J ól tudtam hogy túlzásba vittem, de megérdemelte. Voldemort fürkészően tekintett rám, így engedtem hogy megnézze a "tóparti esténket". Értő és meglepett pillantást vetett rám, és a szája szegletében feltűnt egy apró mosoly.
- A bosszú édes. Nem gondolod Jane? - kérdezte.
- De igen Nagyuram. Nagyon is az. - néztem le anyámra, aki még most is enyhe csodálkozással fogadta a kínzási technikám. De Voldemort közelebb lépett és halkan sziszegett.
- Akkor Bellatrix most sokkal többet érdemelt volna meg Dolohovval együtt.
- Nem igazán értelek Nagyuram. - és tényleg így volt, de nem vagyok hülye... valami történt.
- Hozzátok be őket! - utasította Mulcibert és Macnairt akik gúnyosan vigyorogva behúztak két fekete hullazsákot. Elakadt a lélegzetem. Voldemort elmotyogott valami igét, amitől a zsákok átlátszóak lettek. Azt hittem hogy ott esem össze, de azzal mindent elrontottam volna, ezért rendeztem az arcvonásaim és igyekeztem erősnek látszani. Egy biztos, ezért Bellatrix és Dolohov meg fog halni.
- Most mi a véleményed a bosszúról? - kérdezte az a bizonyos jeges hang.
- Ami az előbb. Viszont két szerencsétlen, koszos mugli miatt nem fogok aranyvérűeket ölni. - válaszoltam határozottan, de a szívem az előbb tört apró darabokra.
- Helyes a válasz Jane! Draco te is gyere ide! - utasította őt. - Jól választottál! Adjátok a kezetek! - mind a ketten odanyújtottuk a bal karunkat, majd összefonatta velünk őket.
- Legyetek hűségesek hozzám, egymáshoz, a véretekhez és a rangotokhoz. Üdvözöllek titeket belső körömben. - mondta, és a pálcáját a kezünk fölé tartva beleégette a karjainkba a jegyet. Aztán az felizzott, mire én és Draco is felszisszentünk. Az egész karomban érzetem a fájdalmat. Égetett és szúrt, majd a következő pillanatban a fájdalom úgy tűnt el mintha sohasem lett volna. Aztán ellépett tőlünk, és szó nélkül távozott. Amint a Nagyúr eltűnt, felharsant a taps, és mindenki köszöntött minket. A hullákat és a Black lányokat elvitték. Narcissa és Bellatrix elég rosszul néztek ki, sőt anyám talán rosszabbul. Meg is értem... mindent beleadtam. Eléggé el is gondolkozhattam mert már csak négyen ültünk egy hosszú nagy asztalnál. Lucius, Piton, Draco és én.
- Elmegyünk portyázni! - jelentette ki Piton.
- Rendben vidd őket! Hadd kóstoljanak bele. - nevetett Lucius.
- Portyázni? - kérdeztem.
- Majd meglátod. - mosolygott gúnyosan Draco. Most megint a régi Malfoy volt. Persze a műsor csak az apjának szólt.
- Jó éjt. - köszönt el Lucius, és amint hallottuk hogy becsukódott Narcissa lakosztályának ajtaja, Piton intett hogy kövessük. Társas hoppanáltunk, és következő pillanatban a Grimmauld téren találtam magam.
- Hol vagyunk? - kérdezte Draco.
- A Grimmauld téren. - válaszoltam. - Nem megyünk portyázni mi? - kérdeztem.
- Te rabolni és fosztogatni szeretnél? - nézett rám Piton.
- Nem persze hogy nem. - intettem a 12. szám felé. - Inkább menjünk. Megfogtam Draco kezét és behúztam őt is a Fidellius bűbáj alá. Kopogás nélkül léptünk be, és Draco még nem tudta hogy itt csendben kell maradni.
- Ez milyen hely? - kérdezte hangosan. Ahogy a házimanók fejeit meglátta falon.
- Ne Draco! - mondtam, de már Mrs. Black rá is kezdett.
- HITVÁNY ÁRULÓK! SÁRVÉRŰEK ÉS ARANYVÉRŰEK SZÉGYENEI! TŰNJETEK A HÁZAMBÓL! - ordított teljes hangerővel.
- A nagyanyám a maga testvére! Fogja be! - rivalltam rá, majd csendbe is maradt. Elhúztam a függönyét, majd nagyot sóhajtva fordultam meg.
- Ez a Black Kúria. Harry háza. - mondtam, mire Draco szemei elkerekedtek.
- Potternek saját háza van? És mit keresünk mi itt? - kérdezte.
- Mert itt van berendezve a Rend főhadiszállása. - mondta Piton, majd intett hogy kövessük az alagsori konyhába. Amint leértünk, néma csend honolt és mindenki ránk nézett. Ott volt Kingsley, Tonks, Remus, a Weasley család, és Potter. Pottyka elég sápadt volt, és szakadt róla a víz. Vajon mi történt vele?
- Áh, a mardekár szégyenei! - kiáltottak fel egyszerre az ikrek szélesen vigyorogva. Engem meg megölelgettek.
- Inkább az ékei! - morgott Draco.
- Ó helló Malfoy, és jó estét Professzor. - köszöntek nekik is.
- Jó estét! - köszönt a két mardekáros férfi. De még idejük sem volt meglepődni amikor Harry elém állt és átölelt. Te jó ég... mi a fene van ezzel? Most kaptam új cuccot. Ez meg itt össze izéli.
- Láttam mindent. Nagyon sajnálom. - súgta oda.
- Hányszor mondtam már el Potter, hogy mennyire fontos a okklumencia?! - szidtam meg viccelődve. Szóval akkor látott mindent. A Nagyúr fejében járt, és azért ilyen összezuhant.
- Vagy ezerszer Lestrange! - mondta nevetve miután elengedett.
- Harry épp most mesélte hogy milyen víziója volt az előbb. - mondta Kingsley.
- Az nem vízió, csupán ékes jele annak hogy Potter még mindig olyan ostoba mint amilyen mindig is volt. Az az állat bekebelezi a Minisztériumot és a fél varázsvilágot, maga meg fenntartja a mentális kapcsolatukat! - dörrent Piton Harryre.
- Nyugalom Perselus. Nagyon remélem hogy Potter tudja mit csinál. - mondtam, de mindenki furcsán nézett rám a megszólítás miatt. Most mi van? Épp ma lettem halálfaló, és most nem suliban vagyunk. Most a társam nem pedig a tanárom.
- Szóval akkor ragyásfej mindent látott? - kérdezte mellőlem Draco és megfogta a kezem.
- Igen. A beavatást is. - bólintott. Mrs. Weasley felsikkantott, és Ron pedig kiabálni kezdett.
- Beavatás? Mond hogy nem! - tajtékzott. Én Dracora néztem és bólintottam neki. Mind a ketten felhúztuk a karunkon a ruhát, és ott virított rajta a Sötét Jegy.
- Nem hiszem el! És maga... maga idehozta őket! Holnap vagy még ma este pedig már rohannak is hogy beavassák a drága főnöküket! - akadt ki Ginny Pitonra.
- Hogy rohannánk már Ginny? Legyen eszed! A Sötét Nagyúr most túl elfoglalt! - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Hermione kérlek! - nézett rám Mr. Weasley. De a többiek olyan szemeket meresztettek rám Tonkson és Remuson kívül, mintha tényleg rohannék elárulni mindenkit.
- Nem vagyok Hermione! A nevem Jane, és senki se nézzen rám így! Ugyan olyan Rend tagok vagyunk mint Tonks vagy akár Kingsley. A különbség csak annyi, hogy nekünk a túléléshez el kell tűrni a mocskot ami ránk ragad! - keltem ki magamból. - Ennél azért több bizalmat vártam volna! - motyogtam.
- Mindenki leszállhatna Jane-ről. - állt fel a nővérem. - Ma haltak meg azok az emberek akik 17 éven át óvták és gondoskodtak róla. Elég baja van így is.
- Semmi bajom Dhora. - mondtam, de hangom már megint túl hideg volt. - Dolohov és az a ribanc úgyis meg fognak halni, még pedig az én kezem által és a többi meg nem érdekel. Rohadjak meg az Azkabanban, de a szüleimért bosszút fogok állni. - jelentettem ki, mire megint csend borult az étkezőre. Egyedül Draco akadt ki.
- Nem nem fogsz! - fordított maga felé és a szemembe nézett. - Nem lesz belőled gyilkos, és belőlem sem. Emlékszel? Megbeszéltük hogy megvédjük a másikat és nem csinálunk hülyeséget. Ha kinyírod őket, meg azelőtt kivégeznek árulásért hogy az aurorok kezére jutnál. Nem csinálsz semmi hülyeséget! Megértetted? - teremtett le, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Magához húzott, és úgy vigasztalt.
- Jane, úgy vélem elmondhatnád a többieknek hogy milyen belsőbb infókat szereztél a belső kör tagjaitól. Úgy láttam elég jóban vagy velük. - mondta Piton.
- Igen. Oké. - szipogtam, és felültem a konyhapultra.
- Össze is haverkodtatok? - kérdezte gúnyosan Ronald.
- Fogd be! - rivalltam rá. - Szóval. Lucius egy szemétláda. - jelentettem ki, mire Ginny és Harry elnevették magukat.
- Igen ezt eddig is tudtuk. - mondta mosolyogva Fred.
- Ahha. Aztán Cissy nem az. Majdnem biztos vagyok benne hogy át tudnám csábítani hozzánk, mert egyedül a férje miatt tevékenykedik a Nagyúr oldalán. Aztán Adam Zambini jófej, de velejéig romlott. Akárcsak a felesége és Parkinsonék is. A Nott házaspár is teljes mértékben halálfalók, na meg a Crak és Mostro család is. Avery pofátlan, Dolohov egy rohadék, akárcsak anyám, Mulciber és Macnair. - mondtam, és a Weasley gyerekek szakadtak a röhögéstől.
- Hát ezzel nem sok újat mondtál, kivéve a Narcissa dolgot. Draco anyáddal mi a helyzet? - kérdezte Remus .
- Anyám azóta halálfaló, hogy az eszemet tudom. De eléggé megcsappant a tekintélyünk a Nagyúr előtt, ami azt illeti szerintem velem akarják majd ezt helyre hozatni. És Jane, én nem fogadnék anyámra. - mondta szerelmem.
- Nekem mindegy. - mondtam váll-rándítva.
- Mi ez a cucc rajtad Lestrange? - kérdezte Ginny.
- Cissytől kaptam. Ilyeneket hordanak a női halálfalók. A legtöbb átkot és ártást felfogják, csak a főbenjárókat és a kábítást nem. A férfiak is ilyen köpenyt viselnek. Bár rajtuk nem állna jól ez a szexi gönc. - nevettem.
- Ez elég nagy baj, de ha a kábítás bejön akkor még sincs minden veszve. - mondta Kingsley. - És a fiatalokkal mi a helyzet? - kérdezte tőlem.
- Arabella Nott a legjobb barátnőm. - mondtam, mire mindenki döbbenten meredt rám. - Ne nézzetek így, garantálom hogy őt meg fogom védeni, mert abban a lányban annyi rossz sincs mint egy pajkos kiscicában. - jelentettem ki.
- Majd meglátjuk Jane. - mondta Piton.
- Én nem kételkedem ebben Perselus. Aztán Blaise, ő a Zambini gyerek. Neki kell majd elvennie Arabellát, emellett szeretik is egymást. Az üresfejű Parkinson nem túl nagy gond, mivel nincs valami nagy varázsereje. Az ő férje lesz Tony Nott. Tony biztosan apja nyomdokaiba lép a feleségével együtt. Tehát én még Bellában látok némi esélyt, és azt is hogy Blaise vele tart majd. - magyaráztam, és mindenki elgondolkozott ezen.
- Nekem Blaise évek óta a legjobb barátom, és soha de soha nem hangoztatta hogy milyen fontos a vér és a hagyományok követése. Ő biztosan nem akar halálfaló lenni, de hogy meg tudja védeni Bellát, megteszi majd. - mondta Draco.
- Nos köszönjük az infókat. Majd Perselus mindenről értesíti az igazgatót is, most pedig belátásom szerint mindenki térjen nyugovóra. - engedett el minket Kingsley.
- Rendben. Mi a Malfoy Kúrián leszünk. - ugrottam le a pultról, és kézen fogtam Dracot.
- Jól van. Jó éjt és kellemes ünnepeket mindenkinek. - mondta Mr. Weasley, majd köszönés nélkül távoztunk Pitonnal.
- Szemetek! - köpött egyet Draco ahogy kiléptünk az ajtón.
- Héh, ez nagyon Averys volt. - röhögtem.
- Nem azok... Csak nem értik meg a feladatunk fontosságát, így nem is bíznak bennünk. - mondta Piton. - Ti hoppanáljatok a Kúriára, én pedig visszatérek a Roxfortba. Beszélnem kell Dumbledorral.
- Rendben Perselus. És megmondanád a professzornak hogy köszönöm a szüleim védelmét? - kérdeztem cinikusan.
- Hát persze. Évek óta az orra alá akarom dörgölni egy hibáját, és most ejtette hosszú idő óta az elsőt. - mondta elégedetten a tanárúr.
- Jó éjt. - köszöntünk el, majd hoppanáltunk Dracoval. A Kúrián felmentünk a szobájába, és ledőltem az ágyra.
- Annyira sajnálom kicsim! - jött oda mellém.
- Köszönöm! Hosszú volt ez a nap. - mondtam.
- Igen. Holnap visszautazzunk a Roxfortba? Mivel itt nem lesz valami jó a karácsonyi hangulat. - kérdezte.
- Másra sem vágyom. De vigyük a többieket is. - motyogtam.
- Oké. Én viszont most nagyon is vágyom valami másra, vagy inkább valakire. - mászott fölém.
- Uh, tényleg át kellene öltöznöm. - mosolyogtam rá.
- Nem kell. Ezt úgy is leveszem rólad. - csókolt bele a nyakamba, és már húzta is szét a fűzős részt elől.
- Szeretlek! - sóhajtottam.
- Én is!