A tükör előtt állok és nézem magam. És mit látok? Egy lányt aki a szülei és számos cselszövés és terv áldozata. Legalábbis szeretném ezt hinni magamról.
- Na milyen? - kérdezi Pansy. Megfordulok, és már ő is készen, felölözve áll. Az anyja neki is küldött olyan ruhát amit én kaptam Cissytől. Odadobtam neki a fekete köpenyt, amit fel is vett, majd a csuklyát is magára húzta.
- Sötét. - morogtam.
- Mi a baj Jane? - jött oda mellém és felhúzott szemöldökkel méregetett.
- Te ezen mit élvezel Pansy? Most még minden szép és jó, de ahova ma este megyünk, a porban kell csúsznod és ölnöd kell a Nagyúr parancsára. Ezen mi élvezni valót találsz? - kérdeztem.
- Hatalom és minden más ami vele jár. -  húzódott vigyorra a szája.
- Igen? És ha ma te leszel a Sötét Nagyúr ágymelegítője akkor ahhoz mit fogsz szólni? - néztem rá.
- Akkor mivel nem lesz más választásom, teljesíteni fogom. Nem lehet semmi. - gondolkodott el. Hánynom kell.
- Abban biztos lehetsz hogy nem semmi. - morogtam, erre oldalba bökött.
- Tapasztalat kicsi szívem? - vigyorgott.
- Inkább meghalnék. - suttogtam, de szerencsére nem hallotta. - Menjünk! - mondtam hangosan, mire nevetve jött utánam. Lent a klubhelyiségben négy csuklyás egyén várt minket.
- Mindenki itt van? - kérdeztem halkan.
- Igen. Crak, Monstro, Tony és Blaise. Pansy is megvan akkor mehetünk. - összesített Draco.
- Akkor gyerünk. - indultunk el a portréhoz. Amikor visszacsuktam, Malazár nagyon mérgesen nézett rám. Én csak küldtem egy bocsánatkérő pillantást, majd a többiek után siettem. Amikor felértem az előcsarnokba, egy elkábított Friccset találtam. Megnéztem hogy él-e még, de szerencsére volt pulzusa, szóval már ott is hagytam. A többiek már a hoppanálási pontnál álltak a rengetegben. Körbeálltunk és vártunk. Majd egyszerre szisszentem fel Dracoval. Felizzott a Jegy. Megfogtam Blaise és Pansy kezét, ő meg Tonyba kapaszkodott, és hoppanáltam velük a jegy hívása felé. Egy ismeretlen helyen, egy mező közepén álltunk. Körülöttünk mindenhol csuklyás alakok, és aztán Draco is feltűnt a két dagadékkal.
- Jane! Draco! Álljatok be a helyeitekre! - csendült egy jeges hang. Beálltam Narcissa és Bellatrix közé, míg Draco Lucius és Narcissa között kapott helyet. A maszkunk feltettük, és figyeltük az eseményeket.
- Kivételes nap ez a mai barátaim! Újabb tagokat avathatunk személyes körömbe. Az ifjú Zambini, Nott, Crak és Monstro. És persze Parkinson kisasszony. Nemes a véretek és szüleitek most dagadnak a büszkeségtől. Egyet viszont nem értek. - lépett ki a sötétségből "urunk". Körbenézett és a szeme dühösen villant meg.
- Theodore! Hol a lányod? Arabellát nem látom sehol. - nézett körbe, mire Theo Nott megremegett és halkan elsuttogott egy "NEm tudom Nagyuram" mondatot. Ki is érdemelt pár Cruciatust.
- Ki tudja hol van? - nézett körbe. Ekkor anyám meglökte a könyököm. tudtam mit vár el. De inkább én mint Dracó vagy Blaise. Előrébb léptem, majd térdre estem előtte.
- Nocsak Jane! Halljuk milyen mondani valód van számomra? - lépett oda elém, és intett hogy álljak fel.
- Nagyuram, Arabella nem méltó hogy téged szolgáljon. Áruló vére megakadályozza ebben. Tegnap látták felmenni az öreghez az igazgatóiba. Nem jött onnan vissza. - mondtam úgy hogy mindenki hallja. Sokan felhördültek, és szinte mindenki a Nott házaspár nézte.
- Ejnye, ejnye. Köszönöm Jane! Theodore, Angelina, csak azért kegyelmezek meg most nektek, merta  fiatok legalább tudja mi a dolga. - indult el a Nott házaspár felé. Azok térdre estek, és sűrű köszönetet mondtak.
- Tehát, Blaise, Anthony, Vincent, Gregory és Pansy. A Jegy egy kiváltság, és nem csak egy jelkép. Ez jelzi a hovatartozásotok, és bizonyítanotok kell hogy e kegyet megkapjátok tőlem. Érthető voltam? - sétált el az öt fiatal előtt. Láttam ahogy minden egyes szavába beleremegnek. Pansy még meg is érdemli, amiért ilyen "nagy vagány lány" volt.
- A feladat az, hogy meg kell kínoznotok és ölnötök egy olyan embert aki állandóan keresztbe tesz nekem a nyomorult újságjával. Ha még emlékeztek rá, két évvel ezelőtt a Hírverő leadta a visszatérésem részleteit. Azóta próbálom elkapni azt a bugrist vagy a lányát. Ma mind a kettőt sikerült. Xenophilius és Luna Lovegood hölgyeim és uraim! - kiáltotta örömittasan, mire megjelent a két hátrakötött kezű szőke ember. Egyikük sem remegett, mind a ketten felemelt fejjel ültek a sarkukon. A szívem összeszorult. Luna...
- Blaise! - szólt a Nagyúr, mire ő felemelte a pálcáját és kimondta kínzóátkot mind a kettejükre. Egy hang sem jött ki a torkukon. Ezután következett a két gyengeelméjű, majd Tony és Pansy. Pansynál már Luna is felsikított. Véresen törött csontokkal feküdtek a földön, amikor Voldemort kiadta a parancsot.
- Tony, Pansy, öljétek meg őket. - suttogta, de úgy hogy mindenki hallotta a tisztáson. Mintha csak a szellő vitte volna körbe a hangját.
- Avada Kedavra! - mondták egyszerre, mire Luna és az apja is holtan estek össze. Egy könnycseppet morzsoltam el a maszkom alatt.
- Nagyon jó. Blaise küld fel a jelet. - vigyorgott az a szemét. Blaise felemelte a pálcáját, és felküldte a Sötét Jegyet az égre.
- Mostantól ti is közénk tartoztok. - mondta kéjesen az a szemét miután utoljára Pansy karjába is beleégette a Jegyet. - Barátaim! Mindenki készüljön fel, mert ha legközelebb hívlak titeket, az már a minisztériumi csata lesz. A politikával nem megyünk semmire, itt lépni kell. Állandó készültségben kell lennetek. Ennyi. - mondta, majd odahívta magához Luciust és Belltrixot.
- Nagyon bátor voltál. - jött oda Draco mellém, de persze egymáshoz sem értünk. A Nagyúr előtt a miénk is csak érdekházasság lesz.
- kösz. Nem akartam hogy Blaise vagy valaki más szívjon. És engem sem bántott. - suttogtam.
- Nekem most el kell mennem Perselusszal, majd találkozunk gyerekek. - jött oda Narcissa.
- Hová mentek anya? - kérdezte Draco.
- El. Nem kell tudnod fiam. - mondta, majd hoppanáltak.
- Szerinted? - kérdezte tőlem szőkeségem.
- Nem tudom, de nem tetszik ez nekem. - mondtam.
- Híveim, elmehettek. És készültségben legyen mindenki ne feledjétek! - szólalt fel a Nagyúr, mire szinte mindenki hoppanált.
- Jane, gyere kérlek ide egy pillanatra. Draco te is! - hívott oda minket. A hideg is kirázott. Odamentünk, mire én anyám mellé, Draco pedig Lucius mellé állt.
- Van egy feladatom számotokra. Derítsétek ki hogy mi a Griffendél eheti jelszava, mert Naginit kell bevinnetek a kastélyba. Lesz egy kis dolga ott. - mondta, és közben azt a dögöt simogatta a vállán.
- Igen Nagyuram. - mondtuk egyszerre Dracóval. Komoran bólintott, majd eltűnt.
- Azt ajánlom rendesen végezd el a dolgod leányom. - fordult felém Bellatrix.
- Hát persze anyám. - gúnyolódtam.
- Ha nem akarod hogy tiszteletre tanítsalak, akkor normálisan beszélj velem. - rivallt rám fojtott hangon.
- Óh, bocsáss meg. Nem akartam megbántani a törékeny lelkivilágod. - vágtam vissza.
- Crucio! - mondta, én meg összeestem a fájdalomtól. Majd levette az átkot, és Draco segített felállni. - Nekem nincs olyanom amit meg tudnál bántani. Viszlát Jane! - mondta, majd elnyelte a fekete füst. Felfordult  a gyomrom, és ki is adtam amit ki kell. Láttam hogy Blaise és a többiek aggódva figyelnek, Draco meg tartotta a hajam.
- Ezt nem kellett volna csinálnod Jane. Vagy meghunyászkodsz, vagy anyád elintéz.  - mondta Lucius, majd ő is eltűnt.
- Csodás. - nyögtem ahogy kiegyenesedtem. Dracóra támaszkodva hoppanáltunk vissza a rengetegbe.
- Jól vagy? - jöttek oda körém, de Draco leintette őket. Felvett a karjába, és úgy vitt vissza a kastélyba, én, Blaise és Draco leváltunk a többiektől, hogy felkísérjenek a gyengélkedőre. De annak a közelébe se mentünk. Egyenesen az igazgatóiba.
- Bűvös Bizsere. - mondta Draco majd felvitt minket a kőszörny. Az ajtót Piton nyitotta ki. Azonnal átvett Dracótól, aki időközben még mindig a karjaiban tartott, és az igazgató egyik kanapéjára fektetett.
- Merlinre! Mi történt vele? - hallottam egy nagyon ismerős hangot.
- Cissy? - nyöszörögtem.
- Én vagyok csillagom. Ne mozdulj. Perselus, van egy erősítő főzeted? - kérdezte, aztán már öntötték is le a löttyöt a torkomon. Rögtön jobban lettem, bár még mindig sajgott mindenem.
- Mi történt fiatalok? - hallottam Dumbledore hangját.
- A Cruciatus. Bellatrix szórta rá, mert Jane "neveletlen volt". - válaszolt Draco.
- Ó értem. Jane bizonyára jobban lesz hamarosan, Perselus, hozz neki bájitalokat, addig is megtudhatom, hogy mit csinál itt Mr. Zambini? - kérdezte az öreg. Hoppá ez tényleg fura helyzet.
- Elnézést igazgató úr, de engem csak és kizárólag Bella érdekel. Nem akarom elveszíteni, és felajánlom önnek a szolgálatom. - hajtotta le a fejét Blaise.
- Amit én persze visszautasítok. A Főnik Rendjében senki sem szolgál senkit Mr. Zambini. De a segítségét és hűségét örömmel venném. - mondta derűsen Dumbledore.
- Igen uram. Szívesen és köszönöm. - mosolyodott el.
- Akkor tehát ma két új emberrel bővültünk. Csodálatos! - csapta össze a kezét az öreg. Tényleg az...
- Kettő? - kérdezte Draco.
- Persze. Édesanyád és Blaise. És halljam mi történt veletek, mert mindenki le van sápadva, emellett Jane rögtön elájul. - válaszolta Perselus.
- Borzalmas volt ahogy habozás nélkül kiszórta rá az anyja a Cruciatust. - motyogta Blaise, mire én elnevettem amgam.
- Ugyan, ez semmi volt a múltkorihoz képest, és egyébként is. Ez egy oda-vissza játék. Figyelj! Ő megátkozott a tónál, én meg ugye karácsonykor aztán most megint ő. Legközelebb én jövök. - mondtam, mire elszörnyedve nézett rám.
- A bosszú semmire sem jó Jane. - mondta halkan Cissy.
- Jaj igen. Tudom. De ha azt mered mondani hogy az anyám egy kedves nő aki boldogan szeretgeti a lányát, akkor most szerzünk neked egy beutalót a Mungóba.
- Elég legyen kisasszony. Nem beszélsz így a nénikéddel! - nézett rám szigorúan. Huh, ez ijesztő.
- Bocsánat Cissy néni. - motyogtam, mire Draco halkan kuncogott mellettem. Oldalba könyököltem, de csak még jobban röhögött.
- Nem hiszem el Malfoy! NE röhögj ki. Au! - fogtam meg a fejem. Eléggé fáj. ő mosolyogva megcsóválta fejét.
- Bocs Lestrange. De nem bírtam ki. Ugye nem haragszol? - kérdezte közel hajolva.
- Nem. - mondtam, majd lágy puszit nyomtam a szájára.
- Oké, tehát akkor Narcissa és Blaise kérlek gyertek velem. - hívta őket dumbledore. ezután beszámoltunk a készültségről, és Dumbledore is összecsődített mindenkit aki elérhető. Majd végszóra Harry toppant be az irodába.
- DUMBLEDORE PROFESSZOR! - kiabál, de ahogy meglátott minket, na meg Narcissa Malfoyt, rögtön bedugult. - öhm... bocsánat. Csak azt akartam mondani hogy most égettük ki Ronnal a Szükség Szobáját véletlenül. Megvan a hatodik és a szobának sem lett semmi baja. - hadarta el gyorsan. Megvan a hatodik? Akkor már csak Nagini van. Ebből a pár mondatból persze csak én és Dumbledore értettünk valamit.
- Hiszen ez nagyszerű édes fiam! Máris beszélhetünk, mivel Narcissa, Blaise, Draco és Perselus távozni készülnek. Addig szólt Mr. Weasleynek.
- Újra együtt lesz az Aranytrió! - mondta Perselus megjátszott lelkesedéssel. Aztán gúnyosan hozzátette. - A mi üdvöskéink. Hála Griffendélnek ilyen remek emberek járnak a házába. - csak úgy csöpögött.
- Héh, mardekáros vagyok, Malazárra! De tény hogy jó. - vigyorogtam. Dumbledore halkan kuncogott, a többiek meg szépen távoztak. Átültem az egyik székbe az asztala elé. Ő még egyet varázsolt oda, így mellettem még két ugyanolyan szék volt.
- Minden rendben Jane? - kérdezte Dumbledore.
- Ig.. nem. De rendben lesz... remélem. - motyogtam, amikor beállított a füstölgőhajú Ron és a szintén megpörkölődött Harry. Kitört belőlem a röhögés. Morcos képpel leültek, és nagyon, nagyon csúnyán néztek rám.
- Ne nevess ki Lestrange! Neked nem kellett ma ördögtűzzel felégetni a limlomokat a Szobában. Aztán átkotorni a hamut a megmaradt horcrux után. - lengette meg a kezében a diadémot.
- Nem tényleg nem kellett. Őt csak a Cruciatusszal kínozták meg ma este. - állt ki mellettem a jó Phineas Nigellus, mardekáros igazgató. Rámosolyogtam, de ő elfordult.
- Ki? - kérdezték egyszerre.
- Ahh, anya volt. Mindegy. Gratulálok. Ki hitte volna hogy végigcsináljátok nélkülem. - forgattam meg a szemeim. Elmosolyodtak.
- Még ott van az a csúszómászó. Mindkettő. - mondta Ron.
- Nos, az egyik eltakarítására van egy ötletem. - néztem az öregre.
- Halgatom Jane. - bólintott.
- Dracónak és nekem be kell juttatnunk holnap Naginit a suliba. Pontosabban a Griffendél toronyba. Mivel holnap éjfélkor változik meg a jelszó, még az előtt. A mostanit persze tudom, ezt a Sötét Nagyúr is tudja. - mondtam.
- Honnan tudtad meg a jelszót? - kérdezte Dumbledore.
- Ron olyan hangosan ordította hogy OROSZLÁNSZÍV, hogy azt a pincében is  tisztán lehetett volna hallani. Mindegy. Én ott voltam két folyosónyira tőle, és hallottam. - vázoltam gyorsan.
- Rendben fiatalság. Akkor holnap este amikor behozzátok az állatot, Harry és Ron az előcsarnokban fog titeket várni. Ne feledjétek semmi gyanúsat ne mondjatok a kígyó jelenlétében, mert lehet hogy Voldemort figyeli majd az elméjét. - intett óva minket Dumbi.
- Értettük. - mondtuk egyszerre. De én még hozzátettem halkan valamit. - Lunáért... - majd gyászos mosolyogva nézett ránk Dumbledore.
- Jó látni, hogy megint mennyire jó az összhang közöttetek. - mondta, és igaza van. Tényleg jó érzés.