ki a karjaiból, és odamentem Draco mellé, aki feltűnően szorosan húzott magához, és a keze végig szaladt a fenekemen is. A kis féltékeny... Viktor láthatóan nagyon nagy csalódással fogadta a helyzetet, majd pillantása a kezemre vagyis inkább a gyűrűmre esett.
- Nocsak Malfoy! Nem is mondtad hogy menyasszonyod is van. - kapkodta Viktor a pillantását köztem és Draco között.
- Mert nem került szóba. - mondta szerelmem és belecsókolt a nyakamba, miközben a keze a talárom alatt a fenekemen nyugodott. A kis birtokló... Na de le kellene nyugtatni, mert ez így nem lesz jó. A végén még itt teper le a klubhelyiség közepén.
- Aha, és mesélj Hermi hogy vagy? - ültünk le. Én Draco ölébe hogy megnyugodjon kicsit, de a kezét el sem mozdította a hátsómról.
- Hát jól. Egyébként kiderült hogy nem vagyok mugliszármazású. Két gazdag nagymúltú aranyvérű család örököse vagyok. Mármint lennék, de anyám még él. - mondtam, ideje beavatni Viktorkát...
- Mi? - hökkent meg. - Komolyan? Akkor ezért kérdezett vissza a portré a folyosón hogy milyen Hermionét keresek... - motyogta maga elé. - Akkor most mi is a neved? Mert gondolom felvetted a szüleid nevét.
- Igen. Felvettem. Viktor, a nevem Jane Lestrange. - jelentettem ki komolyan a szemébe nézve, ahol erre a névre több érzelem is megvillant. Aggodalom, fájdalom, csalódottság, és talán félelem. Nahát! Hány jó is volt ezek között?
- Óh, Hermi... vagyis Jane, tudod hogy anyád egy ha-halálfaló? - kérdezte picit akadozva.
- Már hogy ne tudnám? - kérdeztem vissza, de láthatóan csalódott fejet vágott. - De ő az anyám Viktor. Ő hozott a világra ha halálfaló, ha nem. Tisztelnem kell. - mondtam, de persze ez mind hazugság volt, kivéve hogy tényleg ő szült. Rohadtul nem érdekel Bellatrix, és nem is tisztelem.
- Értem. De beszéljünk másról. Milyen a suli? Hogy áll a kviddics és a ház bajnokság? - terelte a témát. Jól is teszi.
- Öhm, hát asszem mindkettőben mi állunk nyerésre. - mondtam habozva, mire a többiek nevetni kezdtek.

- Mi az amiről lemaradtam? - kérdezte Viktor bujkáló mosollyal.
- Az, hogy a házpontokban messze elsők vagyunk most este volt 865 pontja a mardekárnak, míg mögöttünk a második a hollóhát 544 ponttal. Jól jött Jane tudálékossága. Van mikor egy órán 40-50 pontot is összeszed nekünk. - nevetett Blaise, majd mindenki vele együtt.
- Hé! Az nem tudálékosság, csupán precizitás! - mondtam meglegyintve Blaise fejét.
- Hát persze! - nevettek.
- Mást nem is vártam Jane! A griffendél is mindig miattad nyert. - nézett rám vigyorogva Viktor.
- Na persze. Meg Szent Potter miatt. - horkantottam.
- Ja tényleg és a kviddics? Még mindig Pottert tartják az utódomnak a világ legjobb fogója kategóriában? - kérdezte szemtelenül. Muszáj ezzel a címével is dicsekednie? Ő nem változott.
- Igen, de még nem játszik az ír válogatottban szóval idén még nem tesztelheted. - nevettem.
- Ja a kviddics! - kiáltott fel Bella. - Az szuper. Mi állunk nyerésre a kviddics kupáért. Mióta Potter ide jár, nem volt a mardekár kupagyőztes. De majd most! - lelkesült be barátném.
- Hé Bella ne szaladj ennyire előre! Még a hugrabuggot meg kell vernünk, amúgy meg már eléggé kikupálódtak azok is. Nem lesz könnyű dolgunk. - magyarázta Draco.
- És kik most a csapattagjaitok? Gondolom akkor Bellácska és te Malfoy benne vagytok. - mondta Viktor, és láttam ahogy a "Bellácska" szónál Blaise megfeszül, Bella pedig elpirul.
- Igen. Én fogó vagyok. - mondta Draco, mire Krum drága felvonta a szemöldökét.
- Majd egyszer megnézem milyen fogó vagy. - vigyorgott bulgár barátom.
- Rendben. Szóval Crak és Monstro terelők, Matt Flint az őrzőnk, Bella, Blaise és Jane pedig hajtók. - sorolta fel a csapattagok nevét és posztjait. Viktor kérdőn nézett rám.
- Akkor innen ez a sok formás kis izom. - mért végig újra szemtelenül. - Hajtó? Az szuper. - mosolygott rám.
- Aha köszi. - hihetetlen hogy szinte senki nem tudja elérni hogy zavarba jöjjek, de Viktor Krumnak valahogy mindig is sikerült.
- Na jól van szerintem menjünk lefeküdni. - nézett rám Draco, mire én bólintottam.
- Nálatok vagy nálunk? - kérdeztem, mire cinkos mosolyt villantott és vállat vont.
- Majd meglátjuk. - vigyorogtam.
- Héh ezt muszáj előttünk? - kérdezte Tony, akinek Pansy feküdt az ölében békésen szunyókálva.
- Hol máshol? - kérdezte Draco. Erre már elnevettem magam.
- Mit tudom én? Menjetek fel hozzánk csak légyszi ne előttünk. - vigyorgott.
- Öhm, Viktor jó éjt! - nyomtam egy puszit az arcára, de az a kis szemét elfordította a fejét, és a szája szélére csúszott az a puszi, még szerencse hogy Draco nem figyelt, mert az álomkóros Pansyt ébresztgették.
- Neked is! - vigyorgott rám, majd ő is megpuszilt, de szánt szándékkal nem az arcomon.
- Vőlegényem van, vigyázz magadra! - ütöttem egyet félig viccelődve, félig komolyan a mellkasára.
- Tudom, de te is elfordíthattad volna a fejed. - súgta.
- Viktor, elég. Jó éjt. - bújtam át a karjai alatt.
- Mint már mondtam neked is! - nevetett. Hátat fordítottam neki, és elindultam a fiúk hálókörlete felé.

A lépcső aljába megálltam és átváltoztam. Visszafordultam, és egy eltátott szájú Viktorral találtam szemben magam. Kilógattam a nyelvem, és vakkantottam egyett. Ki hitte volna hogy farkas módjára is lehet vigyorogni. A vakkantásomra viszont Draco figyelt fel, és elindult felém. Blaise meg csak röhögött a kilógatott nyelvemen. Jah szép látvány lehet egy vigyorgó szelíd farkas. Ahogy mentünk fel a fiú hálóba, hallottam ahogy Viktor még visszakérdez Blaisetől. "Jane animágus?" Hűűű, micsoda briliáns felfedezés!

- Láttam ám Jane! - ült le az ágyra Draco, én meg farkas alakban elé a földre. Vicces lehetett. - Visszaváltoznál? - kérdezte szemforgatva. Huh, most elég morcos lehet.
- Mit is? - kérdeztem leülve mellé. Kezemet a kezére fektetem, de ő kihúzta alóla az övét. Au. Ez fájt.
- A puszit. Hogy bízhatnék így meg benned mond? Visszajön a te nagyszerű kviddics sztárod, az első szerelmed, és máris elfelejtesz olyan alap dolgokat mint azt hogy van egy vőlegényed. - mondta halkan, de nagyon hideg hangon. Ez egy Malfoytól, vagy egy Lestrangetől már régen rossz...
- Akkor tisztázzuk a dolgokat. Egy, nem felejtettem el semmit. Kettő, az első szerelmem te vagy te idióta. Viktorba sohasem voltam szerelmes, csak együtt voltunk a Trimágus tusa alatt. Három, nem tehetek róla ha az a hülye megpróbál lekapni. De ha a puszit láttad akkor azt is hogy meg is szídtam érte. Téged szeretlek, és érted vagyok odáig, nem a "világ legjobb fogója" cím viselőjéért. Láttad hogy Viktor milyen. Felszínes és sekélyes. Ez nem épp az esetem. - mondtam, majd odatelepedtem az ölébe. Lassan elkezdtem az arcát és a nyakát cirógatni ajkaimmal, miközben a hajába túrtam. Tudtam hogy a nyaka a gyengéje és mindjárt teljesen ellágyul.
- Ahh, megőrjítesz Janie! Imádlak, de ezt a Krumot már egyáltalán nem csípem. - suttogta, miközben egy halk nyögés is kiszaladt a száján.
- Tudom, ne haragudj! Én sem vagyok egy ártatlan bárány, de sohasem tennék olyat amivel neked fájdalmat okozhatnék. - motyogtam, mert hogy közben a keze a hátamat simogatta, míg a nyakamba fúrta az arcát.
- Nagyon szeretlek. - sóhajtotta, és maga alá fordított végig döntve az ágyán.
- Én is, mindennél jobban! - nyögtem amikor a keze a combom belső felén kalandozott. Tudom elég extrém hogy itt alszik két ágynyira tőlünk a két hájfejű, sőt Blaise és Tony is mindjárt feljönnek, de ez most nem érdekelt minket. Egy nehéz nap után szerelmed karjaiban a legjobb.