|
17. fejezet
2009.12.12. 17:45
Előkészületek és szöktetés
Amióta a Nagyúr ilyen gyorsan kézhez kapta az emléket és meg is nézte, sokkal nyugodtabb. Bár a jóslat egy része kissé aggasztja, és nem tud rájönni hogy milyen erő lakozhat Harryben. Dumbledore szerint már csak egy horcrux kell, ami valószínűleg Hollóháti tulajdona lesz, és amit most gőzerővel kutatnak a kastélyban. Persze még ott van Nagini is, de azt majd mi elintézzük.
Holnap este viszont a Nagyúr elé kell állnunk. Sokszoros beavatást tervez, ezért Bellát el kell menekítenem.
- Bella! - rontottam be a szobánkba. Ő már kisírt szemekkel és félig összecsomagolva ült az ágyán.
- Jól vagy? - kérdeztem és leültem mellé.
- Igen jól. De féltelek nagyon. - nézett rám. Tudom mire érti. A Nagyúr nem lesz boldog és mivel én állok legközelebb Bellához, na meg Blaise, ezért tutira az én hátamon csattan az ostor majd.
- Engem sose félts. Felvázolom a tervünket jó? - néztem rá, mire bólintott és egy pálcaintésre a maradék cucca is becsomagolódott majd kicsi és könnyű dobozkává változott. Azt zsebre vágta, és figyelmesen nézett vissza rám.
- Rendben. Tehát, nálam van Harry láthatatlanná tévő köpenye, meg a tekergők térképe. Így tudni fogjuk kibe botlunk bele, és nem is látnak majd minket. Dumbledorehoz megyünk, ő vele pedig megbeszélünk mindent. Oké? - vázoltam az utunkat gyorsan.
- Igen jó. Mehetünk. - mondta, majd a köpeny alá bújva kisettenkedtünk a klubhelyiségből. Most volt vacsora idő, így szinte senkivel sem futottunk össze. Bár Mrs. Norris egyszer kiszagolt minket, és ezért ideiglenes sóbálványátkot küldött rá Bella.
- Itt is vagyunk. - mondtam egy nagy kőszörny előtt állva. Bella csak nagyokat lesett. Ő ezt nem is tudta. Soha nem járt még az igazgatóiban.
- Hogy jutunk be? - kérdezte.
- Csak figyelj! - mondtam és elmormoltam a jelszót. "Bűvös Bizsere" Majd az felengedett minket. A megbeszéltek szerint, Dumbledore nem ment vacsorázni. Idejöttünk hogy Bellát megszöktessük.
- Szerbusztok! - köszöntött minket ahogy beléptünk. Bella azonban rögtön le is dermedt. Én is meglepődtem, mivel nem voltunk egyedül. Harry, Ron, Piton és Rogerius is ott volt.
- Jó estét! - köszöntem, miközben az éppen elájulni készülő Bellát lenyomtam egy székre.
- Ms. Nott hogy érzi magát? - mosolygott rá az öreg igazgató.
- J-jól uram. - motyogta, és közben nem nézett Pitonra. Óh, tehát ez a baj.
- Perselus, kérlek ne méregesd már ennyire. El nem tudod képzelni hogy mennyire ki tudod ezzel készíteni az embereket. - dőltem neki az ablak melletti falnak. Piton rám nézett majd vontatottam megszólalt.
- Köszönöm ezt az igen hasznos információt Jane, de csak meg akarok győződni Arabella szándékairól. - mondta, közben tovább vizsgálgatva húgomat.
- Professzor, ön mit keres itt? - nézett fel végre barátnőm Perselusra. Na ez az, szed össze magad kislány!
- A Főnix Rendjének tagja vagyok Bella. És kémként dolgozom a Nagyúr kárára. - foglalta össze a lényeget. Aztán Harryre és Ronra nézett akik még minidg semmit sem értettek abból hogy mit csinál itt egy mardekáros haláfaló növendék.
- Értem. Dumbledore professzor, a segítségét szeretnénk kérni. - kezdett bele barátném.
- Miben is Arabella? - kérdezte, holott pontosan tudta.
- Nem akarok halálfaló lenni. Én erre nem vagyok képes. Még a gondolattól is rosszul vagyok hogy azt az ocsmányságot kelljen a kezemen viselnem. Én nem ilyen életre vágyom! Nem akarok egy életre megbélyegezve élni. - fakadt ki, és közben én meg Piton egymásra néztünk, és valószínűleg ez mindenkinek feltűnt mert elég sok fájdalom látszódott mindkettőnk tekintetében.
- Jaj nem úgy értettem sajnálom. - hajtotta le a fejét. Odamentem hozzá, és elé térdeltem a földre.
- Jól figyelj rám kislány. Soha de soha semmiért ne kérj tőlem bocsánatot. Én tudtam mit vállalok ezzel, és te is tudod mit vállalsz azzal ha főnixes leszel. Amint azt már megbeszéltük, a ellen nem tehetek semmit hogy Blaise is rendben legyen, de talán el tudom intézni hogy ne ölesse meg magát holnap este. Nagyon szeretlek Bella, és tudom hogy még egy legyet is képtelen lennél lecsapni. A te lelked túl törékeny a kínzásokhoz és a gyilkoláshoz. Bár mindenki lelke törékeny, a tiéd különösképp. Soha sem bocsátanám meg senkinek ha a te lelked egyszer eltörne. Ennél nagyobb fájdalom nincs húgi. Csak annyit kérek hogy vigyázz magadra! - folytak végig a könnyek az arcomon,. Ő a nyakamba borult és úgy voltunk néhány percig. Addig a többiek csendben vártak, majd végül kibújtam az ölelésből. Felálltam és letöröltem a könnyeimet.
- Dumbleodre professzor, holnap este gyűlés lesz. Azt nem mondta Adam hogy hol, csak hogy lesz.
- Adam? - kérdezett vissza.
- Igen. - sóhajtottam. Rogerius pedig érdeklődve figyelt. Nyugi, nem a legújabb áldozatom. Nekem ott van Draco. Gondoltam mosolyogva. - Adam Zambini. Blaise apja. Szóval holnap lesz gyűlés.
- Perselus te hallottál valamit? - kérdezte az igazgató SVK tanárunk.
- Persze. Holnap este a minisztériumba tervez valamit a Nagyúr. Nem tudom hogy mit, csak annyit tudok, hogy Lucius és Bellatrix vezetik az akciót. Egy tíz fős csapat megy oda. Lucius, Bellatrix, Draco, Jane, Adam Zambini, George Monstro, Alex Crak, Avery, Greyback és Blaise. - sorolta a neveket Piton.
- Blaise? - kérdezett közbe Potter.
- Igen. Holnap az akció előtt lesz a beavatásuk gondolom. Neki, Craknak és Monstrónak valamint Pansynak és Tonynak is. Újabb öt halálfaló kerül a belső körbe. Már 26-an leszünk. - mondtam inkább csak magamnak, de mindenki tisztán értette a szavaimat.
- Lesztek mi? Hiszen te is közéjük tartozol. Én nem veszem be hogy nem lettél halálfaló. Ennyi változás és minden után én nem tudok megbízni benned. - állt fel Ronald, majd ki is ment az ajtón.
- Tehát, ott tartottunk hogy mi lesz Bella sorsa. - folytatta Dumbledore, de én nem maradtam. Adtam Bella arcára még egy puszit és megöleltem, majd elindultam az után az ostoba Weasley után. A Griffendél torony felé tartott, szóval mentem én is. Úgy kb. két folyosóval lehettem lemaradva, amikor hallottam hogy kis híján ráordít a Dámára.
- Oroszlánszív! - mondta a jelszót, mire hallottam hogy lassan kinyílik a portréajtó de aztán rögtön be is vágódik elég nagy csattanással. Na most vagy soha. Határoztam el magam, és a Dáma elé álltam.
- Oroszlánszív! - mondtam én is, mire végigmért.
-Te mardekáros vagy! - sikoltott fel.
- Igen, már feltűnt nekem is. Tudom a jelszót, szóval engedj be. Dolgom van odabent. Azt a mérges Weasley gyereket akarom móresre tanítani.
- Olyan csúnyán bevágta a portrém. Szemtelen az a kölyök. Nagyon szemtelen. Ha nem bántod, bemehetsz! - nézett rám kérdőn.
- Nem bántom. - türelmetlenkedtem, mire kinyílt a portré. Amint beléptem mindenki felém nézett, Ginny meg felugrott.
- Te mit keresel itt Lestrange? - jött felém pálcával a kezében.
- Hagyjál Weasley. A bátyád fent van? - böktem a fiú háló felé kérdőn. Zavartan nézett rám, de végül bólintott. Elmentem mellette és a talárom súrolta az övét. Minden lépésem követték a szemükkel, majd amikor eltűntem a lépcsőn újra beindult az élet. Erősen hangulatrontó vagyok. Megtaláltam Harryék szobáját és kopogás nélkül rontottam be. Odabent volt Seamous, Dean, Neville és Ron.
- Sziasztok! Szent Malazár! Dean öltözz fel!. - szóltam rá, mert csupán egy törülköző volt a dereka körül.
- Mit keresel itt? - pattant fel Ron és Finnigan egyszerre. Pálcát fogtak rám, én meg csak vigyorogtam a képükbe.
- Beszélni jöttem veled Ronald, mert engem nem fogsz csak úgy otthagyni egy ilyen kis beszéd után. - néztem rá, mire leeresztette a pálcáját. Dean bement a fürdőbe tusolni, gondolom pont oda készült, Neville és Seamous pedig kimentek.
- Mond. - ült le az ágyára.
- Nem. Te mond. Régóta tudod hogy Rendtag vagyok. Mégsem teszel semmit azért hogy legalább akkor kijöjjünk egy picit egymással ha más nem látja. Én igyekszem megbocsátani, és Harry ezt örömmel fogadja azt hiszem, de te csak még jobban eltaszítasz magadtól. Miért Ron? - kérdeztem, és közben a himbálózó lábam néztem miután én is leültem mellé.
- Figyelj Hermione...
- Jane! - szakítottam félbe.
- Jó... szóval Jane, sokáig barátok voltunk meg minden, de én aztán már nemcsak barátként tekintettem rád. Sokkal több voltál számomra, sőt még most is az vagy. Tudom hogy így még súlyosabb a nyári elhidegülésem, de egyszerűen képtelen voltam ezt megemészteni, holott te nem tehetsz a szüleidről. Visszagondolva oltári baromságot csináltam, és talán az egész életem elcsesztem ezzel. Szóval én még most is túlságosan erős gyengéd érzelmeket táplálok irántad Jane. Ezért nem tudok túllépni a dolgokon. Ott van Malfoy, akivel most együtt vagy és akihez hamarosan férjhez mész. Bár igaz hogy csak kötelességből, de utána már nem válhattok el. Az nagyon nagy szégyen lenne. A varázslótársadalomban ez is egyfajta bélyeg. Az elvált varázslókat nem igazán becsülik meg. - hadarta el a lényeget. Szeret engem? Még mindig? Mit meg nem adtam volna ezért egy éve... De azt hiszi hogy csak érdekházasságom lesz? Ahh, Ronald Weasley úgy látszik kezd felnőni. De okosabb az nem lesz.
- Ron, azt kell hogy mondjam egy évvel ezelőtt bármit megadtam volna azért hogy ezt kimond, viszont tévedsz. Dracót tiszta szívemből szeretem, és számomra ő a tökéletes társ. Nem csak azért megyek hozzá mert kötelességem, ami lássuk be hogy a háború végével már nem is lesz az, főleg ha mi győzünk. Ő megkérte a kezem, ezzel is jelképesen választás elé állítva. Elfogadtam a gyűrűt és a szerelmét, mert én is így érzek iránta. Igen ő egy Malfoy, és hidd el semmit nem változott az évek alatt, mégis beleszerettem. És mielőtt tök bunkón megjegyeznéd hogy biztos a külsőségek és a pénz miatt, akkor már most elmondom hogy megközelíti a vagyonom a Malfoyokét. Ami pedig Draco belső értékit illeti, azzal és ott kedves aki megéremli. Ő képes szeretni, és nem is akárhogyan. - mondtam el az összekapkodott gondolataimat, és Ron elég érdekesen nézett rám.
- Te tényleg szereted. - mondta lehajtott fejjel.
- Igen Ron. Nagyon szeretem őt. - suttogtam, majd éreztem hogy megfogja a kezem.
- Ezt tiszteletben tartom Hermione, de ha egyszer meggondolnád magad én itt leszek. És bocs hogy árulással vádoltalak. - mosolygott rám.
- Jane a nevem, és nem haragszom. Jó éjt Ron! - húztam el a kezem.
- Neked is Hermione! - szólított csak azért is a régi nevemen. Ahh, mindegy. Morcosan kifordultam a szobájukból, ám annál nyugodtabb és mosolyogósabb voltam amikor lementem a klubhelyiségbe. Lent már csak Ginny volt ott Harry társaságában.
- Látod? Mondtam hogy bejutott. - mutatott rám Ginny Harry öléből.
- Jane! Mit keres egy kígyó az oroszlánbarlangban? - nézett rám Harry mosolyogva. Ginny szúrós tekintettel méregettett minket.
- Ugyan Ginny. Ne nézz így rám. - huppantam le velük szembe. Most olyan volt mint régen. A barátaimmal a Griffendél torony kandallójánál üldögélünk.
- Sehogy sem nézek. - fordult el.
- Okééé. - sóhajtottam, és odadobtam Harry mellé a köpenyt és a térképet. - Kösz. Bella hogy van? - kérdeztem.
- Jól. Elment a kandallón keresztül a főhadiszállásra. Piton azt üzeni, mond azt hogy neki segítettél hozzávalókat aprítani. Malfoynak nem kell hazudnod. Viszont most ő is kivan bukva. Mondott valamit a múltkor egy R.L. nevű pasasról meg nem tudom. Össze vissza beszélt, de Rog elég gyorsan elmenekült Dumbledore vendégszobájába. - tájékoztatott.
- A francba! Tudtam hogy ez lesz. Te tudsz róla hogy Rogerius a nagybátyám? - kérdeztem Harryt.
- Nem. Hogy hogy? Ő is Black? - nézett rám nagy szemekkel.
- Te tényleg nem tudod a vezetéknevét? - kérdeztem vissza.
- Nem. Szóval? - néztek rám mind a ketten.
- Lestrange. Apám öccse. - sóhajtottam, mire Ginny és Harry is felhördültek. - Nyugi, én bírom őt, és igazán rendes varázsló. - nyugtattam őket. Lassan lecsillapodtak, majd amikor McGalagony jött ellenőrizni és meglátott adott egy heti bűntető munkát. Holnap kell kezdenem. Na az nem fog menni. Házon kívül leszek. A klubhelyiségbe visszaérve nagy volt a zűrzavar. Bella eltűnése mindenkit felzaklatott.
- Jane! Hol voltál? Bella hol van? - jött oda hozzám gyorsan Blaise.
- Pitonnak segítettem hozzávalókat előkészíteni. Bella pedig elment. Nem tudom hogy hova, csak annyit láttam hogy a kapunál áll és utána dehoppanált. Fogalmam sincs hogy hova. - hajtottam le a fejem. A klubhelyiségben mindenki minket nézett, Blaise pedig teljesen összetört. Ezután Tony, Pansy, Draco(aki nem szól hozzám), Blaise és én felmentünk a mi szobánkba. Leültünk az ágyakra körbe, Draco jó messzire tőlem, ami most nagyon nagyon fájt.
- A holnap este miatt igaz? - kérdezte csendesen Pansy.
- Valószínű. - bólintottam.
- De hát miért? Miért nem szólt? Vele mentem volna! Hatunk közül senki sem akart halálfaló lenni, erre ketten már azok vagytok. Bella egyébként sem tudna a légynek sem ártani! Én nem megyek el holnap. - állt fel Blaise. Fel-alá járkált a szobában. Kezdett nagyon kiborulni, ezért odaálltam elé, és egy hatalmasat lekevertem neki. Döbbenten nézett rám mindenki, beleértve a bántalmazott srácot is.
- Jó. Most már le is nyugodhatnál akár. Azt a szegény lányt hetek óta kétségek gyötrik. Majd megszakadt a szíve miattad amikor ma elváltunk. Igen, hazudtam. Tudom hogy hová ment, és azt is hogy téged nagyon szeret. - vágtam bele Blaise arcába. Ő elhűlten nézett rám.
- Azt is most megmondom hogy nem mehetsz utána. Két okból. Az egyik, hogy hatalmas veszélybe sodornád. A másik pedig, szart sem érünk azzal ha kicsináltatod magad Blaise! Értsétek már meg, csak akkor éljük túl ezt a háborút hogyha beállunk ahhoz a szörnyteghez és úgyteszünk mintha marhára élveznénk az egészet. Ti még nem találkoztatok vele személyesen, de nekem és Dracónak már többször is volt hozzá szerencsénk. Tudom hogy szeretitek a társaitok és mind szeretjük a másikat mint testvért is, de ez most nem elég ahhoz hogy elpártoljunk a Nagyúrtól. Majd ha eljön a megfelelő pillanat. - adtam elő most is egy kisebb előadást. Miért nekem kell mindenkit felvilágosítani?
- Te elárultad a Sötét Nagyurat. - suttogta vészjóslóan Tony. Még soha nem láttam ilyennek. Pansy is nagyon mérgesen nézett rám. Jobbnak láttam cselekedni.
- Stupor! - kiáltottam, mire mind a ketten kiütődtek.
- Ezt miért kellett? - lépett melléjük Blaise.
- Ezért. Exmemoriam! - lendítettem a pálcám először Pansyre majd Tonyra.
- Kitörölted a beszélgetésünket? - lépett mögém Draco.
- Muszáj. Velük nem tudunk mit csinálni. Belőlük rendes halálfaló lesz. - motyogtam, majd Blaise felé fordultam. - Bella biztonságos helyen van. Várni fog rád, akárhogy döntesz Blaise. Bár szeritem most az egyszer a könnyebb út lenne a helyes is. Be kell állnod holnap neked is a Nagyúr soraiba, és majd meglátjuk mihez kezdjünk.
- Rendben Jane! Köszönöm. - ölelt meg. Majd ellépett és én pedig egyedül maradtam Dracóval és az ájult Tonyékkal.
- Hazudtál nekem. - motyogta miközben lehúzott maga mellé az ágyra. De legalább a kezemet fogta.
- Igen. Nagyon sajnálom, de Rogerius megtiltotta hogy bármit is mondjak. - néztem a szemébe.
- Tudom elmondta. De kérlek, nagyon kérlek, ne hazudj többet nekem. Ez rosszabb számomra, mintha hasba szúrnál. - ölelt magához. Forrón megcsókolt, majd amikor szétváltunk, vigyorogva néztem fel rá.
- Voltam ma a Griffendél toronyban!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
