- Jó reggelt kicsim! - köszönt szerelmem amikor kinyitottam a szemem. Feltűnően nagyon vigyorgott és ezt nem tudtam mire vélni. Jó, az ilyen éjszakáink után mindig fülig ér a szája, de most valami határtalan öröm csillogott a szemében.
- Szia! Mi történt? - kérdeztem miközben felkönyököltem.
- Nézd meg az ágyam. - mondta. Erre körbenéztem és alig jutottam szóhoz. Az ágyán a függöny helyett most olyan volt mintha egy pici kis szobában lettünk volna.
- Öhm. Mi is történt? - kérdeztem még egyszer.
- Asszem tudok pálca nélkül varázsolni. - mondta elgondolkozva.
- Hogy MI? - akadtam ki.
- Nyugi Janie! Tudod tegnap este a pálcámat az éjjeli szekrényemre tettem. Amikor öhm... kezdtünk belemerülni a dolgokba, azt akartam hogy senki ne lásson vagy halljon minket, erre úgy ébredtem hogy az ágyam teljesen hangszigetelt és az ágyfüggönyök kis falakként ölelik körbe az ágykeretet. - nevette el magát.
- Wáó... - ennyit bírtam kinyögni. - Szólnunk kell Pitonnak. Ki fog akadni. Már az animágiára is kibukott, főleg amikor nekem tanítottad titokban. Szerinted mégis mit fog szólni? - kérdeztem nevetve.
- Nagyon ki fog bukni, de büszke is lesz. Viszont az iskolában rajtam kívül csak egy ember van aki ért a pálca nélküli varázsláshoz, vagyis a kézmágiához. - mondta morgolódva.
- Tényleg? És ki az? - kérdeztem kíváncsian.
- Flitwick. - mondta.
- Uh, akkor bűbájtan különórák? szegény... - simítottam végig a mellkasán. Huh, ez a csillogás ami megjelent a szemében az érintésemre... ijesztő.
- Igen az lesz, de beszélnem kell vele. - fordított magára, és végig húzta az ujját a gerincem mentén. Beleremegtem. - Ha te játszol velem, nekem is szabad. - súgta.
- A-a. Mindjárt reggeli, és két SVK meg két Bűbájtan lesz ma. Pont jó. - próbáltam lemászni róla, de erősen tartott.
- Aha. Este pedig bál lesz, és délután elrabolnak a csajok. Mikor leszünk együtt? Órán Bella mellett ülsz, így csak a szünetek maradnak nekünk. - mondta szomorkásan.
- Igen azok a jó kis fél órás szünetek. Draco lesz ma négy óránk az négy szünet vagyis két óra hossza. Aztán ebéd ami még egy óra. Délután sincs óránk, és négy-öt óra felé ráérek elkezdeni készülődni ami még plusz három órát jelent nekünk. Ha jól számolom, márpedig jól számolom akkor hat órát leszek veled és csak fele annyit a barátnőimmel ha az órákat nem számoljuk. Ne légy telhetetlen. Egyébként is holnap megyünk a Malfoy kúriára. Az egész téli szünet a miénk. - vigyorogtam.
- Imádom hogy ilyen precíz vagy. - csókolt meg.
- Nem is figyeltél. - mondtam szemrehányóan.
- Bocsi de valami elvonta a figyelmem. - simított végig a hátamon, majd a keze a hátsómon állapodott meg.
- Jobb ha felöltözünk. - csókoltam bele a nyakába amitől kirázta a hideg.
- Akkor miért húzod az agyam? - kérdezte morcosan amikor kicsusszantam a karjaiból, és lepedőbe tekerve felültem mellette.
- Mert Lestrange vagyok! Emlékszel? - nevettem.
- Aha. Egyébként itt a pálcád? - kérdezte.
- Igen. - benyúltam a párnája alá és kihúztam onnan.
- Ez félelmetes. Annyira elveszed az eszem hogy észre sem vettem amikor eldugtad a pálcád itt. - nézett rám összevont szemöldökkel.
- Ez van szivi. Finite! - mondtam, majd a kis zug falai megint függönyből voltak. Disaudio is lehetett, mert most halk piszmogást lehetett hallani kintről. Még mindig lepedőbe csavarva lemásztam az ágyról, és kibújtam az ágyfüggöny mögül. Azonnal ledermedtem.
- Ti... ti hogy kerültök ide? - néztem az előttem álló Pansyra és Bellára. De nem csak ők voltak ott hanem mögöttük állt a két jómadár is. Blaise és Tony hatalmas vigyorral néztek rám... olyan nem is tudom. Talán elismerően...
- Lebegtető bűbáj! Ma reggel jutott eszünkbe. - mondta Pansy.
- Csodás. Ennyi év után ilyen felfedezést tenni... - mondtam szem forgatva.
- Mi a... - motyogta Draco amikor kimászott ő is a kis zugunkból, már alsógatyában.
- Hello Draco. - nevetett Tony.
- Minden elismerésem haver. - röhögött Blaise.
- Mihez is? - kérdeztünk egyszerre vissza.
- Hát így leszigetelni és átalakítani az ágyat... Majd elárulhatnád hogy csináltad. - nevettek.
- Azt majd elmesélem. - mondta szerelmem szem forgatva, majd kézen fogva a fürdő felé húzott.
- Ja és Jane! - szólt utánam Bella. - Mintha túl lennél öltözve. - nevetett.
- Bleee. - nyújtottam rájuk nyelvet, és már szinte fetrengtek a röhögéstől.
- Asszem jól mulatnak. - sóhajtottam a zuhany alatt, miközben Draco mosta a hátam.
- Csak féltékenyek. - kuncogott. - Egyébként sietnünk kellene... gyere! - húzott ki a zuhany alól. gyorsan megszárítkoztunk és felkaptuk a megszokott egyenruhát. Persze Draco még most sem bírja ki hogy ne nézze meg a combjaimat amiket aligha takar el a kis rövidített szoknya. Magamra kaptam a talárt is hogy tudjon koncentrálni, aztán elindultunk mind a ketten a profhoz. Ma megint világosabb a hajam... Már szinte szőke. Valami rosszul sült el ezzel a hajfestő bűbájjal, bár most már mindegy. Ha szőke leszek akkor az leszek. Kiegyenesítettem és rövidítettem rajta picit, majd felvarázsoltam a szokásos sminket is. A Nagyteremben szokás szerint megbámulták hatosunkat, és még nagyobbat néztek amikor Draco és én odamentünk a tanári asztalhoz. Piton éppen Vektorral beszélgetett a dementorokról. Jó kis téma...
- Elnézést professzor urak, de beszélnünk kellene Piton tanárúrral. - mondta Draco udvariasan.
- Persze Mr. Malfoy. Jöjjenek utánam. - bólintott Piton. - Majd később befejezzük ezt a témát kolléga. - biccentett még Vektor profnak, majd indult is. Mi pedig, követtük a lobogó taláros alakot. A bájitaltan terembe vezetett minket, így nyugodtan beszélhettünk.
- Mi a probléma? - kérdezte.
- Semmi probléma nincs professzor, de érdekes felfedezést tettem ma reggel. - mondta Draco enyhén zavarban.
- Nocsak. - komorodott el Piton.
- Azt hiszem tudok pálca nélkül varázsolni. Soha sem próbáltam, de tegnap az akaratommal varázsoltam. - nézett a profra.
- Nahát! - enyhén meglepődött. Ez fura volt... - Mesélj el mindent Draco. - ült le az asztala mögé a tanár úr.
- Rendben tehát miután felmentünk Krumtól... - és belekezdett. Eléggé elpirultam néhány dolog miatt, de a professzor figyelmesen végighallgatta Dracot.
- Nos... Biztos hogy kézmágus vagy, mert ez tipikusan egy kifejletlen képességre vall. Azon csodálkozom hogy eddig nem vetted észre. - gondolkozott el Piton.
- Eddig mindig volt nálam pálca éjjel-nappal. Csak tegnap... hát mondjuk hogy Krum felidegesített. - mondta Draco.
- Értem. Beszélek Flitwickkel és különórákra fogsz járni. Ezt szabályozni kell mert veszélyes lehet, ugyanakkor nagy előny is. Menjünk órára. - állt fel SVK tanárunk.
- Igen professzor. - követtük megint. Hát az órái elég unalmasak voltak most. A vérfarkasokat ismételtük át és szó esett az animágiáról, persze itt bemutatót kellett tartanunk, amire Lavender kicsit... öhm megrémült. Mivel fel-le kellett sétálnunk a padsorok között hogy megnézhessék a teljesen átalakult animágus tulajdonságait. Amikor pedig elhaladtam Parvati és Lavender mellett rájuk morogtam. A csaj kikészült és felsikított. Ó anyám... mi történne ha tényleg találkozna egy farkassal. Idióta nőszemély.
A bűbájtan sem volt jobb. Csak ismétlés, majd Dracot félre is hívta Flitwick. Az ünnepek után kezdheti az órákat. Kíváncsi vagyok mit fog szólni ehhez Lucius. Amikor ezt megemlítettem Draconak, csak annyit mondott hogy "nem fognak tudni róla". Senki sem csak Piton, Flitwick és én. Mert ez óriási előny lehet a számára. És ez pedig így van.
ebéd után is Dracoval voltam, majd felmentem készülődni a csajokhoz. Pansy és Bella teljesen megőrültek, Milli pedig nem jött a bálra. Én már rég kész voltam amikor két barátnőm össze vissza sikítozva rohangált. Bella egy fehér-rózsaszín estélyiben, ami pánt nélküli és fodros az alja. Pansy a háza színeiben, azaz ezüst-zöld ruhában pompázott. Nyakba akasztós, tele kövekkel és csillámmal. Egy biztos, nagyon jól néztek ki. Én pedig, hát az én ruhám megy Draco szeméhez... Szürke, de helyenként arany színnel csillog. Ez is pánt nélküli, és a szoknyája néhol meg volt húzgálva. Nagyon jól nézett ki. Aztán néhány érzelem kitörést és hisztit követve végre elindultunk. A fiúk lent vártak minket, és azt a nyakkendőt viselték amit ma délután kaptak tőlünk. Fekete dísztalárjukban nagyon szexisek voltak. Bár Blaise sötét bőréhez furán mutatott a rózsaszín nyakkendő, egyáltalán nem volt gáz. Ugye Tony zöldet kapott, míg Draco egy bársony tapintású szürkét. Ahogy ránk néztek a szájuk nyitva maradt. Nevetve beszélgetve mentünk le a Nagyterembe, ahol kettő, négy és hat fős asztalok voltak körben. Gyorsan befoglaltunk egy nagy asztalt, és néztük ahogy a három pár és Mr. Cold bevonulnak. Az öreg leült Dumbledore mellé, míg a három pár megnyitotta a bált. Sokat táncoltunk, szórakoztunk, majd éjfél előtt leléptünk. Holnap korán reggel indulnunk kell.
Mind a nyolcan lementünk reggel az udvarra, onnan pedig a Tiltott Rengeteg széléhez. Egy kis házimanó várt minket, és egy sétapálcát nyomott Draco kezébe. Ő intett hogy fogjuk meg mi is, majd háromra útnak indultunk a kúriába. Pár pillanaton belül már a Malfoy kúria halljában álltunk. a többiek, mint akik otthon vannak, elindultak ládájukat maguk előtt lebegtetve. Engem Draco kézen fogva felvezetett a harmadik emeletre, ahol egy hosszú folyosó végén fehér ajtó mögött volt a szobája.
- Te velem leszel. - jelentette ki nagy vígan.
- Reméltem is! - nevettem. Aztán benyitottunk a szobájába. Minden, ismétlem, minden a mardekár színeiben virított. Középen állt az óriási, méregzöld selyemágyneművel bevetett franciaágy.
- öltözzünk át! Kilenckor közös reggeli lesz. A többiek szülei is itt lesznek. Én már tegeződöm kiskorom óta velük, de szerintem te se állj le őket magázni. Csak a keresztnevükön. Leszámítva persze az olyan gennyes alakokat mint Avery, Dolohov, Macnair és Mulciber. Ők nagy rohadékok, de a többiek rendesek. Jah, és persze drága anyád is megtisztel minket a jelenlétével. - készített fel.
- ah, gondoltam hogy itt lesz. Már majdnem sikerült elfeledkeznem róla. De nem baj! Ideje összebarátkoznunk! - mondtam vigyorogva, mire aggódóan nézett rám.
- Ne csinálj hülyeséget! Itt nyugodtan megátkoz. Nem érdekli hogy a barátaid is itt vannak. - magyarázta.
- Oké! Felfogtam! Nem csinálok semmi hülyeséget. Csak ő hagyjon békén! Na de mit vegyek fel? Tíz perc múlva kilenc!
- Oh, tényleg. Valami elegánsat de elég szexit. - nézett rám elgondolkozva.
- Oké akkor felveszek egy fekete csipőfarmert, egy piros pólót ugyan olyan színű magassarkúval. Az jó? - motyogtam.
- Vedd fel és megnézem. - vigyorgott. Gyorsan átöltöztem, és kiegyenesítettem már majdnem szőke hajam. Aztán smink igazítás kicsit sötétebbre.
- Szédítő vagy. - lépett ki Draco a fürdőből.
- Köszi. Gyere siess, mert már így is késünk két-három percet. - szóltam rá. Utálok késni.
- Siessünk akkor. - ragadta meg a kezem és elindult lefelé gyors léptekkel. Amint leértünk, a társalgó már tele volt.
- Már azt hittük sohasem jöttök. - állt fel Lucius. - Rég találkoztunk Jane. - ölelt meg jövendőbeli apósom.
- Igen tényleg rég volt. Két hete... - forgattam meg a szemeim. Cissy el is nevette magát.
- Le sem tagadhatnád Rodolphust. Üdv itthon! - ölelt ő is meg, de ő már fiát is üdvözölte egy hatalmas anyai öleléssel. Körbenéztem és megláttam a gúnyosan mosolygó Bellatrixot.
- Szia anya! - köszöntem megjátszott vidámsággal. Több férfi is összevigyorgott erre.
- Jane! - biccentett felém kimérten.
- Jane, hagy mutassam be neked a barátaimat. Ők Patrick és Pandora Parkinson. - mutatott Lucius két vele egykorú emberre. A nőtől Pansy semmi mást nem örökölt csak a haját. Tiszta apja a mi kis Pansynk. Biccentettek nekem, majd Bellatrixal kezdtek beszélgetni. Uh...
- És sorolom a többieket, jól figyelj! - úgy beszélt velem mint valami kislánnyal. Elégé dühített. - Szóval, Adam és Nora Zambini, Theodor és Angelina Nott, George és Helena Monstro, Alexander és Viktoria Crak. - mutatott végig osztálytársaim szülein, és leendő társaimon. - Barátaim! Az ijú hölgy Jane Lestrange, Rod lánya és a fiam, Draco jegyese. - mutatott be nekik, és nem kerülte el a figyelmem hogy a szüleimnél csak apám neve hangzott el.
- Örülök hogy végre találkoztunk. - néztem végig rajtuk.
- Ó, mi is nagyon. - kacsintott rám Adam Zambini. Pont olyan mint a fia, vagyis inkább fordítva...
- Bella, Pansy, Tony, Blaise, Vincent, Gregory! Menjetek előre az étkezőbe. Mindjárt megyünk mi is! Narcissa, kísérd el őket. - szólt Lucius, mire Cissy kiterelte négy barátomat meg a két ütődöttet.
- Miért kellett kimenniük? - kérdeztem, mire Bellatrix gúnyosan elmosolyodott.
- Csak akkor beszélj ha kérdezünk! Silencio! - kiáltott és én elnémultam. Egyel viszont nem számolt. Szinte profi vagyok a non-verbális varázslatokban. Úgy kaptam elő a pálcám hogy a mozdulat szinte összefolyt. Lendítettem egyet magam felé, majd elmondtam magamban a "Finite Incantatem" varázsigét, amitől megszűnt a némító bűbáj.
- Nincs értelme átkozódni anyuci! Nehogy azt hidd hogy jobb vagy nálam! Sőt! Ha pedig kérdezni akarok akkor kérdezek. 17 évig nem kellettem, most már nem rendelkezhetsz felettem. Nem a te nevedet vettem fel hanem apámét! - mondtam majd gúnyos mosolyt villantottam rá.
- Tiszta apja. - sóhajtott Helena, ő asszem Crak anyja.
- Még szerencse. - motyogtam.
- Igazad van Helena! - helyeselt Nora.
- Na jó, szóval kérdésedre a válasz az, hogy beszélnünk kell veled Jane, és persze Dracoval. - folytatta az idősebbik Malfoy.
- Miről Lucius/apám? - kérdeztük Dracoval egyszerre.
- Ez az összhang! - sóhajtott Lucius. - Arról hogy mit üzent a Nagyúr! - rosszat sejtettem. - Azt üzeni hogy holnap este nem ér rá, ezért ma tartjuk meg a beavatásotok. - nézett ránk komolyan.
- Rendben. - válaszoltunk újra egyszerre, amin az összes nő jelenlévő elmosolyodott. Tényleg elég nagy az összhang...
- Egész jól fogadjátok! - nézett hitetlenül Theodor.
- Fél éve erre az estére várok. - hazudtam egy vállrándítás kíséretében.
- Akkor jó. - helyeselt Lucius. Draco mindeddig csendben ült. Bizonyára "a két Malfoy egy helyiségben egyel több a kelleténél" alapelvre gondolva.
- Este tízre érkezik a Nagyúr, addigra felküldetek nektek két fekete köpenyt.
- Értettük. - válaszolt most szerelmem. Majs mellém lépett és elindult velem az étkezőbe.
- Nem tűnsz idegesnek. - súgta nekem a folyosón.
- Pedig az vagyok. Csak próbálom elfojtani. Ma este... azért ez elég durva. - mondtam elgondolkodva.
- Nem lesz baj. - karolt át.
- Ígéred? - kérdeztem naivan.
- Igen. - nagyon nyugodtnak tűnt. Beléptünk az étkezőbe, és leültünk Cissy mellé. A többiek kérdőn néztek ránk.
- Ma este - mondta Draco határozottan. Láttam az anyján hogy a büszkeség csak úgy süt róla. Belláék levegőért kaptak, majd megreggeliztünk. A nap további részében Draco ágyán feküdtünk. Nem beszéltünk, csak hol egymást, hol a plafont néztük. Majd kilenc felé elkezdtünk öltözni, mert egy manó meghozta a köpenyeinket. Majd amikor a fürdőbe indultam volna, valaki kopogott.
- Szabad! - szólt ki Draco.
- Sziasztok! - nyitott be Narcissa. - Ne haragudjatok, de nem lenne kedved velem készülődni Jane? - nézett rám. Draco rám mosolygott, majd bólintottam szőke anyás jelöltemnek.
- Szívesen Cissy. - mosolyodtam el. Felkaptam a pálcám és a köpenyt. - Mehetünk. - léptem ki mellette a folyosóra. Szótlanul haladtunk Narcissa saját lakosztálya felé.
- Szeretnék adni neked valamit. - indult el a gardróbja felé, ami kétszer akkora volt mit a régi szobám.
- Mit? - kérdeztem izgatottan. Jól éreztem magam Cissyvel. Kedves nő, annak ellenére hogy halálfaló, aki bír engem.
- Egy szerelést. - nevetett fel. - Amikor a Nagyúr elé vagy küldetésre megyünk, ilyen cuccot viselünk a nővéremmel. Csináltattam neked is egy ugyan olyat mint a miénk. - mesélte izgatottan. Elővett egy nagy táskát, amiből előkerült egy fűzős fekete női tapadós műbőr overáll. Mellé egy lapos talpú női hosszú szárú csizma, és egy combra rögzíthető pálcatartó.
- Ez nagyon praktikus és nagyon nagyon szexis. - nevettem ahogy a tükörben néztem magam az új cuccban. Ez nagyon x-men stílusú volt. Alig bírtam ki hogy ne hasaljak el a röhögéstől. - Köszönöm!
- Szívesen. Ez és a köpeny is halálfaló holmi, vagyis a kisebb átkokat és ártásokat elnyeli, azaz nehezebben sérülsz meg. - lépett mellém ő is harci felszerelésben.
- Csinos vagy! - mosolyogtam rá.
- Te is drágám! Végül is, az unokahúgom vagy. Örülök hogy megismerhetlek. - ölelt meg.
- Én is. - mondtam őszintén. Tényleg megkedveltem, és az is nyilvánvaló hogy csak és kizárólag Lucius iránti szerelme végett lett halálfaló.
- Nem lesz baj ma. Erős vagy, és hű a véredhez. - komolyodott meg.
- Persze. Nem aggódom. - mosolyodtam el fáradtan.
- Akkor jó. Menjünk. Ma az egész belső kör itt lesz.
- Kik még az ittenieken kívül? - kérdeztem.
- Akkor sorolom. Tehát Avery, Mulciber, Dolohov, Greyback, Macnair és még Piton. Ma veletek együtt leszünk huszonegyen.
- Újra húsz felett lesz a belső kör. - gondolkodtam el.
- Igen, bár eddig a legtöbb húsz volt. Apád halála után ez lecsökkent. - nézett rám szomorúan.
- Alig meséltek nekem róla. - sajnálkoztam.
- Nagyon hasonlítasz rá. A szőkés-barna hajad, a nagy őzikebarna szemeid. Ezeket mind tőle örökölted. Viszont a testalkatod, magasságod, járásod, ezek mind a nővéremé. Rodolphus jobb volt mint mi. De volt akkora marha hogy beleszeretett Bellatrixba, holott ő soha sem viszonozta az érzéseit. Az öccse is velünk volt, bár ő nem tartozott a körbe. Még Potterék halála előtt meghalt ő is. - mesélt egy picit nekem.
- Volt egy öccse? - meresztettem rá nagy szemeket.
- Persze. Nem is tudtad? - csodálkozott.
- Nem. Nem tudtam. Hogy hívták? - kérdeztem.
- Rogerius Lestrange. Ők olyanok voltak apáddal mint az ikrek. Bár Rogerius fiatalabb volt egy évvel, és ő nem a mardekárba került. - válaszolt készségesen Cissy.
- Nem mardekáros lett? Akkor? - kíváncsiskodtam.
- Hollóhátas. Nagyon okos volt. Úgy néz ki ez onnan ütött vissza rád. Na készen állsz? - állt meg a bálterem ajtaja előtt mosolyogva.
- Vágjunk bele! - mondtam komolyan.
- Oké. - Narcissa intett a pálcájával, mire kitárult előttünk az ajtó. Beléptünk, és minden szem ránk szegeződött. Bellatrix ahogy meglátott megvetően végigmért és felhorkantott. A néma csendben ez elég hangosnak hatott. Nem hagyhattam hogy a büszkeségem maradványait is a földbe tiporja.
- Neked is jó estét anyám! - mértem végig. Luciusék csoportja halkan köhécselt a visszafojtott nevetéstől. Draco ott állt velük, így odamentem hozzájuk.
- Sziasztok! - köszöntem kedvesen. Macnair, aki hóhért játszott volna csikócsőr kivégzésén, elég feltűnően méregetett. Gusztustalan. Draco feltűnően átkarolt, és magához húzott. Imádom ilyenkor.
- Hello Jane! - üdvözölt Adam és Lucius. - Uraim! A hölgy eltávozott Rod barátunk lánya és Draco jegyese. - mutatott be az újonnan érkezetteknek.
- Jó estét Miss Lestrange! - köszönt rám Piton.
- Áh, a professzor. Jó estét! - mosolyogtam, bár cseppet sem volt őszinte mosoly.
- A minisztériumi csata óta nem találkoztunk! Nos, azóta megváltoztál, öhm... Jane. Nagyon örülök! - mosolygott gúnyosan Avery.
- Óh, nem is tudtam hogy ilyen mély nyomot hagytam benned Avery. Ha jól emlékszem, miután elkábítottalak nem találkoztunk többet. - mértem végig, és a karjaimmal átfontam Draco derekát.
- Ha-Ha. Jó duma! - nevetett Adam.
- kösz! - vigyorogtam, mire Avery pufogva arrébb állt.
A következő pillanatban Lucius feltűnően rászorított a bal alkarjára. Felizzott a Jegy. Mindjárt itt lesz. Körbe álltak, én meg Draco meg a Szüleink előtt álltunk a körben a közepe felé fordulva. Ott sűrű fekete füst tűnt fel, majd kilépett belőle. Még hátborzongatóbban, borzalmasabban nézett ki mint ötödikben.
- Híveim! Ma két új tagot avatunk be! - meresztette ránk vörös íriszeit. Jól a közepébe csapott... Kíváncsi vagyok mitől ennyire elfoglalt.
- Jane Lestrange és Draco Malfoy! Lépjetek elém! - szólított fel minket. Odamentünk, majd lerogyva megcsókoltuk a talárja szélét. Felfordult a gyomrom! Jeges, hideg illata volt, pont mint a dementoroknak.
- A feladatok egyszerű lesz! A Cruciatus átok használata... már csak az a kérdés hogy kin... - nézett körbe - Áh, tudom már! Narcissa és Bellatrix! Ide elém! - jaj ne! Csak ezt ne! Draco és Cissy... szegénykéim. Na de Bellatrix, most jött el az én időm. - Anyátokon kell használnotok az átkot! gyerünk! - szólított fel, mire habozás nélkül elővettem a pálcám. Draco követte a példám, de a tekintetében megvillant a fájdalom.
- Crucio! - mondtam vészesen hideg és nyugodt hangon. Bellatrix térdre esett, és hangtalanul tűrt. Na nem! Abból nem eszik. Ráküldtem még egyet némán, amit halk nyöszörgéssel fogadott. Hirtelen elárasztott a gyűlölet iránta és az iránt amiket tett. Sirius... Neville szülei... és sokan mások. Meg akartam ölni, de egy hideg kezet éreztem a csuklómon. Mint aki kábulatból tért magához, úgy néztem fel a krétafehér arcba. fúj, ez hozzám ért. Nagyon rossz érzés volt.
- Elég lesz Jane! - szólt elbűvölve Voldemort. Bellatrix a földön feküdt, és levegőért kapkodott. Körülöttünk mindenki meglepetten és elismerően tekintettek rám, és Draco némi aggodalommal.
- Ne mutasd ki az érzelmeid! - dörrentem rá legilimencián keresztül. Arca azonnal visszarendeződött a már jól ismert hideg maszk mögé.


To Be Continued...


Képek a fejezethez:

Báli ruhák:


Jane:





Pansy:






Bella:





A Malfoy Kúria: (Az én elképzeléseim szerint! Egyébként a Dőry-kastély :D )