A hajnal egym�s karj�ban tal�lta �ket. Katie csendesen szuszogott a f�rfi szoros �lel�s�ben, mik�zben az gyeng�den simogatta arc�l�t. Erre �bredt fel a l�ny, �s b�r szemeit nem nyitotta ki, ragyog� mosolya t�k�letesen boldogg� tette szerelm�t.

- J� reggelt.

- Neked is Remus.

- Hogy �rzed magad?

- Nagyon j�l. Szuper�l. T�k�letesen. Fantasz…

- Nem kell tov�bb ragozni, meg�rtettem. Mi�rt tetted?

- Mert kellett.

- Miattam? – k�rdezte Remus, mik�zben mutat�ujj�t v�gigh�zta a l�ny fedetlen kulcscsontj�n.

- Nem csak.

- Hogyhogy?

- �n is akartam. Ami�ta bel�d szerettem, akartam, hogy megt�rt�njen. Tulajdonk�ppen az a baj, hogy eddig nagyon f�ltem, hogy milyen lesz.

- �s?

- H�lyes�g volt f�lni. Ha tudom, hogy ilyen csod�s vagy, biztos nem v�rok ennyit.

- Ennek �r�l�k. �s az esk�v�-szex elm�let?

- Megt�rt. Soha nem akartam igaz�n, csak apa miatt �g�rtem meg. De azzal, hogy ide k�lt�ztem, felborult minden.

- Mi minden?

- H�t mondjuk az eredeti terv alapj�n, nem k�lt�z�k �ssze senkivel. Egy�tt j�runk, tal�lkozgatunk, �s k�r�lbel�l egy �v ut�n �sszeh�zasodunk. H�t n�lunk az arany k�z�putat kellett megtal�lni, ami az egy�tt j�r�s �s a h�zass�g k�z�tt van. Ez nem szerepelt az eredeti terveimben, de hogy �gy alakult, m�g jobb is, mint m�sk�nt.

- Sz�val azt mondod, hogy miattam bor�tottad fel az eredeti terveidet? Hogy velem lehess?

- Persze. �ldozat n�lk�l nincs gy�zelem. – kopog�s hallatszott az ablak fel�l. - Ez mi?

- A Reggeli Pr�f�ta.

- Engedd be – a f�rfi morogva m�szott ki r�gt�nz�tt �gyukb�l, majd beengedte a kis baglyot, ami azonnal a kez�be nyomta az �js�got. Remus odaadta a p�nzt az �llatnak, majd visszament a l�nyhoz, aki addigra maga k�r� tekerte a paplan egyik fel�t. - Mit �r? - k�rdezte, mikor Remus elmosolyodott.

- Semmis�g. Csak a szok�sos. Ja, meg hogy Anglia legfiatalabb b�jitalmestere a tegnapi nap folyam�n nagyszer�t alak�tott. �s elkezdt�k taglalni, vajon hol �lsz, kivel, �s mit csin�lsz szabadid�dben. Ja, �s hogy mi�rt is �rdekel ennyire a b�jitaltan, mikor annyira sz�p �s csinos vagy.

- Ne sz�rakozz m�r – a l�ny elvette p�rj�t�l az �js�got, majd miut�n elolvasta, elnevette mag�t. – Ekkora h�lyes�geket!

- Mi�rt nem hitt�l nekem?

- Az ilyeneket soha nem hiszem el. Nem csak neked, m�snak sem.

- Lupin! – a kandall�b�l ismer�s, g�nyos hang sz�lt ki.

- Perselus? Mi a gond?

- Miss Black ott van? – k�rdezte vontatottan.

- Itt vagyok.

- Besz�ln�nk kell.

- Velem?

- Igen, kisasszony – v�laszolt, de k�zben nem felejtette kis g�nyos hanglejt�s�t az elhangzott k�t sz�b�l.

- Akkor tal�n j�jj�n �t.

- Rendben – a f�rfi elt�nt a kandall�b�l, �s mire megjelent, Remus magukra var�zsolta levetett ruh�ikat. Szarkasztikusan kezdett bele mond�k�j�ba, amit�l a l�nyt kir�zta a hideg: – Sejtettem, hogy nagyot fog alak�tani, kisasszony, de igaz�n meglepett, hogy verte a mez�nyt.

- Mi�rt?

- Olyan emberek ellen versenyzett, akik t�bb �ve tan�tanak b�jitaltant, vagy vezetnek b�jital szak�zletet.

- Nem mondja?

- De igen. Nyilv�n �n is meglep�d�tt, hogy nyerhette meg. J�l mondom?

- Persze, hogy meglep�dtem, de �r�l�k neki.

- �r�lhet. Lenne egy aj�nlatom.

- �spedig?

- Ha van kedve, seg�thetne nekem �s a Rendnek.

- Mire gondol?

- A F�nix Rendj�nek rengeteg b�jitalra van sz�ks�ge, ami seg�ti fel�p�l�s�ket, illetve a harcaikat. Sajn�latos m�don egyre t�bb b�jitalra van sz�ks�g, de roppantul kev�s az id�m arra, hogy elk�sz�tsem ezeket.

- Azt szeretn�, hogy �n k�sz�tsem el �ket?

- Nem. Azt szeretn�m, ha seg�tene elk�sz�teni �ket.

- Csak tudja, nemsok�ra kezd�dik a suli, �s szeretn�k m�g Remusszal lenni, ameddig csak lehet.

- Semmi baj, fogadd el, ez egy nagy lehet�s�g. Ragadd meg az alkalmat, �s pr�b�ld ki magad. �n itt leszek ut�na is – v�laszolt Remus mosolyogva, de �rezhet� volt benne a csal�dotts�g.

- Biztos? – n�zett p�rj�ra a l�ny, �sszeh�zott szemekkel.

- Biztos.

- Rendben Piton professzor, elfogadom.

- Remek. Egy �ra m�lva j�jj�n a f�hadisz�ll�sra. Lupin, neked is j�nn�d kell. Gy�l�s lesz – hangja m�g mindig lekezel� volt, de a l�ny igyekezett nem figyelembe venni ezt.

- Rendben, Perselus.

- Viszl�t – �s m�r el is t�nt a kandall�ban.

- N�ha a hideg r�z a besz�dst�lus�t�l. Amikor a vizsga el�tt meg�lelt, t�k norm�lis volt. Na j�, nem �pp norm�lis gesztus t�le, hogy �lelget valakit, de…

- �rtem mire akarsz kilyukadni. Ugyanakkor �r�ln�d kell, mert, m�g ha ilyen st�lusban besz�lt is veled, ott volt az elismer�s, amit kapt�l t�le.

- Nem mondott semmit, csak hogy vertem a mez�nyt, meg a t�bbiek k�pess�g�r�l besz�lt.

- Ami elrejtett utal�s, hogy elismer�ssel ad�zik a tehets�ged ir�nt.

- Vicces.

- Nem vicces. Perselus soha nem fogja kimondani, hogy gratul�l neked. Ugyanakkor abb�l, amit itt mondott, sokkal t�bbet ki lehet venni, mint egy egyszer� gratul�ci�t.

- Mire gondolsz?

- Perselus soha nem engedi, hogy b�rki is seg�tsen neki elk�sz�teni egy f�zetet. Valah�nyszor ott volt vele Draco a f�hadisz�ll�son az elm�lt �vben, �s � felaj�nlotta a seg�ts�g�t, azonnal elzavarta, mondv�n, hogy nincs sz�ks�ge egy esztelen k�ly�k seg�ts�g�re. Sokkal t�bb volt az aj�nlata m�g�tt, mint te azt el tudn�d k�pzelni.

- Ne m�r, Remus. Ez most �gy hangzott, mintha amellett, hogy a seg�ts�gemet k�ri, r�m is akar hajtani.

- Csak l�gy �vatos – a l�ny mosolyogva adott egy cs�kot a f�rfinak, majd felment a szob�ba, hogy �t�lt�zz�n. Miut�n felvette s�t�tk�k, koptatott cs�p�farmer�t, �s melltart�j�t, a szekr�ny el�tt �llva gondolkodott, hogy mit kellene felvennie fel�lre, ami nem t�l kih�v�, de m�gis n�ies. M�g �gy gondolkodott, Remus is bel�pett a szob�ba, �s szinte azonnal a l�ny m�g� s�t�lt, hogy azt�n h�tulr�l �t�lelje, �s belecs�koljon a nyak�ba.

- Ha nem t�vedek, neked is tal�lk�d lesz egy �ra m�lva, �s �r�ln�k, ha nem kellene elk�sn�nk, Remus.

- J�, m�r megyek – motyogta a f�rfi, majd saj�t szekr�ny�hez l�pett, �s kivett bel�le egy kr�msz�n� nadr�got, egy feh�r inget, �s egy s�t�tbarna pul�vert. Mire fel�lt�z�tt, a l�ny m�g mindig ruh�it vizslatta.

- Milyen ruha van rajtad?

- Kr�msz�n� �s s�t�tbarna. Meg egy feh�r ing.

- J� – el�vett egy s�t�tbarna, hossz� ujj�, m�ly dekolt�zs� fels�t, majd mag�ra kapta. Eligazgatta mag�n a ruhadarabot, majd megfordult. – Milyen?

- �gy akarsz j�nni?

- Nem j�?

- Semmi baj a ruh�val. De egy kicsit t�l sokat mutat.

- Sz�val egyszer�bb lenne ap�caruh�t felvennem, hogy ne l�tsszon, hogy mim van?

- Nem ezt mondtam.

- Jobb is, mert �gy megyek – azzal leszaladt a l�pcs�n, hogy felvegye s�t�tbarna k�r�mcip�j�t. Remus p�r m�sodperc m�lva k�vette csak, aki szint�n s�t�tbarna cip�t vett fel.

- �n megyek el�re, ok�?

- Ok� – miut�n a f�rfi elt�nt a smaragdsz�n� l�ngokban, a l�ny is k�vette p�ld�j�t.

A F�nix Rendj�nek f�hadisz�ll�sa hatalmas volt. Katie nem is eml�kezett r�, hogy �gy n�z ki az �p�let. Csendesen k�vette Remust a Szalon fel�, ahonnan a hangokat hallott�k. �pp oda�rtek, mikor Piton kil�pett az ajt�n.

- Kisasszony, j�jj�n velem. Lupin, te menj be – miut�n Remus bement, a l�ny �s egykori tan�ra a labor fel� vett�k az ir�nyt. – Mondja, kisasszony, valaha k�sz�tett m�r m�rget?

- Eddig m�g nem.

- Rendben. H�t most fog. Nagyon j�l figyeljen oda. A recept az asztalon van, a hozz�val�k a szekr�nyben. �n egy gy�gy�t� f�zetet k�sz�tek, k�rem, csak a f�zet�re koncentr�ljon.

- Rendben, professzor – a l�ny nekil�tott elk�sz�teni a m�rget, mik�zben el�g gyakran �rezte mag�n egykori professzora pillant�s�t. – Valamit rosszul csin�lok, professzor? – n�zett fel hirtelen, pontosan a tan�r fekete szemeibe.

- Nem.

- Akkor mi�rt n�z �lland�an? – k�rdezte, mikor betette a s�rk�nysz�vet az �stbe. Hosszas csend k�vetkezett, majd a f�rfi g�nyosan v�laszolt:

- Soha nem l�ttam, hogy �rdekeln� a b�jitaltan. M�gis megszerezte a b�jitalmesteri c�met. �rdekelne, mi motiv�lta.

- Semmi nem motiv�lt. Engem egyetlen dolog �szt�n�z. �s az Remus boldogs�ga.

- Sajn�latos.

- Mi�rt?

- Soha nem �rtettem, mi�rt egy v�rfarkasra pazarolja az idej�t ahelyett, hogy egy eg�szs�ges, fiatal f�rfit v�lasztana.

- Mert az eg�szs�ges, fiatal f�rfiak nem tudj�k megadni azt nekem, amit Remus.

- Na �s mi volna az?

- Professzor, nem akarok bunk�nak t�nni, de szeretn�k a b�jitalra figyelni. K�sz�n�m – a l�ny ezut�n megpr�b�lt nem t�r�dni Piton mustr�l� tekintet�vel, �gy mikor v�gzett, ki is ment a laborb�l…